2016. április 24.

Dobos Csanád:

A makedón Mithrász Szent György

Mit keresnek „avar” kori lovas vadász ábrázolások Thesszaloniki (makedón) környéki sírköveken?

Az „avar” kori fibula tanulmányomban (www.naput.hupont.hu/75) már korábban felvetettem annak lehetőségét, hogy az általunk oly jól ismert Szent György ábrázolások formailag a Mithrász kultusz bikaáldozat jelenetére vezethetők vissza. E szokatlan kijelentés igazolására magyarországi „avar kori” régészeti leleteket vettem alapul, melyeken szinte lépésről lépésre tanulmányozhatók az „átalakulás” folyamatai. És e magyarországi leletek meglepő hasonlóságot mutatnak a makedón síremlékek szimbolikájával.

Hogy érthető legyen miről is van szó, érdemes pár mondatban felvázolni a hunokkal együtt Európába érkezett pártus Mithrász kultusz bikaáldozás ábrázolás sajátosságait. Mithrász Napisten által feláldozott bika sajátossága, hogy az oldalából szivárgó vér búzává változik, s ahogy a szemek a földre hullanak, vegetációt sarjasztanak [1]. De nemcsak a bika oldalából kiszivárgó vér változik búzává, hanem a bika farka is érett búzakalásszá alakul át. A bika halála mintha életet fakasztana, mely az érett búzaszemekben és az érett búzakalászban is megnyilvánul.

A magyarországi, „avar kori” fibulákon több változatban is megfigyelhető, ahogy a Mithrász ábrázolásokon még a lehulló búzaszemek felé igyekvő kutya-kígyó páros immár sárkánnyá „olvad eggyé”. Szintén az is, hogy a bika érett búzakalász formájú farka átmentődik növényi ló farok végződésbe. De ezek a változások csak köztes állapotok, hiszen a lovas testtartása már utal a végső formára, a közismert Szent György ikon ábrázolásokra is.

Hiába találkoztam makedóniai utazásaim során több olyan „vadász” jelenettel, melyről joggal feltételeztem, hogy ezek is a Mithrász-Szent György átmenet emlékei (melyeknél ráadásul szigorú formai ismétlődés is megfigyelhető volt) mégsem tudtam igazolni ezek közvetlen kapcsolatát a kereszténység előzményének is tekinthető kultusszal. Hiába volt hasonló a lovas testtartása, hiába volt jelen a kutya és a kígyó is e kőfaragásokon, mégis a lepattogzások, sérülések azokat a felületeket érintették, melyek a számomra legérdekesebbek lehettek volna, melyek a Mithrász kultusz továbbélésének legfontosabb egyedi ismertető jegyeit is ábrázolták eredetileg.

A Mithrász kultusz esetleges kapcsolatától most eltekintve, nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy mit is kereshet a szinte megegyező lovas ábrázolás több tucat sírkövön. Ezek a „vadászok” még nem Szent Györgyöt ábrázolják, sőt nem is egy szentet, hiszen nyoma sincs glóriának a feje körül… Ha nem szentek, akkor mit keresnek mégis a sírköveken a kora keresztény időszakban?

A válasz Makedónia (Észak Görögország) legnagyobb városának régészeti múzeumának egy eldugott sarkában lelhető meg. A lobogó köpönyegű vágtázó vadász, kinek a kéztartása a későbbi Szent Györgyöt (és Szent Dimitriszt[2]) idézi meg, adhatja meg számunkra a hiányzó láncszemet - csak oda kell figyelni a Mithrász kultusz kapcsán már megfigyelt sajátos jegyekre. A Mithrász ábrázolásokból ismert kutya és kígyó itt is megtalálható, melyek közül a lovak mellett szaladó kutya még része lehet egy vadászati jelenetnek, de mit keres, az amúgy teljesen „értelmetlenül” a fára felkúszó kígyó? Csak emlékeztetőül, arról a két állatról van szó, melyek a Mithrász bikaáldozat két állandó kísérő állata, kik a bikából kicsorduló búzaszemekre vetődnek rá oly hevesen, és melyek az „avar kori” fibulákon már sárkánnyá olvadnak össze.

De a Mithrász bikaáldozat BIKÁja is fellelhető a görög sir oszlopokon, csak éppen módosult formában, a keleti zodiákus gondolkodásnak megfelelően. A vadászat, a szakrális feláldozás most a BIKA keleti váltópárjára, a DISZNÓra, a vaddisznóra irányul.

Ez mind szépen hangzik, de honnan tudhatom biztosan, hogy e sírkő ábrázolások igenis kapcsolatban vannak a hajdani Mithrász kultusszal? A lófarok végződése alapján. Bárhogy is nézem, a múzeumban található kőfaragás lóvának érett búzakalász farka van! Így nem szokták és nem is lehet összefonni a lovak farkát, ez egyértelmű szimbólum. Érett búzakalász farka van ugyanúgy a lónak, mint a Mitrász által feláldozott bikának.

És, hogy lássuk, nem csak egyedi esetről van szó, érdemes hozzá olvasni a múzeumi ismertetőt is, melyben természetesen szó sincs Mithrászról, sem Szent Györgyről, csak arról, hogy Makedóniában (Észak Görögországban) mennyire elterjedt temetői szimbólum volt e lovas vadász ábrázolás.

A látható azonosságok ellenére a pannóniai „avar” és a makedón „görög” lovas ábrázolásokat természetesen egymástól függetlenül kezeli a szakma és tudomást sem akar venni a kölcsönös létezésükről, ahogy a Mithrász kultusszal és a Szent György ábrázolásokkal megegyező hasonlóságaikról sem. Még ha a hivatalos szakértői gárda nem teszi, legalább mi tegyük meg és merjük feltenni a következő kérdést is: Hogy lehet az, hogy az „avar kori” fibula ábrázolás ezer kilométerrel délebbre szintén ennyire általános volt? Ez nagyon nem illik az avar elméletbe! A válaszhoz, véleményem szerint elég csak fellapozni a krónikáinkat:

„ … némelyek Attila után Csabát akarták királlyá tenni, Attila királynak Honorius görög császár lányától való fiát, mások Aladárt, akit Krimhilda német hercegnőtől nemzett. A hunok értelmesebb része Csabához vonzódott… Tehát a legyőzött Csaba és öccsei, Attila királynak vele szemben álló fiai, szám szerint hatvanan, a hagyomány szerint tizenötezer hunnal Csaba nagyatyjához, Honoriushoz menekültek. Ámbátor Honorius görög császár Görögországban akarta megtelepíteni, ő nem maradt, hanem visszatért Szittyaországba, ősei székébe, hogy ott maradjon. Csaba tizenhárom évig volt Honoriusnál Görögországban, a veszedelmes és nehéz utak miatt még egy esztendeig tartott szittya földre való visszatérése. (...) a székelyek azt tartották, hogy Csaba odaveszett Görögországban; ezért mondja máig a nép általában: „Akkor térj vissza, amikor Csaba Görögországból." Csaba Attila törvényes fia volt, Honorius görög császár leányától; az ő fiait Edöménnek és Ednek hívták." (Képes Krónika)

És ha tudjuk ráadásul, hogy több forrás Görögország második legnagyobb városát, Thesszalonikit (Makedónia központját) határozza meg Csaba és a hunjai bizánci tartózkodási helyéül (ahol a mellékelt fotók is készültek), akkor a krónikás hagyományunk és e „vadász” jelentek származási helye, valamint a párhtus/hun Mihtrász kultusz előfordulási lehetősége tényleg fedik egymást.

Kutya és Kígyó

Miért pont ez a két állat rohan a bikából kiömlő vércseppek/búzaszemekért a Mithrász ábrázolásokon?

Pap Gábor a Tisztelgés a madárlány előtt (2007-es) tanulmányában az alábbiakkal indokolja a kígyó szerepét: „Nos, az ő szerepe könnyebben felismerhető-azonosítható ugyanebben a keretrendszerben. A Halak világhónapja ugyanis a maga szokványos három részegysége (dekanátusa) közül éppen a Skorpió (keleti nevén Kígyó-) dekanátussal veszi kezdetét. Minthogy a Halakban önálló energia-termeléssel nem számolhatunk, ez a dekanátus értékű állat is csak a Szűzből meríthet erőt.” [3]

Ahogy a Kígyó a Halak bemeneti, úgy a Kutya a KOS precessziós kimeneti keleti holdháza. Tehát a két világkorszak dekád egymás szomszédjai, melyek összekötik a KOS és a HALAK világkorszakokat a dekanátusuk szintjén. De ennél több is megfogalmazódik e ábrázolásokban, melyeknek további asztrológiai jelentése is van. A misztikus asztrológia számon tartja a Skorpió-Kos kapcsolatot is, ami e két állat állatövi jegyének is megfeleltethető[4]. Ennyi azonban legyen elég a misztikus asztrológiai megközelítésből, mert ez túl messze vezethet minket. Térjünk vissza a hagyományos asztrológiai gondolkodáshoz.

A Bika feláldozása a feltámadás, az élet kibontakozásának reményét fejezi ki a Mithrász kultuszban. Ezért is van olyan fontos szerepe az érett búzakalász faroknak és a búzaszemekké vált vércseppeknek. A feltámadást a kisévi rendszerben a KOS havához kötjük, melynek keleti váltópárja a kutya. Viszont a precessziós, nagyévi rendszerben ez már a Skorpió világkorszak sajátossága. A BIKA világkorszakkal süllyedtünk a sötét 13 000 éves periódusba, melynek a mélypontja a Vízöntő világkorszak és a Bikával szembeni Skorpióban kezdünk kiemelkedni a sötét precessziós időszakból a világosba, ez a precessziós „feltámadás” időpontja. Ahogy a KOS jegy a kutyával feleltethető meg, úgy a SKORPIÓ a sassal és a kígyó párossal.

De további szimbolikai érdekesség is felfedezhető. Ennek értelmezéséhez érdemes ilyen logika alapján először a Mithrász bikaküzdelem ábrázolást megvizsgálni.

„A bika küzdelem ábrázolásának egy eddig még nem említett sajátossága, az elrejtett változó kereszt. A Bika és a kígyó feje alkot egy tengelyt, melyre a kutya szája és a bika búzakalász formájú farka közti tengely merőleges. E két tengely központjában van a bikát leszúró kés! Ez annyira feltűnő elrendezés, hogy nyugodtan tekinthetjük tudatos szerkesztési elemnek is. Bika, Skorpió (kígyó) tengely egyértelmű.  A FIX kereszt, a precessziós “napéjegyenlőség” tengelye. De mire vonatkozhat a kutya-búzakalász bikafarok tengely?
 Ami látszik, hogy a tengely párhuzamosan halad el Mitrász derekánál, ami a Mérleg helye az emberi mikrozodiákusban. És Mithrász mintha e tengelynek megfelelően hajolna meg a bikán. Ez már érdekesebb számunkra, a Mérleg (Mithrász dereka)-KOS (kutya) tengely viszont a KARDINÁLIS kereszt napéjegyenlőségére utal. De a kérdés továbbra is fennáll: hol található a Változó kereszt?  

A szemünk előtt van, csak észre kell vennünk: a Szűz (“Arató szűz”, a Bika érett búzakalász farka), és HALAK-halál jegy, a bikába szúrt késhely ugyanazon a tengelyen helyezkedik el, amit egyébként is berajzoltunk már. A Szűz – Halak “haláltengely” már meg van, de hol van a Tejút, az “élettengely”? Ehhez csak emlékezzünk a korábbi sorokra: “A leszúrt bika oldalából szivárgó vér búzává változik, s ahogy a szemek a földre hullanak, vegetációt sarjasztanak.” Itt kell lennie, a bika oldalánál, ahol a hulló vére életet teremt. Ez tényleg csak az “élettengelyre” érvényes. De nézzük meg még egyszer az ábrázolást. A bika és a kígyó nyaka és a egy irányba nyúlik felfelé, mintha együtt jelenítenék meg az Ikrek jegy párhuzamos jelképét. [5]

Ennyi kitérő után érdemes visszatérni a makedón sírfaragvány vadászához és hasonló logikával megvizsgálni ezt is. A jobb oldalon, az érett búzakalász ló farka látható a függőleges középpontban, mely az Arató Szűzre és ezen keresztül az asztrológiai haláltengelyre is utalás, a másik oldalon viszont ott az életfa, amire felkúszik a kígyó. Mintha választási helyzetre utalna: HALÁL vagy ÉLET. És a vadász választ is, melyet a mozgásával fejez ki, a halál helyett az élet felé vágtat a (Nyilas) LÓ hátán. Még ha erőltetetnek is tűnik mindez, de azért ne feledjük el, ez temetői szimbolika! Ha valahol tényleg fontos az örök élet és halál választásra emlékeztetni az élőket és halottakat, az leginkább a temető, melyhez a legalkalmasabb hely maga a sírkő! Ahogy a Mithrász bikaküzdelem ábrázolásokban felismerhető a zodiákus gondolkodásból adódó keresztre szerkesztés, úgy a makedón vadász jeleneteknél is. Míg a BIKA jegyben lévő (jövőbeni) Szent György vadász a vadDISZNÓhoz, a keleti párjához kötődik, addig a kereszt másik szárán a már említett kutya-kígyó páros található. Hogy ez teljesülhessen, ezért kellett a kígyónak feltekeredni a fára, az életfára.

Bár ez a logikai megközelítés megmagyarázza a Bika-kutya-kígyó állatokat a Mithrász bikaküzdelem ábrázoláson, de mégsem ad elégséges választ a Szent György ikonok megértéséhez. Ugyanezen logika alapján a Bika jegyű Szent Györgynek miért kell a kutya-kígyó összeolvadásából keletkezett (feltámadás) sárkányt legyőznie és a SZŰZzel a városba cipeltetnie? Csak azért, hogy a nyugati zodiákus rendszer három földi jegye (a BAK/vár,hurkos farok, a SZŰZ leány és a BIKA Szent György) együtt legyen? Részben ezért is, de ez szintén nem elégséges indok. A vízöntői korsó a SZŰZ kezében túl erős jegy, hogy ne vegyük észre.

Pap Gábornak, a már idézett tanulmányában olvashatóak ezek a mondatok is: „Másfelől viszont a Sárkánykígyó utalhat a halál-zóna végén esedékes ítélet (Mérleg) helyzetre is, a Halak világhónapján átömlő Vízöntő –tendenciák végjátékbeli megnyilatkozásaként tart számon – a Vízöntő-paradoxon címszava alatt – az egyetemes csillagmondai hagyomány.”

Pap Gábor nem győzi hangsúlyozni az előadásaiban, hogy Szent György nem öli meg a sárkányt, hanem csak lebénítja és a SZŰZ közreműködésével az őt megillető helyre, a városba viteti. A vízöntői korsót tartó SZŰZ tényleg a BAK várfalak közé viszi a MÉRLEG sárkányt… Pap Gábor nyitott sors könyve ábráját újranézve valóban ezt fedezhetjük fel. A vízöntői időszakadékot követő első Bak dekádban a Mérleg és a SZŰZ dekádok egymásra csúszva együtt érvényesülnek. De ahhoz, hogy e dekádok érvényesülhessenek, ehhez a vízöntői hullámzást kell meglovagolni – ezért van szükség a Szűz kezében a vízöntői korsóra.

Talán ezért is kellett a sárkánynak további alakváltozáson is átesnie és a farkának BAK hurokkal begörbülnie? Ekkor már a Bak hurkú sárkánynak tényleg a Bak várban van a helye.

 

 

Oldal: A makedón Szent György
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat