Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár

“Krónikákat, történelmet lehet hamisítani, de a Nap járását az égen nem!” Iliász a napúton? Odüsszeia, mint vízöntő-paradoxon tanulmány? Kitatált-e a Képes Kor-nika? Bronzkori szupernaptár?Nap-Hold-Vénusz:Toldi trio, MINÓSZ Kréta és MITHRÁSZ kultusz.

A Nibelung ének és Burgundia

 Szkíta/hun/Magyar szempontból

II. rész

 

III.    Miért éppen BURGUNDIA?

verduni.png

 

A térkép miatt! 


Nézem a térképeket és egy gondolat nem hagy nyugodni–

„MIÉRT ILYEN IDÉTLEN MÓDON DARABOLTÁK FEL VERDUNBEN A FRANK BIRODALMAT ?”

 

Frank Birodalom
en.wikipedia.org/wiki/File:Frankish_Empire_481_to_814-en.svg 
Verduni harmadolás:
hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Verduni.png&filetimestamp=20051205125727& 

Hogy lehet így egy birodalmat felosztani? Ez inkább a nagyrágszíj parcellázás, mint birodalom felosztás! Irányítani és védeni szinte lehetetlen!
Ami viszont mindenképpen érdekes: Dániától szinte egyenes vonalban le lehet jutni Burgundián keresztül Provancig. Ami megtöri ezt az egyenes csíkozást, az az Alpok hegyláncai.
Burgundia kapcsán szó volt Provence tartományról és annak Baszk (katalóniai) kapcsolódásáról. A baszkok szármzásáról, nyelvéről, eredetéről többek között Tóth Gyula is külön tanulmányban foglalkozott. A BASKiria, ISPÁnia (ispán-kapitány) szavak eredetét is vizsgálta, ahogy megemlítette a magyarokkal megegyező vércsoport és a magyar nyelvhez hasonlóan ragozó (agglutináló) baszk nyelvi sajátosságot is. Tóth a cikkében nem kevesebbet állít, mint hogy „A baszkok tehát Attila Hispániában rekedt és ott letelepedett seregének utódai.” Az elit hun hadsereg maradványa. Vélhetően az a seregrész, kik az Aladár-Csaba konfliktus esetén Csabát támogatták! És ahogy a térképen is látszik, Attila halála után két tűz közé szorultak!
Nem szabad elfelejteni, hatalmas seregrészről volt szó, a Magyar krónikás hagyomány szerint Attila seregének a harmada, ráadásul az ispánokból álló elit alakulat. Vélhetően az ő mozgásuk, letelepedésük nyomát jelzi a „nadrágszíjas térképszelvény”
Így már érthető miért is beszélnek kétszeresen is a Meroving, majd a Karoling Birodalmak felbomlásáról, hiszen az az attilai hun birodalom nyugati felének felbomlása volt a szerint, hogy Aladárt vagy éppen Csabát támogatták e. 
De nem három, hanem csak két részre bomlása! Hisz az osztozkodás alapja atól függött, hogy Aladárt, vagy éppen Csabát támogatták a belharcban. 
És az Aladárt támogató részeken létrejött egy Csabát támogató sáv a hajdani elit hun alakulat, a Hispániába leküldött, de időben vissza nem érkezett hadak maradványai jóvoltából. Az ispánok (kapitányok) egy része biztos, hogy letelepedett H-ISPÁN-iában, mások átkeltek a Gibrealtári szoroson...de vélhetően egy nagyobb rész mégis elindult visszafelé. De lekésték a csatlakozást, a Nagy Csatát és már nem siettek úgy vissza, hanem megálltak ott ahol voltak... és letelepedtek. Letelepedtek Provenceben, Burgundiában. 

Érdemes összenézni a krónikás hagyományunk állítását és egy földrajzi tényt:
A földrajzi tény, hogy Hispániai félszigetre legkönyebben a pireneusok széleinél lehet átkelni. Továbbá a krónika szerint Attila Zsigmond legyőzése után lerombolta Strasssburg falait (ez most sem ártana), valamint több burgundiai várost. Ezt követően vonult csak Catalaunumba, de előtte még a hadai harmadát átküldte Hispániába. Elég csak a térképre nézni, hogy melyik út a legrövidebb StrassburgLyon és Barcelona között? Ez, mely az állítólagos verduni szerződés alapját is adja.

Szóval az útközben ragadt, a catalaunumi vérfürdőt lekésett ispánok letelepedtek ott ahol a hír érte őket és megpróbálták élni az életüket. Ennek része volt, hogy azt ami számukra a legfontosabb életcél volt, tudásban, történetekben megpróbálták átörökíteni az utódaik számára. Azaz Attila, Aladár és Csaba történetét.
De közben lassan nyelvet cseréltek, vegyes házasságok által lassan feloldódtak ők is a frank, germán tengerben...

És ahogy keverdtek, feloldódtak úgy már egyre zavarosabbá vált, ki kit árult el... ki volt jó és ki a rossz... Ki kinek az anyja, felesége. A hatalom és a krónika írás (kinek érdeke volt Attila negativ színben feltüntetése) erre még rásegített.. Így számunkra már csak ez a zavaros Krimhildától, Brünhildától, Attilától és Guntertől visszhangzó történelmiesített kotyvasz maradt...

 

Krimhilda álmáról már szó volt, a Nibelung ének részletezésekor. Két sas csak együtt tudja legyőzni a solymot. És mi játszódott le. A harapófogóba került TURUL-Hun népcsoportot kétoldalról végül is legyőzik a német (frank) birodalmi sasok.

És ez a tudathasadásos állapot magyarázza meg, a sok eltérő magyarázatot, verziót ami a Nibelung énekhez kapcsolódik. Vélhetően e „germán” mitológia eredeti gyökere a Szkíta-Hun múlthoz, gondolkodásmódhoz kapcsolódik. Csak ahogy a legyőzöttekkel történi szokott, még a múltjukat is kisajátítják, így módosult a történet és vált immár „eredeti germán” eredettörténetté. (A kultúrális kisajátításokról az analógiák hosszú sorát lehetne felsorolni. Az ószövetségi történeteket már eddig is többször említettem. De e közvetlen közelünkben, a jelenünkben is találhatunk ilyen eseteket. Legyen elég csak a szlovák címer kettős keresztjére és a hármas halmára, valamint ugyanezen ország nemzeti himnuszának népdalára utalni. Sajnos csak kevesen tudják, hogy Bartók száz éve még fonográfra is vette a mai szlovák himnuszt, mint magyar népdalt...)

en.wikipedia.org/wiki/Burgundy
"However, Agathias identifies Burgunds (Βουρουγουνδοι) and Ultizurs as Bulgaric people of Hunnic circle tribes, near relatives of Turkic Cotrigurs and Utigurs."


A nibelung énekek kapcsán fontos egy kérdést megfogalmazni az Edda énekekről:
Hogy lehet az, hogy az Eddák, a germánok szent „eposzai” nem a német területeken maradtak fenn? Hogy lehet, hogy csak a perifériákon (Izland, Norvégia) és innen a burgundiai területeken maradtak fenn egyes strófák a német és frank hősi múltból? Onnan ahol a különféle wiki források is eredeztetik a burgundiakat. Olyan területekről, melyeket Tóth Gyula is korábbi (a hunok bejövetele előtti) szkíta területeknek vélelmez. Sőt mely területek saját eredetmondáját alaposabban megvizsgálva – meglepő módon Attila személye tárul szemünk elé. De ez már legyen a következő tanulmány témája.

De a miértre a válasz egyszerű, mert ezeken a területek sokkal jobban megőrizték a fehér hun és Attilához kötődésüket mint a germán törzsek által uralt területek.

Nézzük meg jobban ezt a bizonyos verduni térképet újra és az események leírását. 
hu.wikipedia.org/wiki/II._K%C3%A1roly_nyugati_frank_kir%C3%A1ly 
“A háború a Verduni szerződésselért véget 843 augusztusában. Ennek értelmében Károly lett a független Nyugati Frank Királyság királya, amely nagyjából megfelel a mai Franciaországnak és Katalóniának. Német Lajos szerezte meg a Frank Birodalom keleti felét, amely Keleti Frank Királyság néven lett független királyság, majd később Német Királyság néven a Német-római Birodalom magja. Lothár megtartotta a császári címet és Lombardia vaskoronáját. Ezen felül uralma alá vette a Flandriára, Burgundiára és a Rajna völgyére kiterjedő Középső Frank Királyságot.”

És itt van egy KOPASZ KÁROLY… aki a második sorszámot kapta a Nagy Károlyok sorában. De miért KOPASZ? 
A legszebb ebben a kérdésben, hogy senki sem várna ilyen választ: 
“Valószínűtlen, hogy Károly tényleg kopasz volt. Valószínűbb hogy a Kopasz melléknév a kora középkori humor és a történetírók játéka, amely Károly sűrű szőrzetére, hosszú hajára és szakállára, utalt.”
Azért hívták kopasznak mert sűrű haja volt. Ez az indok megint a hivatalos történetírás szégyene. Iskola példája lehetne a népbutításnak! 
Hogy hangzik Kopasz Károly neve angolul, németül vagy éppen dánul?
Charles the Bald … Karl der Kahle ... Karl den Skaldede

Azok akik nem tudják kimondani a R-t mit mondalnak? L. Így a franciák, akik és azon németek kik kínlódnak a R hanggal, hogy ejtenék ki a BÁRD-ot? BÁLD… BALD. Hiszen Aladár utódjáról van szó (ha nem éppen megint Ő róla) így érthető a Bárd hangsúlyozása… Egyébként a nagy haj Tóth tanulmányában a Merovingokra és ezen keresztül épp a hunokra utal! Megint ugyanoda jutunk vissza: Meroving-Karoling-Károly-Bárdos-Aladár… és még vissza mehetünk a Párhus szó eredetéhez is…
A bald érthető, de a skaldede-nek mi köze a hunokhoz, Attilához? A választ erre is Tóth Gyula adta meg korábban a Baszkok írásában: 
“Igen ám, de a baszkok sohasem nevezték magukat baszkoknak! Saját önelnevezésük így hangzik: euskaldu! Baszk néven kizárólag csak más nemzetek nevezik őket”
Az euSKALDu és a SKALDede között elég nagy az egyezőség!

 

( Tóth Gyula ) 2014.03.11. 17:16:56

@csan2

Véleményem szerint ariánus témakörben egy óriási félreértés bújik meg a sorok között. Tudniillik Attila nyugati hadjáratát 44 évvel korábbra datálva alán, vandál és szvév hadjáratként írták meg. Az alánokról pontosan tudjuk, hogy azonosak a ma is köztünk élő jászokkal. A jászok megnevezésére használt ALÁN név azonban átesett az általunk már jól ismert R-L hangváltozáson, az ugyanis eredetileg az iráni ARIAN szóval egyezett meg, melynek jelentése "nemesek". Vagyis a félreértés abban áll, hogy az ARIAN - ALAN népnevet helytelenül összekeverték, vagy szándékosan összemosták a Szentháromság tagadó arianizmussal, melynek neve viszont már Arius nevéből származik. Ezért ma már úgy látom, hogy a népvándorlás népei (ostrogótok, vizigótok, lombardok, vandálok, burgundiaiak) valóban sohasem voltak ariánusok. Csak a velük együtt mozgó, velük folyton együtt emlegetett jász-alán nép neve az, ami megtéveszti a kései történelembúvárokat.

( Tóth Gyula ) 2014.03.11. 19:04:19

Az utóbbi néhány hozzászólásban két dolog került terítékre. Egyrészt az ariánizmus kapcsán felmerült az alán népnév, másrészt szóba került Longinus lándzsájának kérdése. Zentai Ákos a Gutkeled nemzetségről írt fejezet második része alatti hozzászólásában a következőket írta:

"Bors és Lionel lovagok nagybátyja Lancelot nevét is érdemes megnézni. A név alapját a "lance" szó képezi, ami angolul lándzsát jelent."

Vagyis Zentai Ákos Launcelot nevében azt a "lándzsa" szót vélte felfedezni, amely lándzsával végső soron Szent György is legyőzte a sárkányt. De Launcelot nevének van egy másik magyarázata is, és az legalább ennyire érdekes. Bizonyára az itt kommentelők ismerik a Scott Littleton és Linda Malcor szerzőpáros által írt magyar nyelven is megjelent könyvet, melynek címe: Szkítiától Camelotig. Ebben találtam a következő érdekes gondolatokat:

"Személyes beszélgetéseink során Gunar Freibergs javasolta, hogy a szó lanc- tagja a latin Alanus torzulása lehet, mégpedig úgy, hogy az alán népnév latin alanyesetéből -us végződéssel alakult Alanus szó franciás végződést kapott: "Alanus à Lot”: Azokban a helynevekben, ahol lance- szerepel, a ce azért alakult ki, hogy megőrizze a c lágy hangzó mivoltát, azután is, hogy a ç hangról lemaradt az alsó vessző (a francia ç hang ugyanis sz-nek ejtendő, de ha a c mögött -e áll, akkor az is) A ç viszont általában északon fordul elő, mégpedig olyan elnevezésekben, amelyekben eredetileg z szerepelt: például Alenzon az idők során Alençon lett. Az viszont a többes szám s (ejtsd: sz) jeléből keletkezett, mint azt legjobban a Pireneusok régiójában található alán helységnevek mutatják: a Bréche d’Allanz jelentése például "az alánok szorosa.” Viszont ha ugyanezek a hangeltolódások jelentkeztek a Lancelot név alakulása során is, akkor az "(A)lanz(e)lot" nevet kapjuk vissza. Márpedig az egyik legkorábbi szöveg, amely Lancelot történeteit tartalmazza, "Lanzelet" néven említi őt. Ugyanakkor a "Lanselos" formát találjuk Chrétien Le Conte del Graal (vagy máshol (Perceval) című művében, vagy Huth Merlinjében illetve Guillaume le Clerc 1200-1233 között született Fergus című művében, míg a walesi forrásokban a "Lawnslot" név jelenik meg. Viszont ha a lanz-tag Lancelot nevében valóban az "alánok" kifejezést takarja, akkor kétségtelenül új magyarázatot adhatunk a szóra. Elképzelhető, hogy az alánok és egyes germán törzsek (például a vizigótok) hosszú együttélésének eredményeként kaptak alán helységnevek s birtokos ragot (például Alenzon "alánok városa" jelentésű) Gallia északi részén, míg délen az alán helységnevek germán többes számmal és újlatin "à" vagy "de" birtokos raggal (pl. Bréche d’Allanz) szerepelnek. Az első esetben a Lancelot név eredetileg "(A)lanz-lot" lehetett, és jelentése "az alánok földbirtoka (öröksége)”: A második esetben az d hangot (ami később ki is eshet, de megőrződhet a Lancelot név második e magánhangzójaként) kell beillesztenünk az "Allanz" és a "lot" szavak közé, s így a "Lot alánjai" jelentést kapjuk. Mindez felveti a kérdést, hogy hol lehetett a szóban forgó Lot nevű hely. Mivel az alánok letelepedése során az egyik leginkább érintett régió a Lot-folyó környéke volt, egyre hihetőbbé válik, hogy a Lancelot szó eredetileg (A)lans-à-Lot vagy Alanus- à-Lot lehetett, különösképp, ha Lancelot történetei Franciaország déli részéről erednek, s csak később kerültek el északra, Párizs környékére és Normandiába (ahol Marie de France és Chrétien de Troyes alkottak). Vagyis a Lancelot név jelentése "Lot-i Alán"."

Vagyis figyeljük meg: akár a LÁNDZSA, akár az ALÁN nevekből vezetem le LAUNCELOT nevét, az így is meg úgy is ugyanahhoz az eseménysorozathoz vezet: Attila dicső hadjáratához. Mert ez a hadjárat volt az, amelyet ALÁN, vandál és szvév hadjáratként írtak meg 44 évvel korábbra csúsztatva. És ez a hadjárat volt az, ahol Attila Szent Györgyként szúrta át a sárkányt LÁNDZSÁJÁVAL.

 

IV.  Attila-Arthur és a baszkok kicsit másképp

hu.wikipedia.org/wiki/Aquitania
"Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània,baszkul Akitania, latinul Aquitania) Franciaországegyik régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen. …
Aquitania nevének eredetéről több elképzelés is létezik. Az egyik szerint a név a latin aqua szóból származik, ami vizet jelent, ezáltal a terület elnevezése „vizek földje” jelentéssel bír. Ehhez az elmélethez hasonlóan egy másik szerint a régiót Dax városának ókori római nevéről nevezték el, ami Aquae Tarbellicae („Tarbellusok vizei”) volt.
A másik elképzelés szerint a régió ókori törzsekről kapta a nevét. A római hódítások idején Auscusok éltek itt, így neve értelmezhető akár az „Auscusok földjeként” is. Többek közt belőlük alakult ki később a gascogne-i és a baszk nép."

Azaz van egy régió a Pireneusok Atlanti-óceán érintkezésénél. Ennek neve kísértetiesen hasonlít a SAS csillagképre, melynek a magyar emlékezetben Attila csillagkép volt a neve.
És e régiót is szintén baszkok lakták, lakják...
hu.wikipedia.org/wiki/Sas_csillagk%C3%A9p 
"Sas csillagkép: Sas (latin: Aquila) Ez a csillagkép mezopotámiai eredetű. Már egy Kr.e. 1200-ból származó domborművön is sasként ábrázolták"

Majd így folytatódik az előző oldal:
"Az ókori római közigazgatásban Gallia Aquitania néven szerepelt. A középkortól a Francia forradalomig Guyenne néven ismerték. Ez szintén az Aquitania névből ered: Aquitania → *Aguidaina → l'Aguienne → la Guienne → la Guyenne."
Ahogy az ókori név felidézte Attilát számomra, úgy a középkori neve meg Guyenne-re, Arthur király felelségére emlékeztet.
"Artúr távollétében koholt vádakat terjesztett Artúr feleségéről, Ginevráról és Lancelotról." Gineva-Geneva, azaz Genf (franciául: Genève, németül: Genf, olaszul: Ginevra, spanyolul: Ginebra) . “A népvándorlás során a burgundiak fővárosa lett 443-ban, 534-ben a frank birodalomhoz csatolták”


És Tóth Gyula egyik korábbi megállapítása is illik ehhez:
"Úgy gondolom teljesen egyértelmű, hogy míg az OSTro-gótok az ESTi, északi, azaz fekete hun ágat képviselik, addig a VISi-gótok neve éppen azt a VIS szót tartalmazza, amelyről épp az imént állapítottuk meg, hogy eredetileg „ősz” azaz „fehér” jelentéstartalommal bírt!" 

 

Már csak egy kérdés maradt: Biztos, hogy mindent mi veszünk át nyugatról, és esetleg nem fordítva?

 

Hasonló gondolatok fogalmaztódtak meg az évtizedek alatt más kutatókban is.

 

Marton Veronika: A Nibelung-ének  http://www.magtudin.org/Marton%20Nibelung.htm

Aligha tudják ma már, hogy a Nibelung-ének, a németek nemzeti eposza az IX. században magyar földön született. Géza fejedelem udvarában magyar regősök énekelték a magyar udvari népnek, német hittérítő papoknak, lovagoknak.

Az eposz nem egy szerzőtől származik. A háttér történeti, a hunok 451. évi catalaunumi csatája.

A XI. században a németországi Passauban németül lejegyzett Siegfrid és Attila mondát a XII. században „Der nibelunge Not” címen szerkesztették egybe. A germán népek körében a IX-XII. században nagyon elterjedt és kedvelt volt e két történet. Azután feledébe merülhetett, mert amikor 1755-ben Jacob Hermann Obereit Vorarlberg-i orvos egy grófi könyvtárban találta meg a középfelnémet nyelven írt eposz egyes részeit, a felfedezett eposz az újdonság erejével hatott. A XX. századig a német nyelvterület középkori könyvtárban számos (Wels, Melk, Linz, München, Bern) találtak belőle töredékeket.

A Nibelung-ének a német nemzeti érzés éltetője lett, holott a II. rész a burgundokról és a hunokról szól; a szinte feledésbe merült III. rész, a Klage (Sirató) pedig az elesett hun vitézek siratóéneke. Ha magyarok körében a két utolsó rész ismertebb lenne, akár a magyar nemzeti érzés éltetőjévé is válhatna!

 

Magyar Adorján A NIBELUNG-ÉNEK MAGYAR EREDETE  http://www.magtudin.org/Nibelung.htm

Ismeretes, hogy ODIN régebbi nevét a germánok YGG-nek írják. E nevet pedig akár IGG-nek, akár ÜGG-nek olvassuk, mindenképpen a mi ÉG, EGY, ÜKK szavunkkal egyezik. Megjegyezzük, hogy kb. 900 éves „Halottibeszédünkben” az IG még egyenlő az EGY-el.

A finn mitologia főistenségének neve UKKO, egyezik az ÜK és OK szavainkkal, de azonos a régi okiratainkban fönnmaradt UKKON névvel is, amelyben némely tudósunk ősi főistenségünk nevét sejtette.

A germán mitologiában szerepel az IGGDRAFIL-FA, amelyet óriásinak, égbeérőnek képzeltek. Az IGG szótagban itt is az ÉG, illetve ÉG-Isten nevére ismerhetünk azért is, mert a mi népi hagyományainkban is szó van ISTENFÁRÓL, számtalan népmesénkben pedig az égigérő fáról.

A germán mitologia őslényeit AS-oknak (Asz, vagy Az) nevezik, ami egyezik az ŐS szavunkkal, amelyet északi rokonaink szintén ÁSZ-nak ejtenek.

A germán mitologiában szerepelnek az „Isteni szüzek” (Göttliche Jungfrauen), akiket azonban IDISI (Idiszi) néven is neveztek. Ez az elnevezés teljesen egyezik a mi édes, tájszólásban ides, a csángó-magyaroknál iedesz szavunkkal. Lehetetlen tehát, hogy a magyar SZÜZ szónak véletlenül volna tökéletes megfelelője a német „SÜSS”—ÉDES, amikor a mitologiai szüzek neve IDISZI. A szüzesség-édesség, eszmetársulás érthető.

A germán mitologia IDŐ-istennője IDUN volt.

A germán mitologia HALÁL-istennője HOLDA, HALJA, NEHALENNIA neveken ismeretes. ezek a nevek a magyar HALÁL és HOLT szavaknak felelnek meg. Elképzelhetetlen, hogy a germán mitologia ennyi neve a magyar nyelv ilyen sok szavával csak úgy véletlenségből volna egyező.

 

Szász Károly (Nibelung fordító) ezekhez többek között még hozzáfűzi a megjegyzést: „Konrád íródeák latinul írta meg a munkát, s azt utána más fordította le, vagy dolgozta át németre.” Bizonyos tehát, hogy az eredeti Nibelung-Ének, illetve annak ősalakja nem volt német, hiszen akkor nem kellett volna azt németre fordítani. Kitűnik ellenben, hogy Pilgrin passaui püspök Konrád nevű íródeákja a püspök megbízásából, valamilyen rege, vagy regék (szerintem magyar regék) alapján fordította le latinra, majd ugyanazt az anyagot, talán még Konrád életében és tudtával, valaki – valószínüleg költő, vagy énekmondó – lefordította németre is.

Vannak, akik azt vitatják, hogy az ének latin-előtti ős szövege, vagy anyaga francia volt. Ennek azonban semmiféle bizonyítéka nincsen. Ellenben tény az, hogy Pilgrin nevü püspök volt az első Magyarországon járt hittérítő, aki többek között azt írta a pápának a magyarokról: „…nem tiltják alattvalóiknak a keresztelkedést és a papoknak megengedik közöttük a szabad járást-kelést. Annyira egyetértenek a pogányok és keresztények, oly benső közöttük a barátság, hogy teljesedettnek látszik Ézsaiás jóslata: együtt legelnek a farkas és a bárány, az oroszlán és az ökör szénát esznek…” Ebből kitünik az is, hogy milyenek voltak azok a „pogány magyarok”, amikor nem volt harc és hogy a vallást illetőleg olyan türelmesek voltak, amilyent más népekről még a mai időkben sem mondhatunk el.

Pilgrin és íródeákja sokat járt a magyarok között, s a térítés érdekében bizonyosan megtanultak magyarul és alkalmuk volt a magyar mese-, énekmondókat, regősöket is hallgatniok mindenfelé az országban, így bizonyosan a Dunántulon és Csallóközben is.

Vannak ugyan, akik a Nibelung-Ének szerzőjéül a még későbben élt Kurenbergi Konrád költőt tartják, mert ez hivatásos költő lévén, ilyesmi megalkotására képesebb lehetett. Valószínű azonban, hogy ő is csak tökéletesítője és hosszabbítója volt az éneknek, amely a mai alakjában mestermű, akár egy ember szerkesztette különálló elbeszélésekből, énekekből össze, akár több, egymásután következő ember műve is az. De bizonyosra vehető, hogy a sok véres és borzalmas elbeszélés mind későbbi betoldás. Ilyesmit csak az olyan harcias népek izlése, amilyenek a régi germánok voltak, követelt meg, mert ilyenek nélkül számukra a regék nem lettek volna elég érdekesek. A régi germán hősköltemények mind tele vannak hihetetlenül borzalmas, véres öldöklésekkel, gyilkosságokkal, kegyetlenségekkel és bosszúállásokkal. A magyar nép ősi, kereszténység előtti fölfogása szerint – mint ezt a máig élő népmesékből tudjuk – a Tulvilág, vagy Másvilág a Tejútban látszó sziget (Fehérköz), vagyis a mennyei Tündérország (a mennyei Tejfolyóban lévő Csallóköz), ahová a földi életből elköltözött igaz emberek jutnak, ahol Tündér Ilona gyönyörűséges kertjében örök boldogságban élnek. A germán mitológiai Tulvilág lényege a Walhalla, egy mérhetetlen nagyságú épület 500 ajtóval, amelyben a harcokban elesett hősök lelkei laknak. Ezek minden reggel, időtöltésből, egymással harcra kelnek, délig azonban sebeik begyógyulnak, azután Odin asztalánál lakomához ülnek, méhsört isznak és vadkanszalonnát esznek. 

A „Niebelung” név szószerinti értelme „Ködfiak”, de tulajdonképpen „Homályfiak” is. A német nyelvben Nebel, a latinban, olaszban nebula, nebbia, nebuloso, köd, ködös, homályos, borus, felhős jelentésű, mivel a nubes felhőt jelent... A magyar boru, borulás, a köd, ködös szavainkkal azonos értelmű, úgyhogy ebből világosan kitünik még az is, hogy az eredeti magyar regében a gonosz gyilkosok nemzetségét, akik a „világosság fiát” meggyilkolták, még boru, vagy buru fiainak is nevezték. Nem kétséges az sem, hogy a boru, vagy buru szó azonos a borít, beborít, leborít, burkol, beburkol szavainkkal is, tehát boru szavunknak felhő, homály, sötétség jelentése is volt. Az pedig közismert, hogy a finn és vogul rokonaink az Északot tartják mitologiájukban a sötétség és gonoszság hazájának, amit egyébként észak, helyesebben éjszak és éjszaka szavaink azonossága is tanusit.

Az észak és a gonoszság eszmei azonositását a legtökéletesebben kifejzve a finn Kalevalában találjuk meg, ahol „Észak urasszonya” vén, csuf, gonosz boszorkányszerű nőalakban van megszemélyesítve. A görög Boreas – Észak, teljesen egyezik „boru” szavunkkal. Feltünő mindenesetre a boru, buru, burkol szavaink egyezése a burgund névvel, továbbá a poroszok régi magyar burkus és általában használt prusz nevével.

A latinban az ország neve is Borussia. Az pedig tény, hogy régen ugy a germánok, mint a szlávok a hunoktól csak Északra éltek.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 134
Tegnapi: 607
Heti: 134
Havi: 12 336
Össz.: 625 395

Látogatottság növelés
Oldal: Nibelung ének és Burgundia II.
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2017 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »