Dobos Csanád

Vénusz bolygó és a János Vitéz – tanulmány 

II. rész

 

Óriások - Szent Kristóf - Nimród

Szent Kristóf illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum ősnyomtatvány 1482-es augsbrugi kiadásából

Az ószövetségi Dávid hasonlatról már szó volt, ideje szóbahozni Szent Kristóf történetét is:

„Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, otthagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt akereszt jelétől – így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.

Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.

Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrásától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.

Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.

Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.

És az Isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.

Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.

Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.”                                               Forrás: Wikipedia

János Vitézben szintén két részre bontva fedezhető fel a Legenda Aureában szereplő történet. Az Óriások földjéhez érve egy hatalmas folyamon kellett átjutnia János vitéznek, amiben egy suhanc óriás „segített”, bár az akaratán kívül:

„De az óriás amint rálépett volna,
János feje fölött kardját föltartotta,
Belelépett a nagy kamasz és elbődült,
S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.

"Éppen úgy esett ez, amint csak kivántam."
János vitéznek ez járt gondolatában;
Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett,
S az óriás felett átmente a vizet.

Az óriás még föl nem tápászkodhatott,
Amint János vitéz a túlpartra jutott,
Átjutott és nekisuhintva szablyáját,
Végigmetszette a csősz nyaka csigáját.”

Még Szent Kristóf lefejezésének motívuma is pontosan felfedezhető ezekben a sorokban. De hasonlóan kicsit később újra –a révész- Szent Kristóf személye köszön vissza:

„A tengerparton kis halászkunyhó álla;
Öreg volt a halász, térdig ért szakálla,
Ιpen mostan akart hálót vetni vízbe,
János odament és tőle ezt kérdezte:

„Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya,
Átszállít-e engem tenger más partjára?
Örömest fizetnék, hanem nincsen pénzem,
Tegye meg kend ingyen, köszönettel vészem.”

„Fiam, ha volna, sem kéne pénzed nékem,”
Felelt a jóöreg nyájasan, szelíden.
„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,
Ami kevésre van éltemnek szüksége.

De micsoda járat vetett téged ide?
Az óperenciás tenger ez, tudod-e?
Azért semmi áron által nem vihetlek,
Se vége, se hossza ennek a tengernek.”

Bár a hosszú szakállú öreg nem képes átvinni János vitézt (amit bár ingyen, szívességből megtenne neki), ezért van szüksége János vitéznek újra az óriás révészkedésére.   

"Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?"
Kérdi János vitéz "gázolj által velem."

"Át tudok-e?" szól az óriás és nevet,
"Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.    (23)

Átviszi - a másvilágba, a tündérek (halottak) világába, ahogy a antik kultúrában Kharón teszi a holt lelkekkel.

“A Sztüx a görög mondakör szerint az alvilág első állomása volt. Itt dolgozott Kharón a révész – akinek létezésében a modern időkig hittek –, aki a holtak lelkét szállította a folyón át a túlvilágba, ahol az igazak Elüszionba, a vétkesek pedig Tartaroszba jutottak.”    Forrás: Wikipedia

Az óriás és Szent Kristóf is felidéz egy újabb összefüggést is Nimróddal, úgy Góliát is a magyarországi jász nemzettséggel:

"Szent Kristóf az úton lévők, az utasok védőszentje, de egyszerre van keresztény és pogány jelentése. Szent Kristóf Krisztust hordozó, valamint ősapa jelkép, mint ősrévész a magyarok számára ő Nimród. Mivel ő óriás, a XIV. században a templomok külső falára festették, hogy a faluból is jól lássák hívogató alakját. Kristóf jelképe a bot, amit a kezében tart és a legenda szerint, amikor megkeresztelték, a bot kivirágzott és a vízben gyökeret eresztett." Forrás: zalamedia.hu

A filiszteus Góliát kapcsolata a jász nemzetséggel is régóta közismert a levéltárosok, kutatók között.  Horváth István, a Széchenyi Országos Könyvtár, 1800-as évek elején működő, oklevélkutató Igazgatója figyelt fel a XIX század elején, hogy a régi magyar királyi törvények és oklevelekben jászainkat, a jasones és jazyges forma mellett, a bibliából megismert PHILISTAEUS, (filiszteus), néven regisztrálták. De ez egyezés kétirányú, hiszen a bibliai Philistaeusok, magyar nyelven jásznak lettek szintén lefordítva.

(„1681-től, kettős névvel hol váltva, vagy meg egyszerre mindkét formát kiírva, így, ,,PHILISTAEUS azaz JASONES” jelölték. A történelem sodrában, csak 1741-től tűnik el végleg a Philistaeus nevezet, és jön a JAZYGES alak.” HorvátI. Jászok, 1829.)
 “Az 1382-ik évi magyar nyelvű Ószövetségi töredékekben, a kánaáni Philistaueusok is, és a XVI. sz. eleji Debreceni Magyar Legendárium Szent Dávid életével kapcsolatban említett Philistaeusok is. stb. JÁSZ-nak lettek fordítva, a magyar nyelvű kiadásokban”. Horvát: Rajzolatok).

(A filiszteus-jász kapcsolatról bővebben: http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.621 )

 

 

Grifmadár – Fehérlófia – „kétfejű sas”

 A Fehérlófia mesének két teljesen eltérő megközelítése tökéletesen mutatja, mennyi minden rejlik egy népmesében, főleg ha az egy nép alapmeséjének számít. Pap Gábor asztrálmitoszi módon foglalkozik ezzel a mesénkkel, míg Tóth Gyula mint történelmi valóság leírásaként (http://maghreb.blog.hu/2013/11/02/feherlofia_247). Két teljesen eltérő megközelítés és mind a kettőt telitalálat.

Α mesében a Fehérlófiának az alsó világból feljutáshoz, a hazajutásához a grifmadár segítségét kell igénybe vennie, ahogy János vitéznek is.

Azután a szikla tetején szétnézett,
Nem látott mást, csupán egy grifmadár-fészket.
A grifmadár épen fiait etette,
Jánosnak valami jutott az eszébe.

Odalopózkodott a fészekhez lassan
És a grifmadárra hirtelen rápattan,
Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,
S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt.

Hányta volna le a madár nyakra-főre,
Lehányta volna ám, ha bírt volna véle,
Csakhogy János vitéz nem engedte magát.
Jól átszorította derekát és nyakát.

Ment, tudj' az isten hány országon keresztül;
Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:
Hát a viradatnak legelső sugára
Rásütött egyenest faluja tornyára.

Szent isten! hogy örült ennek János vitéz,
Az öröm szemébe könnycseppeket idéz;
A madár is, mivel szörnyen elfáradt már,
Vele a föld felé mindinkább közel jár.

Le is szállott végre egy halom tetején,
Alig tudott venni lélekzetet szegény,
János leszállt róla és magára hagyta,
És ment, elmerűlve mély gondolatokba.

De mi is ez a grifmadár, hiszen az ortodox egyház jelképében ugyanúgy megtalálható, mint a Habsburg és a Romanov címerben, melyet „kétfejű sas”-ként ismerünk.

„A Habsburgok részéről kisajátított képjel, melynek a jelentése:a  két véglet között ingatom a fejem, a szellemi tendenciáimat, miközben az alsó, sötét világból így  fel tudom vinni a hőst, aki rám tud hangolódni. Az évkörben ennek a helye a tavaszi napéj-egyenlőség, azaz a feltámadás helye” Pap Gábor-Fehérlófia előadás 2.24-től http://www.youtube.com/watch?v=uxR85BfFqpg&feature=kp)

Nem véletlenül ez az ortodox egyház címere is, hisz a fejét jobbra-balra mozgató griff (a kétfejű sas) tökéletes jelképe a feltámadásnak, a kereszténység legfontosabb üzenetének.

De hogy kerül a Habsburg család címerébe, hiszen a Habsburgok ősi címere arany alapon koronás, vörös oroszlán volt? Mégis honnan sajátították ki a „kétfejű sast”? Talán a magyar Balogh nemzetségtől, kiknek címerábrázolásai a fejezet címe alatt található?

 

A KAPU - Napkapu

„Keletelt háztól keletre van a kapu, a napkapu. Imádsággal köszöntött a fölkelő napot és kérték, hogy lépjen be a telkükre, az életükbe a fény” Molnár V. József 

János vitéz útja egy beavatási szertartás,, hasonlóan mint Taminonak Mozart Varázsfuvolájában. Több hasonló részlet fedezhető fel bennük, de ennek kifejtése most nem része a tanulmánynak. Amit viszont mégis célszerű megemlíteni, hogy a kapunak mindkét műben kiemelt szerep jut, ahogy azt már korábban az Antigoné és az Iliász naput menetében is megtapasztalhattuk.

„Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.
Kapu előtt állt az indulatos gazda,
Szokás szerint a nyájt olvasni akarta.

„Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!
Mi tagadás benne? igen nagy híja van”
                                                                (3)

„Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput,
Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”

De a basa fia meg nem állott volna,
Ha a ló alatta össze nem omolna.”
                                                              (12)

Nem hazudok, de volt akkora kapuja,
Hogy, hogy... biz én nem is tudom, hogy mekkora,
Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet;
Az óriás király kicsit nem építtet.

                                                              (20)

Nem olyan könnyϋ ám a bejárás oda,
Őrizi kapuját sok iszonyú csoda...”
„Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig;
Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”

Szófogadásra igy inté az óriást,
                                                              (24)

„Ma ezen a helyen kissé megpihenek,
Holnap egy kapuval ismét beljebb megyek.”

És amint gondolta, akkép cselekedett,
Második kapuhoz másnap közeledett...

A harmadik kapu közelébe lépett.

Uram ne hagyj el! itt volt ám szörnyű strázsa;
Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása.
Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban;
Elnyelne hat ökröt, akkora szája van…

Még lyukat fúrhatott sárkány oldalába.
Végtére kifurta, belőle kimászott,
Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.”

                                                             (25)

Petőfi a János vitézben tíz alkalommal említi meg a Kapu kifejezést. Jancsi közvetlen “útrakelése” alkalmával: a gazda házának elhagyásakor kétszer, a francia királylány megszabadításakor és az óriások palotájánál egyszer-egyszer, valamint a Tündérországnál a maradék 6 alkalommal.

De mi is ez a Kapu? Ennek megértéséhez idéznék a korábbi Antigoné és az Iliász tanulmányaim idevágó részeiből:

 “A palota kapuja feltárul” – Eddig a pillanatig a (Antigoné)  drámában csak személyek (bolygók) mozogtak, de a legutolsó színpadi beállításnál említésre kerül egy KAPU. Milyen kapu ez? Miért is fontos? Az IKREK csillagkép eleve maga is egy kaput formáz, felül a két fényes csillagával, Kasztorral és Polluxszal. E csillagkép kitüntetett helyét meghatározza, hogy a Tejút tengely és a Napút pálya itt metszi egymást. Azaz, az egyik égi útról itt lehet átlépni a másikra - amennyiben a KAPU nyitva van ehhez. A Napút a földi közeg tér-idő szerkezetére utal, míg a Tejút egy másik dimenzióra. Sok nép mítoszában épp a leszülető és a távozó lelkek pont ezt az égi utat, a Tejutat használják égi közlekedési útvonalaként.

És most kinyílott a KAPU, de ennek nagy ára volt.”  

 

Valamint az Iliászból:

“Az a KAPU, mely a 28. napon (a 10. énekben) még zárva volt, ahol akkor csak a kémeknek volt lehetősége „átjutni” rajta.”  De ugyanezen kapu az 52.napra már megnyilik, így méltó befejezést biztosít az eposznak.

 

A János Vitéznél a Kapu megjelenése indítja el a spirituális cselekményt, az a Kapu, mely előtt a gazda olvasná a nyájat. De ez a kapu most bezáródott Kukorica Jancsi előtt, így mindenképpen cselekvésre motíválva a hősünket. Mivel a gazdája kapuja bezárult számára, így nem maradt más választása, mint a vándorlás, a spirituális utazásának kezdete.

A kapu következő megjelenése a francia királyleány megmentéséhez kapcsolódik. Láthatóan itt bizonyít előszőr János vitéz morális vétek nélkül, hiszen korábban még hibát, hibára halmozott. Pl: kezet rázott a zsiványokkal. Itt viszont erkölcsi tisztaságában teljesít, sőt a legnagyobb kísértésnek is ellenáll. Elfogadva a korábbi gondolatmenetet – itt győzi le az egyik legnagyobb kísértést, a nemi, sexuális kívánalmakat, hasonlóan ahogy Szent László is a leányrabló kun formjában az Önön vérbő természetét.

Ezt követően, szívében bánattal tudatosan lép az óriások ösvényére, azaz egy telejesen más dimenzió létbe, ahol szintén egy újabb kapu fogadja. Mielőtt elérkezik az óriások kastályának hatalmas kapujához egy folyón kell átkelnie, ahol az óriás csősz-révész “segedelmével” jut át. Ez a folyam talán az Ikrek kapu formájú csillagképének Tejút égi-folyamának megfeleltetése?

János Vitéz itt látszólag tényleg megöli az óriás királyt, de csak annak régi énjét. Az orr feletti, homlok részen a harmadik szemnek, a tisztánlátás szemének megnyitásával az óriás király korábbi énje hal csak meg! Ezzel a megnyított tisztánlátás szemmel emeli az óriásokat egy sokkal magasabb spritituális szintre, mely aztán számára a továbblépés lehetőségét biztosítja a későbbiekben. A kapu mintha ennek a spirituális szintemelkedés jelképe lenne újra!

A gondolatmenetet folytatva már nem lehet kétséges, hol kell találkozni az újabb kapuval. Egy újabb dimenzió váltásnál – a Tündérországnál. Ez már a hallhatatlansága világa, ahova a legnehezebb belépni. Talán ezért is kell a kapuk során átkelnie, ahol medvéket és oroszlánokat kell legyőznie – de erről már volt szó az ószövetségi Dávid kapcsán. A harmadik kapunál, a sárkány legyőzése eltér a korábbi kapuőr állatokétól. Itt már nem segít számára a kard, János Vitéz csak az önfeláldozás útján juthat tovább, ezért kell beleugrania a sárkány szájába! Mintha a grifmadár résznél elmaradt önfeláldozás, itt pótlódna.

 

János vitéz napokban mért ideje

János vitéz tanulmányom egyik sajátossága, mások által még fel nem tárt egyezőségek felismerése az ókori görög művek és a János vitéz szerkesztésében. János Vitéz napokban mért idő szerkezete meglepő azonosságot mutat az Odüsszeia idő szerkesztésével. Az Odüsszeia 100 “napokban mért” eseménye 40 napos jelenre és 60 napos múltra bontható. Ezeket a napi eseményeket négy, “nem napokban mért” időszak szakítja meg. A János vitéz időlogikájának pontos megértéséhez célszerű az Odüsszeia elemzésem idevágó –a honlapomon nem publikált- néhány sorát idéznem:

“Odüsszeusz a múltbeli utazása alkalmával négy alkalommal töltött hosszabb időt különböző szigeteken. Ezt a négy időszakot az eposz nem napokban jelezte, hanem nagyobb idő egységekkel: hónapokkal, évekkel. Bár hónapokról, évekről volt szó, mégis mindegyik időszakhoz csak egy-egy éppen soron következő állatövi jegy társult.

    Aiolosz szigeten vendégek egy teljes hónapon át – OROSZLÁN

    Kirke szigetén egy év – SKORPIÓ

    Kényszerű egy hónap várakozás Héliosz Napisten szigetén – BIKA

    Kalüpszó birodalmában eltöltött keserű 7 év - VÍZÖNTŐ

Ezek a jegyek a hagyományos asztrológia értelemben vett négy elemi (tűz, víz, föld, levegő) tulajdonsághoz kötődnek. Az Oroszlán-Skorpió-Bika-Vízöntő jegyek együttesen az asztrológiában a Fix keresztet alkotják, az élet keretrendszerét,”

Ahogy az Odüsszeia „napokban mért” 100 napja és annak 40 nap jelen és a 60 nap múltra bontása nagyon fontos szimbólikus jelentést hordoz (erről bővebben: a http://www.naput.hupont.hu/30), úgy János vitéz napjait is hosszabb időszakok darabolják fel. Érdemes a János vitéz időrendjének alakulását egy táblázatba foglalva egybenézni:

1-4. rész: A patak parti szerelmeskedés és a juhok elvesztése, a gazda zárt kapuja, Iluskától elbúcsúzása mind az első nap eseményéhez tartozik (továbbiakban: A1-es nap) 5-6. rész: A puszta, a vakandoktúrásra hajtott fej, a vihar, a sűrű erdő, zsiványok (A2-es nap) 7. rész: Huszárokkal találkozása (A3-as nap)

 8-10. rész: A huszárok pentagram menetelése Franciaországba

11. rész: Franciaországba érkezés (B1-es nap) 12-14. rész: Csata, francia királylány megmentése, vacsora, Kukorica Jancsi élettörténete (B2-es nap) 15-16. rész: Gályára szállás, királyleány keserves sírása (B3-as nap) 17. rész: Tengeri vihar, griff madár (B4-es nap) 17-18. rész: Falujába érkezik a griff madár hátán, Iluska halálhíre (B5-es nap)

 19. rész:  vándorlása “sok Hold változás”

19. rész: Fazekas szekere, óriás csősz (C1-es nap) 20. rész: óriások ebédje 21. rész: Sötétedés, boszorkány gyűlés, majd kivilágosodás (C1-es / C2-es nap) 22. rész: Ballagás, Sírhalomra lehajtott fej, kisértetek, hajnali kakasszó (C2-es / C3-as nap) 23. rész: Hegy teteje, révész (C3-as nap)

24. rész: Óperenciás tenger 3 hetes átszelése

25. rész: Tündérország első kapuja – medvék (D1-es nap) 25. rész: Tündérország újabb kapui – oroszlánok, sárkány (D2-es nap)   26. rész: Megáll az idő. Nincs napkelte sem napnyugta, se ősz, se tél… 27. rész Tündérországba belépése, örök élet tava, Iluskával egyesülése

 

A táblázatban szereplő adatok egyenlőre nem árulkodnak semmiről. De ismerve az elbeszélő költemény megírásának körülményeit, időrendjét rögtön beszédesé válhatnak az időrendek. Petőfi a János vitézt két menetben írta meg:.

“Az irodalomtörténet-írásban máig jelen van az az elképzelés, miszerint az Iluska halálával kezdődőrészt a költő később toldotta hozzá az addig elkészült részekhez. Petőfi ebben az időszakban gyakori vendég volt Vachott Sándoréknál, ahol többször istalálkozott a háziasszony szép szőke húgával, a tizenötödik születésnapjára készülődő Csapó Etelkával. A lány azonban egy váratlan betegség folytán 1845. január 7-én hirtelen meghalt. Bár a kortársak szerint alig találkoztak, és Etelka akkor is inkább megmosolyogta atársaságban amúgy is félszeg költőt, Petőfi szinte hisztérikusan ragaszkodott később emlékéhez: a lány halála után Vachottékhoz költözött, Etelka szobájában lakott, és rendszeresen kijárt a Váci út melletti temetőbe. E romantikus szereppé növelt érzelmi fellángolásnak költői dokumentuma lett a hamarosan megjelenő Cziprus lombok Etelke sírjáról című kötet. A János vitéz kapcsán Palágyi Menyhért fogalmazta meg elsőként, hogy „Petőfi legalább ottan, ahol Iluska haláláról van szó […], a tizenöt éves korban elhunyt bájos Csapó Etelkére gondolt, akinek emlékét a költő a Czipruslombokban dicsőítette meg.” 

Jó néhány évvel ezelőtt, de már a kritikai kiadás harmadik kötetének megjelenése után, Sánta Gábor tért vissza Palágyi hipotéziséhez, aki a Czipruslombok, valamint a János vitéz szövegének szembetűnő hasonlóságaira,  motivikus párhuzamaira hívta föl a figyelmet, egyenesen azt állítva, hogy a János vitézszövegének második fele, tehát kb. a XVIII. szakasztól kezdődő utolsó kétharmadrésze a Czipruslombokkal egyszerre íródott, azaz 1845 januárjában, közvetlenül Csapó Etelka halála után keletkezett.”       Hamvas Levente Péter - Tündérasszony vitriolban

Tehát az irodalmárok is egyetértenek abban, hogy az elbeszélő költemény első (A,B) és a második fele (C,D) két különböző időszakban keletkezett - bár ennek sorrendiségéről azért megoszlanak a vélemények.

Ahogy a színhelyek kapcsolatában már korábban igazolhatuk az 5 és a 8-as rendezési elvet, mely a Vénusz égi mozgásához igazodik, úgy az elbeszélő költemény “napokban mért” időpontjaiban méginkább megfigyelhetjük ez a szabályosság. Ahogy a táblázatból is látható, az elbeszélő költemény (hasonlóan az Odüsszeiához) kétfajta időrendet használ az idő múlásához. Általában a napok múlását veszi alapul az esetek többségében (ezeket jelzem A,B,C D napokkal), de három alkalommal itt is nagyobb léptékkel ugrik a cselekmény – akár az Odüsszeiában.

Ezek függvényében érdemes újra megnézni János vitéz cselekményeinek idő hosszát, fokozott figyelemmel a “napokban mért idő”-re:

Az A1-A3, B1-B5 napok, azaz Kukorica Jancsi első körben (azaz egyszerre megírt) megírt története 8 napot vesz igénybe. Meglepő számjegy, hiszen az 5-ös és a 8-as számjegy kapcsolatáról már korábban is szó volt, a huszárok pentagram menetelése kapcsán. És most ezzel a szerkesztési elvvel újra szembetalálkozunk a napok megbontásánál is. Talán véletlen egybeesés ez csak? (Csak emlékeztetőül: Az öt- és a nyolcágű csillag évezredek óta ezért felel meg az Esthajnal csillag szimbólikájának, hiszen a Vénusz 8 év alatt szinte egy szabályos ötszöget ír le az égen).

Ha a János vitéz folytatásában is fellelhető ez a szabályosság, akkor az már tudatos szerkesztési elvre utalhat. (Ne felejtsük el, a János vitéz eredetileg csak Jancsi hazaérkezéséig szólt, tehát az óriások, tündéroszág részek nem tartoztak az eredeti változathoz). A folytatásban C és D periódusokban, 3+2 nap eseménye olvasható. Azaz a János vitéz első, eredeti része 8 nap eseményét írja le, addig a folytatás 5 napét!

Azaz ahogy az elbeszélő költemény a térbeli egységében alapul veszi az 5-ös és a 8-as egységeket, úgy hasonlóan jár el az időszerkezetben is. Ez tudatos szerkesztés a javából, ahol fő szerkesztési elv a Vénusz csillag mozgásához igazodik!

 

János vitéz és az évszakok

A korábbi fejezetben alkalmazott A,B,C,D időszakokhoz érdemes hozzá rendelni az évszakokat.  

Az mű elejéhez (az “A” napokhoz) a NYARAT, hiszen az induló sorok rögtön jelzik ezt az évszakot:

“Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.” (1)

Ezt követően János Vitéz Franciaországból hazatértéhez (“B” napokhoz), a szeretett Iluskájának halálhíréhez az ŐSZT kapcsolhatjuk:

Még a gályán hazafelé Iluskájához:

“Hanem János vitéz nem figyelt a szóra,
Feje fölött repült egy nagy sereg gólya;
Őszre járt az idő: ezek a madarak
Bizonyosan szülőföldéről szálltanak.” (15)

Majd a falujárba érve:

“Ily gondolatokkal ért a faluvégre,
Érintette fülét kocsiknak zörgése,
Kocsiknak zörgése, hordóknak kongása;
Szüretre készűlt a falu lakossága.

Nem figyelmezett ő szüretre menőkre,
Azok sem ismertek a megérkezőre;
A falu hosszában ekképen haladott
A ház felé, ahol Iluskája lakott.” (17)

“Szomorún nézett ki az őszi homályból,
János eltántorgott kedvese hantjától. “ (18)

A Tündérországhoz (a „D” napokhoz) ellenben a TAVASZ társul:

“Tündérországban csak híre sincs a télnek,
Ott örökös tavasz pompájában élnek;
S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,
Örökös hajnalnak játszik pirossága.”  (26)

Ezzel a három évszakkal nincs is gond. Három napokban mért szerkezeti részhez  három évszak társítható. De mi legyen a maradék "C" napokkal és a TÉL évszakkal? Gondban vagyunk hiszen nincsen erre utaló „Tél” kifejezés a „C” napok soraiban. Bár nem jelenik meg a Tél közvetlenül, kimondva – de csillagászati értelemben annál inkább jelen van.

19. rész: Fazekas szekere, óriás csősz (C1-es nap) 20. rész: óriások ebédje 21. rész: Sötétedés, boszorkány gyűlés, majd kivilágosodás (C1-es / C2-es nap) 22. rész: Ballagás, Sírhalomra lehajtott fej, kisértetek, hajnali kakasszó (C2-es / C3-as nap) 23. rész: Hegy teteje, révész (C3-as nap)

A 19-23. rész egyértelmű főszereplője az óriások. Az égi óriás az ORION / Nimród tipikus téli csillagkép. Leginkább karácsony környékén látható legmagasabban az égbolt tetején. De nem csak ő. A közelben található, magyarok számára oly fontos Szekeres (Auriga) csillagkép – szintén e téli időszak fényes, meghatározó csillagképe. Ráadásul közöttük található az égi folyam, a Tejút, ahol Petőfinél a csősz kamasz őrködött. Ezért nem véletlen, hogy Petőfi csak ezekben a TÉLI részekben említi az óriást és szekeret.

Négy téli csillagkép: Jobb alsó az Orion, a könnyen azonosítható három csillagos övével, karja mellett az Ikrek csillagkép alul a másik oldalon. Az Orion feje felett a Bika csillagkép, valamint rézsútosan felette, kivilágosítva az Auriga, azaz a Szekeres csillagkép.

De miért van szükség a TÉL másfajta megjelenítésére? Van-e ennek valami ősi hagyománya? Pap Gábor az Ókori görög színház és színjátszás előadásában (http://www.naput.hupont.hu/39) említi, hogy:

„A kör alakú görög színház ¾-e a nézőtérből és ¼ rész színpadból áll. A kör negyedét kitöltő színpad az egyedüli épített tere a színháznak. Ez a megosztás a Nap égi útvonalához igazodik.A mérsékelt égövön a Nap maximális útvonala az égbolt peremének ¾-ét érinti. Nyáron a Nap Észak-Keleten kel fel és Észak –Nyugaton szentül el, így az égi pályája ténylegesen az égbolt ¾-t érinti. Az égi horizont 4. negyedét sose érinti a Nap, sosincs felette, mégis a fény erre negyedre is vetül ahogy a nézők szemei is színpadra...

A színház, az ahol szimbolikusan testet öltenek a dolgok. Ezért a színházban (ebben a szűk térbeli és időbeli keretben, amiben egy színházi előadás zajlik) minden fontos égi (évköri) eseményt a színpadi játékkal kell megjeleníteni, ráadásul mindezt az emberi sorsokban kifejezve…

“A színházak szertartás rendje is kötött volt, mely szintén a 3+1-es rendszert tükrözi vissza. A színházi bemutató, szent időhöz volt kötve, tehát az év csak meghatározott időszakában lehetett előadásokat tartani a színházban. Továbbá minden színre vitt darabot egy 3+1-es rendszerben adták elő. Három összefüggő tragédia és egy szatír játék keretében kellett ugyanazon szerzőnek helyt állni, ha azt szerette hogy a műve bemutatásra kerüljön.Tehát a színházi szertartásrend és a színház területi alapfelosztása igazodik az égi rendhez, a Nap égi útjához, a fényhatásaihoz. 

Tragédia kifejezésben ott rejlik a τράγος (trágosz)- kecskeBAK alapszó, az a Bak jelző, mely a fényhiányos BAK-capricorn éves időszakra utal. Hasonlóan a szatíria (Η σάτιρα, ή σάτυρα) szóban is ott jelen van a BAK tulajdonság, elég csak a Szatir (Σάτυροι) kecskelábára utalni.”

 

De ez a gondolkodásmód a híres lascauxi barlang 15-20 000 éves ábrázolásaiban is felfedezhető:

A három vörös tehén (mely közül kettőnek csak a feje és a szarva látható csak a bal felső sarokban) a kinai lóval együtt hasonló négyességet alkotnak, ahol ráadásul  a ló a “kakuktojás”.  (Pap Gábor megfigyelése alapján).

Az óriásokkal kapcsolatos eszmefuttatás még továbbvihető. Pont a téli hónapokban, a Vízöntő és a Bak havában van „otthon” a sziklaevő óriás Szaturnusz bolygó (lásd http://www.naput.hupont.hu/6), így nem véletlen, hogy a sziklaevő óriásoknak is pont ekkor van jelenésük a János vitézben is.

„Gaia jóslatát  hallván Kronosz (Szaturnusz) úgy döntött, hogy lenyeli összes utódját. Rheia három leányt és három fiút szült Kronosznak, aki sorban el is nyelte őket.Hesztia, Démétér, Héra,Poszeidón és Hadész után azonban Rheia megelégelte férje kegyetlenségét, és Gaia segítségével titokban szülte meg Zeuszt, akit ezután Kréta szigetén neveltek fel nimfákés egy anyakecske. A gyermek helyett egy nagy követ pólyált be Rheia, és Kronosz (Szaturnusz) nem törődve a dologgal, le is nyelte azt. A titánok kora hamarosan lejárt, hiszen Zeusz felcseperedett, és Gaia, valamint Métisz segítségével sikerült meghánytatnia apját. Így öt testvére újból napvilágra került.”   Forrás:wikipedia

 

 Következő oldal:

http://www.naput.hupont.hu/61

 

Hozzászólások:

 

W.Z. Facebook 2015. január 9.

A János vitézben előfordul a tél szó. Persze lehet, szimbolikus-metaforizált jelentéstartalommal, tehát hogy nem tevőlegesen volt tél az akkor épp játszódó események alatt.

Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;
Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél.
Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,
Jancsi letörölte inge bő ujjával.

Az Iluskától való elvlás belefér a szimbolikus-metaforikus beszédmódba, de a Taljánországi már nem. Ott tél van, keményen.

 

D.CS.  Facebook 2015. január 9.

Taljánországi fagyoskodás az évszakokat elválasztó pentagram menetelés részét képezi. Ezt az időt nem napokban mérte Petőfi.

Az évszakokra vonatkozó besorolás CSAK a napokban mért időre voantkozott, ezért továbbra is fenntartom a korábbi állitásom az évszakokkal kapcsolatban. 

Oldal: Vénusz bolygó és a János Vitéz II.
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat