2014. november 19.

Előzmény: http://www.naput.hupont.hu/76

 

Dobos Csanád

Szent MáRTon – Szent PaTRik – Buddha (MaiTReya)

 

Pannónia, Írország és India és három szent – látszólag semmi kapcsolat nincs köztük, de a valóság ennél megint sokkal érdekesebb. A pannóniai Szent Márton szombathelyi származása és köpönyege a Mithrász kultusz ismeretében több, mint figyelemre méltó. Hasonlóan az unokaöccse, a híres ír szent, Patrik is megérne egy önálló tanulmányt. De ha még ehhez vesszük Buddha csodálatos fogantatását, mely Álmoséhoz hasonló - az már mindenképpen figyelmet érdemel.

Három szentéletű személy melyek között a kapocsatot újra a rejtélyes MiTRa(sz) teremti meg. De nézzük sorra, hogy hogyan is.

 

 I.   BUDDHA és ÁLMOS fogantatása:

… Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szentkirályok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”  - Anonymus

Az emse – jelentése ’anyasertés’ – nyelvkincsünk legősibb rétegébe, az uráli eredetűek közé tartozik. Azonos a jelentése a szamojédban, a csuvasban és például a jukagir nyelvben. Ebből származik Anonymusnál az Emese név is.

Emesét (az anyasertést, mely a BIKA keleti megfelelője) álmában a turulmadár ejti teherbe, továbbá a mélyéből dicső királyok származtak. Buddha fogantatása is meglepően hasonló Álmoséhoz! Ott egy fehér elefánt (A Bika jegy másik keleti megfelelője) hatol az édesanyja testébe és ejti teherbe, ahol az fogantatás gyümölcse szintén világhóditó császár (vagy a világ megváltója) lesz. De lássuk most Buddha történetét:

Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tűnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén. Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott. A király magához hívatta hatvannégy legbölcsebb papját, zöld levelekkel és virágokkal behintett földön kényel­mes ülőhelyeket készíttetett nékik ünnepélyes szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak, arany- és ezüstedényeket töltetett meg vajban-mézben-cukorban főtt tejberizzsel, arany- és ezüstfedővel fedve nyújtotta át nekik, viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándé­kok­kal tisztelte meg őket. Miután mindennémű kívánatos dologgal megtisztelte őket, elmondta az álmot, és megkérdezte:
- Mi fog történni?
A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belőle.

http://www.szakja.hu/magyar/Buddha/Buddhaszulet.htm

Ahogy Buddha fogantatása, úgy a születése is magáért beszél, mely a magyar népmesék logikáját ismerve könnyen megérthető. A fa ágaiba kapaszkodó vajúdó asszony, mintha ÉLFŐFA, TEJÚT energiákat szüllne a világra Lumbiniben:

A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevű, kies szálafaerdő. Ebben az időben minden fa virágpompában állt, tövétől az ágak hegyéig, s az ágak között és a virágok körül ötszínű méhek raja és mindenféle madársereg röpködött, édes daluk zsongott. Az egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje, mint nagy hatalmú király vigalomra felkészített mulató csarnoka. Amikor a királyné megpillantotta, kedve támadt sétálni a szálaerdőben. A tanácsosok lesegítették a királynét, és bementek vele a szálaerdőbe. A királyné egy hatalmas szálafa tövéhez lépett, és le akart törni egy gallyat. A szálafa ága lehajlott, mint egy nádszál meghajló vége, úgyhogy a királyné kézzel elérte. Kinyújtotta kezét, és megfogta az ágat. Eközben rájöttek a szülési fájdalmak. A kísérő sokaság lepelt vont köré, és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva, álló helyzetben hozta világra a magzatot.

És az érdekes egyezőségek tovább folytathatók:

Már a korábbi Mithrász tanulmányban idéztem az alábbi sorokat az angol nyelvű wikipedia oldalról, mely a Mitrász kultusz és a Buddhizmus szoros kapcsolatára utalt:

Following the prehistoric cultural split of Indo-Aryan and Iranian cultures, names descended from *mitra were used for the following religious entities:

Mitra (Vedic) (Sanskrit Mitrá-, Mitráḥ), a deity who appears frequently in the ancient Sanskrit text of the Rigveda Mithra (Avestan Miθra-, Miθrō), a yazata mentioned in the Zoroastrian sacred scripture of the Avesta, whose New Persian equivalent is Mīhr) Maitreya, a bodhisattva who in the Buddhist tradition is to appear on Earth, achieve complete enlightenment, and teach the pure Dharma  Mithras, the principal figure of the Greco-Roman religion of Mithraism.… Maitreya (Sanskrit), Metteyya (Pāli), Maithree (Sinhala), Jampa (Tibetan) or Di-Lặc (Vietnamese), is regarded as a future Buddha of this world in Buddhist eschatology. In some Buddhist literature, such as the Amitabha Sutraand the Lotus Sutra, he is referred to as Ajita Bodhisattva.

The name Maitreya (Metteyya in Pāli) is derived from the Sanskrit word maitrī (Pāli: mettā) meaning "loving-kindness", which is in turn derived from the noun mitra (Pāli: mitta) in the sense of "friend".

Immár a MiTRasz – MaiTReya nevekben is fellelhető M T R azonosságot felismerve haladjunk tovább Szent Márton kultuszának irányában:

           

            II.    Szent MáRTon - MiTRász

A Mithrász bikaküzdelem központi Nap-Hold-Vénusz hármasságának MITHRÁSZ-BIKA-KÖPÖNYEG ábrázolása mintha a Szent Márton legendában köszönne vissza.

Egyszer télvíz idején, amikor éppen kilépett Amiens kapuján, egy mezítelen koldusba botlott, aki senkitől nem kapott alamizsnát. Márton megértette, hogy ez az ember miatta van ott. Kardot rántva, egyetlen megmaradt köpenyét kettévágta, és az egyik felét a koldusnak adta, maradék felét pedig magára kanyarította. A következő éjszakán meglátta Krisztust: köpenyínek az a darabja volt rajta, amivel betakarta a koldust, és hallotta, amint ezt mondta a körötte álló angyaloknak: „Márton, a hittanuló takart be engem ezzel a ruhával.” A szent férfiú azonban sohasem kérkedett ezzel, hanem megismervén Isten jóságát, mihelyt tizennyolc éves lett, megkeresztelkedett.

Még kamasz koromban Pannonhalmán az apátság Szent Márton ábrázolását elnézve fogalmazódott meg bennem az alábbi kérdés: Miért kellett szétvágnia Mártonnak a köpönyegét? Ezzel így sem a koldus, sem ő nem járt jól! Egy félbevágott köpönyeg semmire sem elég! Miért nem adta inkább a teljes köpönyegét a koldusnak, hiszen az lett volna az igazi jézusi cselekedet? Akkor még nem tudtam azt, hogy pont e „logikai hibákban” rejlik a megoldás, valamint, hogy ezen „érthetetlenségek” célja az elgondolkoztatásra késztetés. Amit akkor még nem tettem meg, most három évtizeddel később mégis bepótolom, de ehhez a Legenda Aurea egyéb mondatain is érdemes elgondolkodni:

Márton (Martinus) annyi, mint aki ‚Marsot’, azaz ‚háborút visel’ (Martem tenens) a vétkek és a bϋnők ellen.

Szent Márton köpönyege a párthus Mithrász köpönyegére emlékeztethet minket, ahogy mindkettőjük nevében fellelhető MRT mássalhagzók sem véletlenek. Az Arany Legenda gyűjtemény Márton nevét a marsi karakterrel magyarázza, ami megint szemetszúró ferdítés. Elolvasha Szent Márton életét, minden elmondható róla, csak a harciasság, erőszak nem!

Nem saját jószántából ugyan, mert gyermekkorától fogva isteni kegyelem hatotta át, s amikor tizenkét éves lett, szülei akarata ellenére a templomba szökött és kérte, hogy vegyék fel a hittanulók közé. Ettől kezdve remeteségben élt volna, ha testének gyengesége ebben meg nem akadályozza. Mikor pedig a császárok elrendelték, hogy a veteránok fiai harcoljanak az atyák helyett, hadba rendelték Mártont is, mihelyt tizenöt éves lett. Elég volt neki egyetlen szolga, azt is inkább ő szolgálta ki, még a lábbelijét is ő húzta le, és ő tisztította.

Ez egyáltalán nem Marsi karakter! Remeteként kivánt élni, de a fizikai alkata miatt alkalmatlan volt remetének. Akkor mégis, hogy volt alkalmas katonának! Ez megint egy hatalmas ellentmondás! Ha nem a marsi, harciasságra utal a neve, akkor mit rejt valójában a neve?

A MARTINUS (marsi) jelző már a fantom korszak részletezésénél (http://www.naput.hupont.hu/78 ) szóbakerült. Véleményem szerint most is hasonló helyzet állt elő. Martinus nem más, mint Partinus, melyben a P-M mássalhangzó váltással íródik át a jelentés!

Csak emlékeztetőül. Az 532 évnyi fantom korszak igazolásánál is ezzel a P-M mássalhagzóváltással találkoztunk. Itt érdemes Tóth Gyulát idézni újra:

Minden az ANNO MARTYRUM és az ANNO PARTHYRUM összemosásával vette kezdetét. Fogták tehát a pártusok időszámítását és azt Diocletianus császárhoz kötve mártír kort gyártottak belőle. E művelettel pontosan 532 fiktív évet, vagyis éppen egy nagy húsvétciklust csempésztek az időszalagra. Az elkövető – ha ugyan valóban létezett – Dionysius Exiguus volt, aki névleg ugyan a diocletianusi, de a valóságban az arszakida éveket vette alapul különös műveletéhez. A megbízó pedig az a pápai udvar volt, amely a római birodalmi eszme szolgálatába állva semmilyen hamisítástól sem riadt vissza. A cél a Róma becsületén esett szégyenfolt eltüntetése, a hun korszak eseményeinek összezavarása volt egy esetleges későbbi római restauráció érdekében.

Ahogyan a naptárrendszerben meglépték a P-M hamisítást a Martyrum-Parthyrum összemosásával, úgy vélhetően hasonló játszódhatott le a Márton (Martinus) – Parthinus viszonylatban is.

Inkább tartom elfogadhatónak és nyelvészetileg is inkább igazolhatóbbnak Márton nevében a Párthus jelzőt, mint a marsi szerepkört! Márton-Mártin-Martinus-Mártus-Párthus! De nemcsak Márton félbevágott köpönyege utal a Párthus-Mithrász származásra, hanem Márton származási helye is!

Szent Márton Pannoniában, Sabaria városában született, de Itáliában, Paviában nevelkedett. 

Arról a Savariáról (Szombathelyről) van szó, mely európai viszonylatban is központja volt a Mithrász kultusznak, és arról a Páviáról van szó ahova, „Károly és nagybátyja, Bernárd 773-ban átkeltek az Alpokon és Páviáig kergették a lombardokat.” (Wikipédia, I. Károly frank császár). Azokról a lombardokról van szó, kiket a Kárpát medencében, mint longobárdokat ismerünk! (Lásd Tóth Gyula, Paulus Diaconus…)

Azaz Márton bár elhagyta Pannóniát, továbbra is Hun-szkíta területen nőtt fel (már ha valóban létezett szentről van szó).

A Nagy Lajos kora beli magyar Anjou legendárium Szent Mártont ábrázoló lapján feltűnő Szent Márton sapkájának formája – mintha Mithrász sapka lenne rajta. Ez csak egy véletlen egybeesés?

 

           III.             MáRTon - MiTRász –PaTRik

Minden külön bevezetés nélkül érdemes idézni Hevenesi Gábor 1692-ben kiadott Régi Magyar Szentség könyvének egyik érdekes hivatkozását:

http://szentmarton.blogspot.gr/2009/08/szent-marton-ir-rokonai.html   

2009. augusztus 5., szerda

1988-ban újra megjelent Hevenesi Gábor Régi Magyar Szentség (Ungaricae Sanctitatis Indicia) című, eredetileg 1692-ben, majd 1737-ben Nagyszombatban kiadott munkája. A metszetekkel ellátott mű 55 magyar szent rövid életrajzát tartalmazza. A könyv végén található függelékben 213 további „magyar vonatkozású” szentet sorol fel. Az adatgyűjtő és rendszerező Hevenesi valószínűleg figyelem felkeltés céljából állította össze a névsort. Úgymond – ezek azok a szentek, akiknek történetét még kutatni kell, a rájuk vonatkozó adatokat pedig pontosítani szükséges.
A névsorban három Szent Márton is szerepel:
- Szent Márton Tours püspöke (halálának időpontjaként 402. november 11-ét adja meg.)
- ifjabb Szent Márton pannóniai hitvalló, galiciai püspök, Született Savariaban, meghalt március 22-én
- Szent Márton Braga érseke, meghalt március 20-án.
A két utóbbi Szent Márton nyilvánvalóan egy és ugyanaz a személy – Bragai Szent Márton. (Bragai Szent Márton működésének helyszíne volt az Ibéria-félszigeten lévő Galicia vidéke is.) Braga Szent Márton születési helyeként más források is Pannóniát adják meg. Hevenesinél a szülőhely viszont kifejezetten Savaria.
Még különösebb, hogy a függelékben Szent Márton egész „rokonsága” megtalálható.
„Szent Márton nővérének fia” Nagy Szent Patrik Írország védőszentje, de rokon a kisebbik Szent Patrik is, aki savariai Szent Márton nővérének unokája.
„Szent Márton nővérének lányaként” jelöli meg a csupán Írországban ismert Szent Darerca-t. A többi rokon is mind - mind  Márton „nővérének” leszármazottja.
Így:
- Szent Lumanus püspök (Szent Patrik unokaöccse)
- Szent Lupitha szűz, Szent Márton nővérének leánya (tehát Szent Patrik és Szent Darerca testvére)
- Szent Mel püspök, Szent Darerca fia
- Szent Melatius püspök, Szent Darerca fia, Szent Mel testvére
- Szent Riocus apát és püspök, Szent Márton nővérének unokája
- Szent Tigripa, Szent Márton nővérének lánya
Tehát Hevenesi elképzelése szerint a régi ír szentek egész sora állt rokonságban a „magyar” Szent Mártonnal.
Vajon honnan származnak Hevenesi adatai? Valamilyen régi forrás rossz értelmezéséről van szó, esetleg az írek iránti rokonszenv sajátos megnyilvánulásáról? A Szent Márton és Szent Patrik életére vonatkozó adatok nem támasztják alá a tényleges rokoni kapcsolatot.

Ezek szerint a magyar származású Szent Mártont és az ír Szent Patrikot családi kötelék köti össze, sőt ez a kapcsolódás a Patrik révén az ír szentek többségére is igaz.

Korábban már szó volt a M T R mássalhangzók együttes megjelenéséről és a M-P mássalhangzó cserékről is. Szent PaTRik nevében is hasonlót lehet felfedezni, mintha az ő személye is a MiTRász kultuszhoz kötődne. De nézzük tovább ugyanezen oldal évekkel későbbi bejegyzését:

http://szentmarton.blogspot.gr/2014/09/szent-marton-es-szent-patrik-az-ir.html   

2014. szeptember 30., kedd

Ma már tudom, az "ír rokonságot" nem Hevenesi találta ki.
Jocelinus Glasgow püspöke (Jocelin of Glasgow) az 1100-as évek végén több forrásmunkát felhasználva állította össze az írek nemzeti szentjének, Szent Patriknak az életrajzát. A "Vita Patricii" szerint Patrik édesapját Calphurniusnak hívták, édesanyja, Chonchessa pedig Szent Márton nővérének lánya (azaz Szent Márton unokahúga) volt. Conchessa a legenda szerint Galliából származott. Hevenesi csupán annyit módosított a fél évezreddel korábbi adatokon, hogy az ő származási helyét Pannóniába helyezte át.
A rokonságot a Szent Patrik legendáját ismertető más szerzők is megemlítik. A rokonsági fok alkalmanként eltérő, van akinél Chonnchessa nem unokahúga, hanem nőtestvére Mártonnak.
A Vas megyei származású Hevenesi Gábor a Szent Patrik életrajzok közül  bizonyára többet is ismerhetett és olvashatott.
Szent Márton és Szent Patrik (és a többi ír szent) a valóságban aligha voltak rokonok. Voltak időszakok, amikor tiszteletük szorosabban összekapcsolódott. Ezt jelzi például a IX. században keletkezett Armagh-i Kódex (Codex Ardmacanus) is. Az óír nyelvű szövegeket is tartalmazó kéziratban a szentek közül csupán kettőnek, Patriknak és Mártonnak a legendája szerepel. 
Szent Patrik (Szent Patriciusz) tiszteletével elvétve a Nyugat-Dunántúlon is találkozhatunk. Néhány helyen, mint az állattartók és a pásztorok védőszentjét tartották számon.

A legenda szerint Szent Patrik a Szentháromság tanát egy háromlevelű lóherével magyarázta az íreknek, így illusztrálva a keresztény tanításban a három isteni személy egységét. Mára a lóhere Szent Patrik napjának központi szimbólumává vált. - wikipedia

A háromlevelű lóhere és a “három isteni személy egysége”: ami akár a NAP, HOLD és a VÉNUSZ hármasságnak is megfelelhet, mely a Mithrász kultusz szimbólikájának is az alapja!

Következő oldal:

http://www.naput.hupont.hu/78

 

Hozzászólás:

Mellár Mihály 2015. Január 11.

„Egy félbevágott köpönyeg semmire sem elég! Ezzel így sem a koldus, sem ő 
nem járt jól! Miért nem adta inkább a teljes köpönyegét a koldusnak, hiszen 
az lett volna az igazi jézusi cselekedet.” 

Igen, az lett volna az igazi jézusi cselekedet, de ez jelképes cselekedet: 
a Köpeny akinek (nem aminek!) a FeLe - Kopány FéL/FéLe/FeLe/FeLekezet 
(lásd: Latiatuc feleym zumtuchel …), aki/ami megvédi a védelemre szorulókat.

D.CS. 2015. január 12.

Valóban. A félbevágott köpönyeg csak a FELE KEZET takarja. Sőt ismerve a karlenditéses üdvözléseket (Róma, náci Németo.) hasonlóra is gondolhatunk. Hiszen az őseinknél, a párthusoknál az áldásra felemelt kéz, mint üdvözlési forma szintén általános volt: FEL E KEZET. De továbbgondolva a FELEKEZET és a GYÜLEKEZET nagyban hasonlit egymásra. Azért gyülnek össze, hogy együtt legyenek és azért hogy az a megFELEzettségből újra EGÉSZet alkossanak, hogy EGYHÁZ formájában. A felekezés és a pártba összeállás közeli kifejezések. Ha figyelembe vesszük, hogy a Mithrász vallás a Párthus Birodalomból érkezett Eu-ba és lett a formai alapja a kereszténységnek, akkor a Párt-Párthus és a Felekezet szavak között nem nehéz kapcsolatot felismerni.

 

 

Oldal: Szent MáRTon – Szent PaTRik – Buddha (MaiTReya)
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat