2015. január 8. 

Dobos Csanád

A FÖLD-ŐSANYA és a MáRTíR-

MiTRas kultusz,

avagy Mellár Mihály: Magyar Nagyasszony a magyarok istene tanulmányának továbbgondolása

a Mithrász kultusz jegyében

Az elmúlt, 2014-es esztendő utolsó pár hónapja a rejtélyes MITHRÁSZ kultusz körbejárásával telt el. Jézus születéstörténetében, a betlehemes játékaink szimbólikájában, a Szent György, Szent Márton és Szent Mihály alakjaiban, a Grimm testvérek híres Csipkerózsika meséje mögött is joggal fedezhettük fel a Mithrász kultuszt. De hasonlóan Buddha vagy éppen Szent Márton személye mögött is mintha ő bújna meg. De ki is ez a rejtélyes Mithra? Mikor is kezdődött az évezredeket túlélő kultusza? Azt biztosan állithatjuk, hogy nem a Parthus vagy éppen Perzsa Birodalomhoz köthető a kezdete, hiszen már a védikus hindu istenek között is feltűnik egy Mitra isten, amiről a Pallas Nagylexikon a következőket írja:

(lat. Mithras), a védák vallásában a fénynek, valószinüleg a napnak istene s a hét Aditja (l. o.) egyike. Szoros viszonyban van Varunával, az ég istenével, rendesen együtt jön elő vele a véda himnuszokban. Ugy látszik Varuna az éjjeli fényt, azaz a holdat, M. pedig a nappali világosságot, a napot jelképezik. M. az igazság és a hűség őre; ő ügyel arra, hogy a halandók eleget tegyenek az istenek iránti kötelezettségeiknek. Varunával és a többi Aditjával együtt, amint a zend Amesaszpenták, valóságos mennyei fenhatóság, királyi méltóság, melynek külső látható jele a fény. M.-Varuna és a Aditják tartják fenn a világrendet. A védákban ezért gyakori címük a király (radsa) és a fejedelem (ksatrija). Egy eredetü M.-val a persa napisten Mithra. M. tisztelete a rómaiaknál korán, már a köztársaság utolsó éveiben is elterjedt, de erősen keverve különféle előázsiai kultuszrészletekkel.

Az angol nyelvű wiki oldalon viszont, mintha a rejtélyes ikrek kapcsolata lenne kihangsúlyozva Varunával a védikus iratokban:

Varuna and Mitra are the gods of the blood oath and tribal contracts, often twinned as Mitra–Varuna (a dvandva compound). In the Vedic hymns, Mitra is often invoked together with Varuna, as Mitra-Varuna. In some of their aspects, Varuna is lord of the cosmic rhythm of the celestial spheres, while Mitra brings forth the light at dawn, which was covered by Varuna. Mitra together with Varuna is the most prominent deity and the chief of the Adityas in the Rigveda.

Varuna és Mitra együtt az Istenei a véreskünek és a törzsi szerződéseknek, gyakran ikerpárosok. A védikus himnuszok gyakran idéznek Mitrát együtt Varunával , mint Mitra - Varuna. Varuna ura a kozmikus ritmusnak a mennyei szférákban, míg Mitra hozza a fényt hajnalban, melyet Varuna fed be . Mitra és Varuna együtt az egyik legjelentősebb istenség a Áditya a Rigvéda iratokban.

De ennél még ősibb rétegeket is érdemes megvizsgálni, hiszen ha a Karácsony éjjele és a betlehemezés a csillagos égbolton a Mithrász kultusz tükrében (http://www.naput.hupont.hu/86) írásomban feltételezett 13 000 éves hagyomány valós, úgy ennek a kultusznak máshol is nyoma kell hogy legyen. Mellár Mihálya Magyar Nagyasszony a magyarok istene tanulmányát az alábbi gondolattal kezdi:

Ő boldog asszony istenünk, akinek tanát az ŐS-TaN tartalmazza. Ő az életadó Előanya (a Bibliában EL(ő)), az Ő neve MaGYaR. Ezt a szót ejtik az indo-európai népek MaTeR, MaTHeR, MuTTeR, MaDRe, MaCaR, MâDaR, és további hasonló alakú szavakkal; ahányan annyiféleképpen ejtik a középső mássalhangzót, mivel sehogy sem áll a szájuk a jellemzően magyar GY hangra. Ahogy a magyarban a Teremtő ANYAsága tetten érhető az általa teremtett ANYAg nevében, ugyanúgy az indo-európai nyelvekben is a MoTHeR (’anya’) és MaTTeR (’anyag’) megfelelői azonos gyökerű szavak. (Wiktionary: matter is derived from mater (’mother’) in the sense of „source”.)

Nagyon érdekes amit a Wiktionary a mother etimológiájáról ír:

From Middle English moder, from Old English mōdor, from Proto-Germanic *mōdēr (compare West Frisian moer, Saterland Frisian Muur, Dutch moeder, German Mutter, Danish moder), from Proto-Indo-European *méh₂tēr (compare Irish máthair, Latin mater, Albanian motër (’sister’), Tocharian A mācar, B mācer, Lithuanian mótė, Russian мать (mat’), Greek μητέρα (mitéra), Armenian մայր (mayr), Persianمادر (mâdar), Sanskrit मातृ (mātṛ)).

Az indogermán Mother, Mutter-Matter (anya-anyag) szavakban megbúvó MTR mássalhangzók jelenléte több, mint érdekes! A hosszú listából az ír máthair, a görög μητέρα (mitéra)és a szanszkrit मातृ (mātṛ) talán a legbeszélőbb…  Ezekből tényleg már a MiTRa olvasható ki. Mégis a Mithrász férfi NAP isten, hogy lehet kapcsolatban az ANYAsággal? Úgy ahogy Emese álma és a MIthrász-Bika-Köpönyeg hármassággal (http://www.naput.hupont.hu/83). A vallástörténetben elfogadott nézet, hogy kőkorszaki NŐI Föld-Ősanya istenségek messze megelőzték a FÉRFI istenségek uralmát (lásd akár a willendorfi és a Lausseli Vénusz ábrázolásokat). Jogos azt feltételeznünk, hogy ez is megerősiti azt a korábbi feltételezünket, hogy a betlehemes játékainkban továbbélő Mithrász kultusz legalább 13 000 éves gyökerekkel rendelkezik?

Mellár Mihály cikke további érdekességeket is tartogat:

Különösen a Proto-Indo-European *méhtēr az érdekfeszítő, hiszen ez azt jelenti, hogy az indo-európai nyelvészek a méh-ben vélik megtalálni mater szó gyökét, ahová mi is jutunk ha a MaG-ot vesszük a MaGYaR gyökének. A MaG ugyanis a MéHben, a MéH TeR-ében TeR-mékenyül meg (G<>H). A *méh₂tēr második összetevője a TēR >TéR, aminek űR a rokon értelmű megfelelője. A Magyar istennév tehát annyit tenne mint a MaG-űR vagy a MaG-őR, ami ugye nem más mint a MéH TeRe, a MaTHeR, MuTTeR, stb. Természetesen az indo-európai nyelvészek nem így gondolták, annál inkább hálásak vagyunk nekik a nem várt útbaigazításért.

Ahogy az indo-európai nyelvészek a méh-ben vélik megtalálni mater szó gyökét, ez pedig megerősiti a korábbi Mitrász, “Μήτρα”(Mitra)-anyaméh, Di-mitra, Di-mitrisz nevek kapcsolatánál tett megállapitásainkat: (http://www.naput.hupont.hu/77).

A bika véréből fakadó búzakalászok és a bika búzakalászba végződó farka olyan szokatlan jelkép, mely mellett nem lehet észervétlenül elmenni. A görög “Μήτρα”-anyaméh kifejezés nagyon is hasonlít Mithrász nevére. „Mithra”, az anyaméh a női minőség, Mithrász a Napisten, a férfi erő. A görög nyelv ragaszkodik a nemek szerinti ragozáshoz, ennek megfelelően alakítja a szavai és a tulajdonneveinek a végét is. Az “–osz”,” –isz”,” –ász” végződés a hím nemre utal, míg az “–a” általában női egyes számra. „Mitra”, az anyaméh ahol a gyermek megfogan. Az anyaméh, mely akár egy sötét barlang, ahol ráadásul Mitrász is született... Mitrász a bika megölésével életet fakaszt, mintha a bika testébe szúródó kése által a bika válna anyaméhé, az élet bölcsőjévé. A bika kifröccsenő vére táplálja az életet, ezért is sereglik oda a kigyó és a kutya is. Mitha születés szimbólikája lenne, amivel értelemszerűen együtt jár a vér is. A leszúrt bika oldalából szivárgó vér búzává változik, s ahogy a szemek a földre hullanak, vegetációt sarjasztanak. Mithrász-Mitra... férfi és női, kettős minőség is jellemzi esetleg Mithrászt?

És mit is mond Dimitráról a Wikipedia?

Démétér (görögül Δημήτηρ, annyi mint "Földanya")... Az ő segítségével hozott termést minden növény, ő érlelte meg a gyümölcsöket és ő készítette fel a kalászokat az aratásra... 

Azaz Dimitra, Demeter nevében ott az anyaMÉH, ahogy a FÖLD-ANYA karakter is!

A mater ’anya’ jelentésű szó minden nép nyelvében az alapszókincshez, a nyelv legmélyebb rétegéhez tartozik, tehát már az indo-európai ősnyelvben is meg kellett lennie. A családi fészek elhagyásakor minden nép vitte magával ezt az alapszót is, és alakította saját szájíze szerint. No de mindegyik csak a középső mássalhangzón változtatott, mégpedig ahány annyiféle képpen, és legfeljebb elhagyta a szózáró, folyékony r-t. Miért? Erre a kérdésre csupán egyetlen ésszerű magyarázat kínálkozik: indoeurópai ősnyelv és őshaza sohasem létezett és ezek a nyelvek egy tőlük idegen nyelv, számukra idegen hangjára reagáltak, egymástól függetlenül, mindegyik nép a maga módján. - Mellár

Több kutató és magyar érzelmű honfitársunk által hangoztatott “MAG-MAGYAR” kapcsolattal mindig is fenntartásaim voltak. Nem azért, mert nem tartom a nyelvünket és kultúránkat alkalmasnak erre, hanem, mert könnyen hasonló hibába eshetünk, mint amikor egy nép önmagáról kijelenti, hogy ő a “mindenki felett álló”, vagy éppen a “kiválasztott” nemzet. Ezzel szemben akármennyire is próbálom meggyőzni magam ennek az ellenkezőjéről – be kell látnom, hogy nagyon is megalapozott ez a kijelentés. Mellár Mihálytól idéznék újra, Ő a MaG-SÁR és a GYeR kapcsolatban az ŐSANYASÁGot véli felismerni:

“A MaG/MaD + GYeR/JeR = MaGGYeR/MaDJeR > MaGYeR > MaGYaR képlet mindenféle nyelvészeti trükközés nélkül hozza mindazokat a szóalakokat melyekkel a dolgozat elején találkoztunk, jelentése pedig egyértelmű: a magból és/vagy madból (tojásból vagy sárból) született/teremtett leánygyermek, mindannyiunk ősanyja. Ő az Előanya, a Nagy Asszony akinek anya-méhéből/mátrájából származik az emberiség.”

Ez a MAG viszont újabb érdekességhez vezethet mindket.  Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára [1862.] a MAG szó alatti magyarázatot ímígyen zárja:

A latin granum, német Kern, Korn szintén azon szók osztályába látszanak tartozni, melyekben a g-r és k-r gyökhangok valami kerekdedet jelentenek.

A korábbi írásaimat ismerőknek már sokat jelentenek a KRN mássalhangzók. A qrn-krn gyökről már A SZARV és a GLÓRIA http://www.naput.hupont.hu/87 tanulmányban is bőven szó volt, hiszen pl: KoRoNa – HoRN kapcsolat nagyon sok nyelvben fellelhető. De ezt a szálat most ne folytassuk, ez legyen majd egy újabb iromány fő gondolati szála. Ha már korábbi gondolatokat állítok párba Mellár tanulmányával, akkor érdemes (Mellár) egy újabb érdekes észrevételét itt publikálni:

Tovább gondolva Mithrát: születése: KöNTöS > KõoNTáS; KöNTöS > KiöNTőS (ez a vízöntő, igaz?). KöPeNY > KõBeNi vagy KõPaNYó(ka).

A KöNTöS > KiöNTőS nyelvtanilag nagyon is utal a Vízöntő jegyre (és méginkább a Vízöntő paradoxonra), mely az Odüsszeia és a Mihtrász kultusz szimbólikájának ismeretében csak megerősítést nyert. De a KöPeNY-KoPáNY kapcsolat is figyelemre méltó

Mint Mithra jelképe: KöPeNY > KoPáNY!!!, a kiirtandó "pogány" ellenség, talán még ÖLTöNY > ALToNY/AJToNY is az. KíGYó+KuTYa > KeGY KúTTYa. Nem ezt nyitja-e meg Mithra a bika oldalában?

Szent MÁRTon és Mithrász köpönyegéről már korábban bőven volt szó.  A korábban megfogalmazott kérdésemet továbbra is fenntartom:

Miért kellett szétvágnia Mártonnak a köpönyegét? Ezzel így sem a koldus, sem ő nem járt jól! Egy félbevágott köpönyeg semmire sem elég! Miért nem adta inkább a teljes köpönyegét a koldusnak, hiszen az lett volna az igazi jézusi cselekedet. http://www.naput.hupont.hu/85

Ahogy a köpönyeg, a KöNTöS a KiöNTőS kifejezéssel állítható párba, úgy a MÁRTon név nemcsak a MITRa-ra utalhat, hanem a MÁRT, megMÁRTozik szavakra is. A megMÁRTozás, mint szertartási elem nagyon is elgondolkoztató a kereszténységben.

Görög eredetije a βάπτειν vagy βαπτίζω, baptein vagy baptizein ige Jelentése „bemártani vagy bemeríteni”, pontosabban körülírva „valamit teljesen víz alá meríteni úgy, hogy a víz összezáródjon felette.” A latin nyelv a görögből vette át ezt a kifejezést, és alakította ki belőle a keresztség fogalmát, így lett latinul baptismus vagy baptisma…

A mai zsidó hitrendszerben és vallásgyakorlatban keresztségről nem beszélhetünk. Csak abból a szempontból említhető, hogy a keresztények az Újszövetség előképei közé sorolnak az Ószövetség egyes eseményeit. Továbbá a zsidó vallási élet rituális mosakodásokat írt elő, - a Tóra -, amik a papokat és a hívőket a vallási szertartásra alkalmassá tették. (Szám 19.2-20); MTörv 23,10-12). A mosakodás a mindennapi életre is kiterjedt, emlékezetes, amikor Jézust a zsidók kérdőre vonják, hogy tanítványaival miért piszkos kézzel esznek. Az esszénusoknál illetve a qumrániaknál voltak olyan fürdők, amelyek bűnbocsánattal összekötve lelki tisztulást hirdettek. A qumrániak minden nap keresztelkedtek, és minden hívő saját maga merült alá. - WIKIPEDIA

Azaz míg a zsidó hagyományban nincs jelen a megMÁRTÓ(N)zás, addig az esszénusoknál illetve a qumrániaknál  és a keresztényeknél annál inkább, kiknek a származásáról külön lehetne értekezni. Biztos, hogy a görög βαπτειν (vaptin)- baptism igéből kell kiindulni a kereszténység e szimbólikájának megértésénél?

De nézzük tovább Mellár Mihály dolgozatát, melynek végén 6 pontban foglalja össze a gondolatait. Ebből az első kettőt emelném ki most:

1. Kezdetben volt az IGE: ez az ige magyarul vAN, a suméroknál AN/ANu, az egyiptomiaknál NuN/AN/ON/ÉN, a görögöknél Ó-KeáN, vagyis az ó/ősi űr amiből minden KIvAN (üres), és amelyik KÍvÁN/KÉvÁN megmutatkozni.

2. Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, ... Létrejött az ANYAgi világ, a MATERia.

A hettita, sumér anyaistenségek nevében ott szerepel az AN, elég hangsúlyosan, többszörösen duplázva:

Hannahannah (from Hittite hanna- "grandmother") is a Hurrian Mother Goddess related to or influenced by the pre-Sumerian goddess Inanna. Hannahannah was also identified with the Hurrian goddess Hebat. – forrás Wikipedia

HANNAHANNAH, INANNA… Bár ez emlitett wiki oldal kihangsúlyozza, hogy ezeknek semmi kapcsolat sincs a héber Hanna névvel, de tényleg ennyire biztosak lehetünk benne? És mit mondhatunk Szűz Mária édesanyjáról, ANNÁról? Hisz ő is “grandmother”, azaz Jézus NAGYMAMÁJA!

Ugyanezen wikioldal magyar változata már sokkal érdekesebb:

Hannahannah (vagy Hannahanna, másképp Mah, Nintu) írásban DINGIR.MAḪ (= Nagy Isten[nő]) vagy^DNIN.TU, minden istenek anyja, az Anyaistennő. Akkád közvetítéssel a sumer Nintu átvétele, a hattik Mah néven is ismerték. A Hannahannah alak hettita eredetű, a hannasz (= anya) szóból származtatható, jelentése ennek alapján körülbelül a „nagyanya” vagy „öreganya” fogalommal írható le.

A hurrik Hebat istennőjével a hettita újbirodalom korában összeolvadt a kultusza. Valószínűleg valamilyen kapcsolatban van a presumér Inanna istennővel, valamint befolyással lehetett a kánaáni Anat kultuszára is. Késői megjelenése látható a bibliai Sámuel anyjának nevében: Hanna(h), így a mai európai kultúrában elterjedt Annanév őse.

Az anyaistennők kultusza a korai keleten rendkívül elterjedt. A név etimológiája szoros kapcsolatban van a sumer nyelvvel és nagyon sok indoeurópai, török és finnugor nyelv anya jelentésű szavaival. A sumer AMA (eme₄ , „nagymama” = ama-a  a ), akkád UMMU, perzsa an, szanszkrit angana, latin mater, mamma (angol, német, francia ebből), orosz zsenya, török ana, türkmén ene, mongol eme, vogul an (= anyai nagyanya), zürjénan (= asszony). A vogul és zürjén alakok az óskandinávból: amma (= nagymama). A magyar nyelvben eredetileg em (lásd Emese, emse), de az anya és mama szóban is megtalálható. Rómába a phrügök Magna Materén keresztül került.

Hannahannah Tarhuntasz (Teszub) mítoszában Telipinusz eltűnése után lép színre…A legendakör e néhány elemében a Démétér kultuszhoz is hasonló. 

Megint összeérnek a szálak: Anna, Emese, Demeter…

Az alábbi oldalon egy újabb érdekesség olvasható az AN névvel kapcsolatban: http://peterfai.hu/?c1=02.%20Mitol%C3%B3gia&c2=01.%20Bevezet%C3%A9s%20a%20Magyar%20Mythol%C3%B3gi%C3%A1ba&show=04.%204.%20Szumer%20Istenei

A szumerok önmagukat Ki-En-Gir, vagyis Enki Gyerekei névvel illették…

An nevének jelentése Ég, Menny. A születést őseink a nőkhöz kapcsolták, holott a férfi nélkül nem jöhet létre születés. Az N jel a magyar írásban kifejezetten a Nő jele, az M jellel együtt.Az An lágyult formája az Any. Ez az akkádban Anu olvasatú lett, a magyarban megmaradt Any/Ány, továbbá Anya és Anyu olvasatúnak. A magyar N írásjel döntve az Eget, a Mennyet ábrázolja.

Férfi jellegű az An név elől jejes vagy hehes alakja, mint a Jan és Han. Ez a János, német Hanzi (Johann becézése), Hans és más formák eredete.

(Enki)”Kultusza elterjedt a hurrik és a hettiták között is, az előbbiek Anusz (Anuš) néven vették át, és ugyanezzel a névvel került az utóbbiak panteonjába is.” -wiki

Az Enki sumér istenről is már a homéroszi eposz kapcsán is szó volt (lásd: http://www.naput.hupont.hu/30). Akkor a vízöntő-paradoxon tulajdonsága volt fontos. Most meg az AN névvel és az ősanyasággal kapcsolatata. Ahogy az idézetben is olvasható a sumérok önmagukat Enki gyermekeinek nevezték. A KNG mássalhangzókból Szántai még egy további érdekességet olvas ki: a HuNGáR megnevezést, azaz a magyarokat. Vélhetően igaza van. Így mindenesetre Mellár és Szántai felvetése pont az Enki-AN kapcsolat révén dupla megerősítést nyer. Ez a sok kapcsolódás nagyon is elgondolkoztató, semmint, hogy csak úgy lesöpörhessük az asztalról. Sőt a János név férfi és női kettős minőségét Pap Gábor is rendszeresen szóbahozza az előadásaiban, bár más megközelítésből.

A Hannahannah oldal megemlíti a MAH kapcsolatot, mégis a felsorolásból kimaradt a Mut ókori egyiptomi anyaistennő. Jellemzői Egyiptom hosszú történelme során többször változtak. Az Újbirodalom idején az ország egyik legfontosabb istenségévé vált; férjével,Ámonnal és fiával, Honszuval együtt alkotta a thébai háromságot, akiknek a tiszteletére a karnaki templom nagy része épült… Mut eredetileg helyi istennő volt, feltehetőleg a Delta-vidéken. A Középbirodalom idején, amikor Théba a birodalom fővárosa lett és főistene, Ámon Egyiptom főistene, az isten eredeti feleségét, Amaunetet – aki egyszerűen csak Ámon női változata volt – felváltotta a jelentősebb és nagyobb feladatkörű Mut. Ahogy Ámon a fáraók istene lett, Mutot a királynéval azonosították, és a királynék egyik jellegzetes fejdísze is Mut keselyűszárnyait ábrázolta. - http://hu.wikipedia.org/wiki/Mut

A Honszu – Horusz között azért elég erős az áthallás, ahogy az isteni hármasság is ismerős lehet a Mithrász kultusz kapcsán… De nézzük tovább a wiki oldalt:

Mut nevének hieroglif jele egy keselyű; ez a jel – ahogy a Mut név is – anyát is jelentett egyiptomi nyelven. Az egyiptomiak a keselyűket nagyon gondoskodó anyáknak látták, azonkívül mivel a hímeket és a nőstényeket nehéz megkülönböztetni egymástól, azt hitték, hogy hím keselyű nincsen, és a nőstények a széltől fogannak meg.   – Mi ez, ha nem a SZEPLŐTTELEN FOGANTATÁS, amiről Emese álma kapcsán már külön kitértem?

MuT és Ré Napisten neve együtt: MuTRé… esetleg MiTRa? Az egyiptomi írás nem használ magánhangzókat. A mássalhangzók kitöltése az utókor megegyezésén alapul. Így Szántai felvetése alapján a delelő napisten Ré neve joggal lehetne “eRő” is, hiszen nála van ténylegesen erőben a Nap.

Ré (régebben Rá alakban írták át) ókori egyiptomi napisten, Egyiptom történelmének egyik legjelentősebb istene. Története során több más istennel is egybeolvadt, köztük Hórusszal,Atummal és Ámonnal. Hatásköre kiterjedt az égre, a földre és az alvilágra is, több teremtésmítoszban is fontos szerepet tölt be, és a király isteni atyjának is tekintették. 

Mintha a MuT Hold tulajdonságú anyaisten Ré Napistenel part alkotva megfoganják Honszu (HORUSZT)? A Nap-Hold-Vénusz hármasságuk esetleg a MuT Ra a MiTRa kultuszt idézte meg Egyiptomban is?

 

Szent István, Mithrász vagy Szent Márton MONOGRAMja

Mielőtt folytatnám Mellár Mihály mondatainak továbbgondolását érdemes egy tényt leszögezni. A vallás a HIT kérdése, viszont a hit és a racionalizmus sokszor ellenmond egymásnak, ami vonatkozik a kereszténységre is. Tanulmányaimnak ki nem mondott célja az “idő tettenérése”, aminek eszköze a különböző világkorok vallásainak egymáshoz kapcsolódása is. Mégha időnként egyes szentek hivatalos életrajzát, sőt létezését is megkérdőjelezem, ez mégsem a kereszténységbe vetett hitem gyengeségét jelzi. A kereszténység, buddhizmus, Mithra-kultusz… és még megannyi vallási irányzat összekapcsolódása számomra csak egyet jelent: az isteni erő jelenlétét, a legfontosabb erkölcsi és morális kérdések aktuálizálását, a legfontosabb üzenetek világkorszakokon keresztüli átmentését. Mindezt földi világkorszakok és univerzális idő igényének megfelelően, amolyan “újrafissítve”. Ahogy a tanár is újabb és újabb példákon gyakoroltatja, rögzíti a számtani összefüggéseket, korrigálja a tévedéseinket, úgy azt teszi a Teremtő is velünk. De ahogy a Teremtő minket a jó úton kíván tartani, úgy más erő pont ettől el kíván minket eltéríteni, ezért is van szükség a vallás megújulására, pontosítására. Az általunk ismert történelmi időszakokban egyes vallás váltások ezért is zajlottak le szinte észrvétlen gyorsasággal, külső erőszakos közbeavatkozások nélkül, míg másokra a kényszerű ráerőltetés volt jellemző – és ez a kettős tendencia a mai napig is érvényes akár a kereszténység megítélésében is.

Mellár a lezárt dolgozata mellékleteként még beillesztett egy gondolatot:

Obrusánszky Borbála a Magyarok Nagyasszonya ünnepnapjára írt ismertetőjére, melyben azt írja, hogy „A Magyarok Nagyasszonya nem Mária, Jézus anyja, hanem a magyarság ősi istenasszonya, a Nagyboldogasszony, aki az ősi táltoshitben a szkíta és hun népek legfőbb oltalmazója és segítője. ... Rokonítható vele a kisázsiai Kübelé, aki számára az ókori kisázsiai sztyeppei népek felajánlották az országot.” A „rokonítható” kifejezésben némi bizonytalanság búvik meg. Talán az, hogy Graves szerint (45. oldal) Kübele (Cybele) a phrygiaiak Aphroditája, akit mint méhkirálynőt imádtak.

(KÉP: Kübelé az oroszlán vontatta szekerén a fogadalmi áldozatot felé hajt (jobbra). Fent a Napisten a Hold és Vénusz bolygókkal. Lelet: Ai Khanoum, Bactriában (Afganisztán), I.e. 2. század)

Az István név és a Szent Korona felajánlás sokkal többet rejt szimbólikailag, mint gondolnánk.

Pár gondolattal korábban már szó volt a KöPöNYeg-KöPeNY-KoPáNY kapcsolódásról. E logikát követi az öLTöNY-aJToNY nyelvtani kapcsolat is. És mindha az István-Korona szavakban is hasonló kapcsolat húzódna meg. Az angol nyelvű wikipedia az alábbit említi az István névvel kapcsolatban:

Stephen or Steven /ˈstiːvən/ is a masculine first name, derived from the Greek name Στέφανος (Stéfanos), in turn from the Greek word "στέφανος", meaning "wreath, crown, honour, reward", literally "that which surrounds or encompasses". In ancient Greece, a wreath was given to the winner of a contest (from which the crown, symbol of rulers derived). The use of the noun was first recorded in Homer's Iliad.^[3] The name is significant to Christians: according to the Book of Acts in the New Testament, Saint Stephen was a deacon who was stoned to death and is regarded as the first Christian martyr. The name has many variants, which include Stephan, Stevan,Stefan and Stevon. - wikipedia

Stephen vagy Steven, a görög Στέφανος (Stefanos) a görög szó "στέφανος", azaz "koszorú, korona, becsület, jutalom" szavakból származik. Szó szerint "ami körülvesz, összefog". Az ókori Görögországban, a győztes egy koszorút kapott (ami egyben az uralkodók jelképe is volt). A főnév első írásos emléke Homérosz Iliászából származik. A név fontos a keresztények számára is: az Újszövetség Apostolok Cselekedetei meséli el Szent István diakónus történetét, akit halálra köveztek. Az egyház Őt tekinti az első keresztény mártírnak Jézust követően.

 

Tehát az ISTVÁN és a KORONA összetartoznak. Egy és ugyanaz a kettő! Ha Szent István a Szent Koronát ajánlja fel a Nagyboldogasszonynak, akkor ezt akár úgy is tekinthetjük, hogy ÖNMAGÁT AJÁNLJA FEL. Ezek szerint ez egyfajta jézusi önfeláldozás egy formája lenne? De nézzük meg jobban a névrokonát, az első vértanú személyét is:

Szent István az első vértanú, keresztény MáRTír, ésSzent MáRTon az első nem vértanú szentje a katolikus egyháznak. Talán MáRTonnak azért nem kellett már MáRTírnak lennie, mert a neve már eleve a mártírságra utal?

Az már csak hab a tortán, hogy a KORONA “főnév első írásos emléke Homérosz Iliászából származik”, abból a Homéroszi Iliászból, melyet inkább tekinthetjük X. századi szkita alkotásnak, mint ókori görög eposznak (erről bővebben: http://www.naput.hupont.hu/15).

Az idézetben szerepel a “Kübele (Cybele) a phrygiaiak Aphroditája, akit mint méhkirálynő” utalás is elgondolkoztató. A phrygiai/frígiai sapkáról már külön fejezetben szó volt (lásd: http://www.naput.hupont.hu/73), ahogy az anyaméh - “Μήτρα”(Mitra) kapcsolatra is többször utaltam már. A Méhkirálynő / anyaméh királynő, ráadásul Phrygiában, majd később már Dimitraként a görögöknél több, mint elgondolkoztató, ahogy Dimitrisznek a ma már nem létező egyházi kultusza Pannóniában.

A magyarországi liturgikus könyvek naptáraiban október 26-tal kapcsolatban érdekes, csakis a magyar anyagra jellemző adatra bukkanunk. A magyarok ugyanis ekkor ünnepelték Szent Demeter nagyvértanú ünnepét, mégpedig különös tisztelettel, ún. duplex, azaz a többihez képest hosszabb szertartással…

Ha azonban tovább vizsgáljuk a magyar anyag Demeterre vonatkozó adatait, azt találjuk, hogy a magyar egyház nemcsak mint vértanút ünnepelte Szent Demetert, hanem az ország patrónusát, védelmezőjét is tisztelte a szentben. Tóth PéterEgy bizánci szent Magyarországon, egy magyar szent Bizáncban Szent Demeter magyarországi kultuszáról

Obrusánszky Borbála a szkita Nagyboldogasszonyra tett kijelentését (és Szent István – MITHRÁSZ kapcsolatot) egy másik meglepő tény is alátámasztja, ez pedig a Szent István monogramja. De tényleg Szent Istváné ez a monogram?

"Pannónia hegyén lévő Szent Márton monostornak ... olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyet Montecassino Szent Benedek monostora kapott. "

E szavakkal részesítette Szent István király a pannonhalmi monostort kiváltságokban. Az oklevél szerint Géza fejedelem (†997) kezdte el a pannonhalmi Szent Márton monostort. Fia, István pedig befejezte; fogadalmat tett Szent Mártonnak, ha érdemeiért a külső és belső ellenségei legyőzi, akkor Somogy megye dézsmáját az ő tiszteletére épült monostornak adja. Ez a jövedelem segítette a pannonhalmi monostor felépítését. Az első magyar király ezenkívül ugyanazzal a szabadsággal ruházta fel Pannonhalmát, amilyennel Montecassino (Itália) apátsága rendelkezett; kivette a megyéspüspök joghatósága alól: szabadon választhattak apátot, akit az általuk választott püspök szentelhetett fel, az apát szandálban misézhetett stb.

Mivel a pannonhalmi oklevél szövegének megfogalmazása nem egységes: hol egyes számban, hol többes számban van fogalmazva, s ráadásul Kálmán király (1095-1116) pecsétje függ rajta, hitele kétséges. Feltételezés szerint a többes számban fogalmazott szöveget a német császár kancellárjának, Heribertnek C betűvel jelzett munkatársa készítette már a magyar király udvarában 1002-ben, s abba a 11/12., illetve a 12/13. század fordulóján belefűzték (interpolálták) az egyes számban lévő szöveget…   Forrás: http://www.natarch.hu/szemle/20014/pannon.htm

MiTHrász-MiTRa-MáRTír-MáRTon…

Szent Márton monostor kiváltsága, Szent Mártonnak tett fogadalom… De jobban nézzük meg ezt a monogrammot! Milyen betűket lehet kiolvasni belőle?  I,T,R,S,E,G,M,A,N,V,Y,X,H… Ez túl sok betű. Akárhányszor rátekintek erre a monogramra, számomra ez inkább MITHRAS szimbólum, sem mint STEPHEN REX. Sőt MÁRTINUS (MÁRTON) neve is adja magát, ami a benne foglaltak alapján még inkább érthető. Ne felejtsük el, hogy mintha valami rejtélyes kapcsolat lenne a kora árpádházi uralkodóink és a Mithrász kultusz között (elég legyen csak a KARD-KORONA történetre utalni, mely egy Mithrász beavató szertartás része eredetileg. Lásd http://www.naput.hupont.hu/74

De a kereszténység több alap eleme is tele van a MiTRrász kultusz áthallásával. Érdemes rögtön a MáRTír kérdéskörrel kezdeni, melyet a Szent István mártír történeténél már utaltam. Mintha a mártírok nélkül nem is lenne kereszténység.

A mártír “halmozásnak” aztán vannak érdekes vadhajtásai, ilyen pl. Szent Orsolya története. Ehhez Tóth Gyula könyvéből idéznék a továbbiakban (http://maghreb.blog.hu/2012/07/29/szent_orsolya_es_a_hunok):

„A Legenda Aureában, azaz az Aranylegendában olvashatjuk Szent Orsolya és a tizenegyezer szűz fantasztikus históriáját. Orsolya egy legendában élt britanniai, azaz bretagne-i keresztény király lánya volt, akit Anglia királya kért meg fia számára feleségül. Anglia trónörököse azonban pogány volt, a leány így több feltételt szabott. Atyjától kérte, hogy adjon mellé kíséretül tizenegyezer (!) szűz leányt, hogy azokkal zarándokként eljusson Rómába. A zarándokút során először a szüzeket térítette keresztény hitre, majd másokat is. Rómából visszatérve hajóra szálltak, s megálltak Köln városában, „amit a hunoktól már körülzárva találtak”. A barbárok rájuk rontottak és legyilkolták őket. Mikor Szent Orsolyához jutottak, „fejedelmük, az ő csodálatos szépsége láttán bámulatba esett és vigasztalni kezdte őt a szüzek halála miatt, és azt ígérte neki, hogy feleségül veszi. Ő visszautasította, s mivel az látta, hogy megveti, ráirányozta nyilát és átlőtte. Így teljesedett be e szűz vértanúsága” - olvassuk a legenda szövegében. Szent Orsolya és társnőinek ereklyéit Kölnben őrzik, kultusza elsősorban ebben a városban és Bruggé-ben terjedt el, de legendáját Európa-szerte ábrázolták.”

Szent Orsolya története valójában egy keresztény köntösbe öltöztetett középkori propaganda. A hunok által elsöpört Róma újjászervezésén serénykedő világegyháznak a középkor során elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy ezt a legendát minél szélesebb körben terjessze. Csak így tudták elérni, hogy Európa nemzetei, akik Attila személyében egy nemes erényekkel rendelkező dicsőséges  uralkodót tiszteltek, utálattal forduljanak szembe Attila emlékével. Azt az Attilát, aki még nyert helyzetben is képes volt önmegtartóztatást tanúsítani és irgalmat tudott gyakorolni ellenfeleivel szemben, egy barbár tömeggyilkos szerepében tüntették fel. Ezt a célt szolgálta Szent Orsolya legendája.

Ez a történet azonban ezer sebből vérzik. És itt most nem Orsolya társnőinek sebeire gondolok. Az első ilyen seb, ami feltétlenül említést érdemel, hogy Szent Orsolya mártíromságának datálásakor zavar mutatkozik az egyes források között. Ez a zavar már Thuróczy Jánosnak is feltűnt. Van azonban még egy igen súlyos probléma Szent Orsolya történetével. Diós István „A szentek élete” c. munkájában így számol be erről:

„Hogy 11.000 társát említik, ez egy középkori olvasási hibából ered, mert a legenda csak '11 M', azaz tizenegy mártír társáról beszél. Ezt az M-et - ami mint római szám ezret jelent - olvasták ezernek.”

Ezt a tévedést még a Magyar Katolikus Lexikon is megemlíti. Az „Orsolya” címszó alatt a következőket közli:

„Orsolya köré fiatal keresztény lányok gyűltek, az egyik legenda szerint 11 ezer (másik szerint csak 11).”

Majd így folytatja:

„...társnőinek számáról a korai források nem tudnak, a 8. sz: 11-et mondanak. Vsz. a 11 M ('undecim martyres') téves olvasatából lett undecim mille, a 11.000.”

Így lett tehát Orsolya tizenegy mártírtársából tizenegyezer legyilkolt szűz! Így lett az „undecim martyres”-ből „undecim mille”. Vegyük észre, hogy ebben a történetben semmi sem stimmel! Nem akkor történt, nem azok követték el, és nem annyi volt az áldozatok száma. Mégis ezt a történetet használták arra, hogy a középkori keresztény Európa közvéleményét Attila ellen hangolják, és létrehozzák a kegyetlen, barbár és vérszomjas hunok mítoszát.

De nemcsak a hunok elleni hamis propagandára volt alkalmas ez, hanem a mártírok számának látványos megnövelésére is. Esetleg Szent Ákos és tízezer katonatársának vértanúsága is hasonlót fedezhetünk-e fel?

De miért is oly fontos a MáRTírság a kereszténységnek, hiszen a kereszténység egyik legfontosabb eleme a MáRTírság. Talán a kifejezésben megbúvó MiTRa miatt? A Mártir kifejzést a VÉRTANÚ, a görög MARTÜSZ szóra vezetik vissza a nyelvészet:

Vértanú (a görög martüsz, martürosz "tanú" és martürion "tanúságtétel" szó nyomán, a latin martyr és martyrium formák közvetítésével, a "vértanú" jelentéskör az újtestamentumi görög szövegek alapján alakult ki) olyan ember, aki egy eszméért, hitért áldozza életét, „vérével tanúskodik hite, eszméi mellett”. A tántoríthatatlan, áldozatos, önmagát feláldozó hős. (Néha átvitt értelemben is használják.)

A kereszténység számos vértanút tart számon. A keresztények úgy tekintenek Jézus Krisztusra - akit keresztre feszítettek - mint az első vértanúra. Jézus kivégzésének eszköze, a kereszt vallási jelkép lett. Krisztus követőire üldözés várt. Ennek első mártírja Szent István vértanú let. – Wikipedia

Csak emlékezzünk vissza, mit is olvastunk a tanulmány elején a védikus Mitráról: “Varuna és Mitra együtt az Istenei a véreskünek és a törzsi szerződéseknek, gyakran ikerpárosok”. A VÉR-ESKŰ és a VÉR-TANÚ két érdekes fogalom és mindkettő a MiTRÁhoz és MáRTírsághoz kapcsolható – és mi a helyzeg a VÉR- SZERZŐDÉSSEL?

 

KIEGÉSZITÉSEK:

 

2015. január 27.

SZENTKATOLNAI KOVÁCS LÁSZLÓ   Szent István király monogrammja - részlet (Dobogó 2008 június-augusztus  2008.06.22. Page 10)

És ennek a csillagnak már van értelme. Az emberiség szellemiségével megalkotott legelső írásjele. Nem képjel, ideogram, hieroglif vagy egyéb ősi írásjel. Első sorban egy szent fogalom. ISTEN jele ez. Történelemelőtti idők évezredei alatt, asztrális megfigyelések alapján, szabadtéri szentélyek kijelölésével létrejött jelről van szó.

A szumérok használták elsőként. Ötezerévnyi távlatból számíthatóak ziggurátok, masztabák, piramisok, sztupák, „templomok” és számtalan tájolt kultikus építmény különböző megjelenítésű formáiként. Egyetemes elterjedésének igazolására vehetnők történelmi korunk nagy görög-perzsa háborúinak egyik illusztrációját. A Paris által kétezerötszáz éve készített vázán, úgy a görög, mint a perzsa harcos eltérő nyolcsugarú csillag jelével, tehát mindketten az isten jele alatt harcolnak.

Méltán feltételezhetjük hát, hogy a napimádati ISTEN jelbe, a nyolcsugarú keresztbe van beírva a STEFANUS REX királyi monogram. Egyébként, gondolatébresztő a monogram feleslegesnek tűnő sorkezdő I betűje. Nem volna magyarázat szükségességére. S mert könnyedén kiolvasható ISTEN szavunk is, meggyőződéssel állíthatom, hogy ez is be van foglalva a monogramba, hangsúlyozottként kettős formában, szimbolumként és betűkkel is beírva...

 

2015. Február 13.

KÁKOSY LÁSZLÓ FÉNY ÉS KÁOSZ A kopt gnosztikus kódexek

Varázsjelek Jeu I. könyvéből 

 

 

 

Hozzászólások:

Mellár Mihály 2015. Január 11.

„Egy félbevágott köpönyeg semmire sem elég! Ezzel így sem a koldus, sem ő 
nem járt jól! Miért nem adta inkább a teljes köpönyegét a koldusnak, hiszen 
az lett volna az igazi jézusi cselekedet.” 

Igen, az lett volna az igazi jézusi cselekedet, de ez jelképes cselekedet: 
a Köpeny akinek (nem aminek!) a FeLe - Kopány FéL/FéLe/FeLe/FeLekezet 
(lásd: Latiatuc feleym zumtuchel …), aki/ami megvédi a védelemre szorulókat.

D.CS. 2015. január 12.

Valóban. A félbevágott köpönyeg csak a FELE KEZET takarja. Sőt ismerve a karlenditéses üdvözléseket (Róma, náci Németo.) hasonlóra is gondolhatunk. Hiszen az őseinknél, a párthusoknál az áldásra felemelt kéz, mint üdvözlési forma szintén általános volt: FEL E KEZET. De továbbgondolva a FELEKEZET és a GYÜLEKEZET nagyban hasonlit egymásra. Azért gyülnek össze, hogy együtt legyenek és azért hogy az a megFELEzettségből újra EGÉSZet alkossanak, hogy EGYHÁZ formájában. A felekezés és a pártba összeállás közeli kifejezések. Ha figyelembe vesszük, hogy a Mithrász vallás a Párthus Birodalomból érkezett Eu-ba és lett a formai alapja a kereszténységnek, akkor a Párt-Párthus és a Felekezet szavak között nem nehéz kapcsolatot felismerni.

De tovább megyek: A Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára [1862.] a KÉZ szóra egy érdekes gondolatot is közöl:

„Mi ,kéz' szónak eredetét illeti, valószinü, hogy a magyar ezen tag nevét izegő, mozgó tulajdonságától nevezte el, mert megvan benne mind a ke vagy ge (= eg) gyakorító, mind az ez, módosítva: ecz, es, ezs, esz, ed, et, iz, is, izs, isz, id, it sok szavainkban izegést, mozgást jelentő gyök, mint: bezeg (mozgó kilincs), pezder, pezderkedik, vezet, kecze, keczél, keczmereg, keczke, esik, pezseg, feszeleg, iczeg, biczeg, ficza, viczkos, izseg, vizsla, kisa, küzd, iszamodik, iszkódik stb. A kéz t. i. egy középpont körül szüntelen izegő, mozgó, a láb pedig tovább haladó tulajdonságától látszik elnevezve lenni.”

Ez felettébb érdekes. A kéz szó eredetét többek között az izegő, mozgó tulajdonságra vezeti vissza. FEL E KEZ ET- Felfelé, azaz a Napisten, Atyaisten felé irányuló mozgás lenne?

 

Mellár Mihály    2015. január 12.

Én már csak így araszolva lépegetek, most értem Pannonhalmához: A pannnonhalmi oklevél monogramja szerintem egy nagyon egyszerű és ésszerű, vagyis könnyen kiolvasható ligatúra:

IT(T) RÉGI HYSÉG¹ IVS(S)A ÉG² MITRÁSÉRT³ ÉN ISTENEMÉRT⁴ KIT RÉS(Z) ISMERT⁵MÁSÉRT⁶ VÁS IMÁVAL⁷!

Itt régi hűség jussa ég Mitrásért, én Istenemért kit rész (országrész) ismert, másért vás imával! 

1)      Vízszintesen fent: I+{T+R}+{É+G} és középen haladva: I, H, Y, S és {É+G}.

2)      Bal I, V az S felett, S, A az S alatt, jobb {É+G}.

3)      Középen M, melynek közepén függőlegesen le: {I+T+R+A} majd fel: {S+É+R+T} (az S felett egy rejtett E alsó vonalkája jól látható).

4)      A jobb E-n le, ferdén balra fel + I = N, középen fel: {I+S+T}, le E, ismét N, jobb E-n fel és vissza: M, és az M felett felfelé {É+R+T}.

5)      Középső I és tőle ferdén le és föl = K, {K+I+T+R+E}. Az I-n fel, majd a T szárán sorban le: A, I, S, M és újra fel: {E+R+T}.

6)      {M+A} és fel: {E+R+T}.

7)      {V+A}, S, I, {M+A+V+A}+L (L: az S feletti vonalka meg az R szára).

Erről érdemes lenne egy hozzáértővel animációt készítettni. Lehet, hogy más olvasatok is rejtőzködnek a ligatúrában, de én igyekeztem a főbb vonalak mentén haladni és mint látod egy hihetetlenül értelmes, kerek mondatot kaptam. Csodálkoznék ha erre eddig senki sem jött volna rá.

 

Oldal: A FÖLD-ŐSANYA és a MáRTíR
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat