2017. május 16.

Dobos Csanád

 Ószövetség és az Egység Törvénye  III. rész

A sötétséget hozó "Fényhozó"

  

Lucifer - a fény hozó

Lucifer, a “fény-hozó” személye régóta foglalkoztat. Hogy lehet valaki fényhozó, miközben maga a megtestesült sötétség? Továbbá hogy kapcsolódhat Luciferhez a Vénusz, a szeretet bolygója, melynek ciklikus mozgása az ötágú csillag szimbólumban ölt testet, mely Petőfi Sándor János Vitéz költeményének is alap szerkesztési elvét adja, ahol a költemény időbeosztása, valamint a helyszínek számossága a Vénusz bolygó ciklikus mozgására utal.

A János vitéz és a Toldi VÉNUSZsága

A vénuszi szerkesztés leglátványosabb megnyilvánulása a huszárok Franciaföldre menetelésénél figyelhető meg a legjobban, mely vitathatatlan módon egy ötágú csillagformát ír le [1]:  

„Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt, Tatárországnak már elérte közepét; De itten reája nagy veszedelem várt: Látott érkezni sok kutyafejű tatárt...Tatárország hegyes-völgyes tartománya Messziről nézett a seregnek utána, Mert jól bent vala már nagy Taljánországban, Rozmarínfa-erdők sötét árnyékában. Itt semmi különös nem történt népünkkel, Csakhogy küszködnie kellett a hideggel... Leszálltak s hátokra vették a lovokat...Ekképen jutottak át Lengyelországba, Lengyelek földéről pedig Indiába; Franciaország és India határos,De köztök az út nem nagyon mulatságos... Mentül beljebb érték a francia földet.”    (János Vitéz 8-10.)

Ha a magában álló Vénusz bolygót a Luciferi sötét oldal képes kisajátítani, akkor miért nem képes Lucifer ugyanerre, ha a Vénusz bolygó a NAP-HOLD párossal együtt egy hármasságot alkot? Ez olyan kérdés, melynek a nyoma az Antigonéban[2] ugyanúgy felfedezhető, ahogy a Homérosz Iliászában[3] is.

De ha már szóba került Petőfi személye, Lucifer és a János Vitéz, akkor mindenképpen érdemes a Toldi trilógiát is megemlíteni, hisz Arany János a trilógiája sorainak és versszakainak számosságával ugyanezt tette, amit Petőfi a János Vitéz szerkesztésében. Ugyanazt, csak még következetesebben. Ugyanis Arany a János Vitézre irt válasz költeményében, a Toldi szerkesztésében nemcsak a költemény időrendjével, a színhelyek rendszerével és a szereplők létszámával jelzi a Vénusz kapcsolatot, hanem a költeményének sorainak és versszakainak számával is, melyek mind a Vénusz bolygó ciklikus mozgásának számadataihoz igazodnak. Ellentétben Petőfivel, Aranynak nagyon fontos volt, hogy a Toldi Vénuszságát ne hagyja egymagában, hanem a Nap és a Hold hármasságába helyezze be. Épp ezért, a később trilógiává bővített költemény másik két része, a Toldi estéjének és a Toldi Szerelmének tematikája immár a Hold és Nap karakteréhez igazodott, és ennek megfelelően e költemények verssorainak és versszakainak számossága szintén a Hold, majd a Nap ciklikus mozgásának számadataihoz igazodtak. A vénuszi/luciferi hatás alatt álló János Vitéz ilyenfajta, Nap-Hold-Vénusz hármasságba zárása miért volt annyira fontos Aranynak, hogy a kései nagy lélegzetű művei közül szinte csak a Toldi szerelmét fejezte be, de oly módon, hogy tőle szokatlan módon a megfelelő sor/versszak szám elérése érdekében még fel is hígította a lényegre törő nyelvezetét? Miért volt ennyire fontos Arany Jánosnak, hogy a Toldi trilógia egyes részeinek sor és versszak számossága is igazodjon a Nap-Hold-Vénusz hármassághoz? Mert talán ez által a János Vitézt, és főleg annak szerzőjét, Petőfit kimentse a luciferi erők kísértése alól? Tudom, hogy mindez így hihetetlenül hangzik, -de mégis legyünk őszinték– a garabonciás tulajdonságú Petőfi időnként keményen luciferi erők hatása alá is került, hisz csak ennek tudható be a több tucat világ és emberiség pusztulását kívánó verse[4]. Ahogy egyik nagyra tartott professzor mondotta: „Petőfi garabonciás volt, és aki nem érti a garabonciásság lényegét, az nem értheti meg Petőfit sem”. Azt a Petőfit, akit nehéz volt gúzsba kötni, még Lucifernek is – és akire nagyon vadászott a sötét oldal is. Arany vélhetően ezt ismerte fel és ezért válaszolt Petőfi János Vitéz költeményére szintén vénuszi szerkezetben, aToldival. Ez volt a két zseni egymásra találásának módja, és ez a tudás volt a közös kódnyelvük, melyet senki sem értett rajtuk kívül. Két géniusz és két barát, akik pont a Kasztor/Pollux barátság révén kaptak esélyt a luciferi sötét erők hívó szavának visszautasítására. Arany az egész életét ezért szentelte ennek a célnak és ezért volt oly fontos számára a Toldi trilógia befejezése minden áron. A Toldi trilógia ilyenfajta befejezése és Petőfi személyének a NAP-HOLD-VÉNUSZ hármasságba emelése egy olyan “pecsétbe”, ahova a luciferi erőknek már nincs hozzáférése.

 

De mit lehet tudni Luciferről, a fényhozó bukott angyalról az Egység Törvénye értelmében és mit ír róla a Biblia? Amit rögtön az elején megállapíthatunk, hogy Károli és több egyéb biblia meg sem említi a Lucifer nevét! Helyette, például a Károli bibliában ördög, Sátán valamint kígyó kifejezéseket olvashatunk. A jól ismert Ádám és Éva történeténél is csak egy kígyót és semmi mást!

Erre, a felfelé kúszó kígyóra Ré, az Egység Törvénye is mond néhány érdekes párhuzamot, bár nem Ádám és Éva történetre utalva, de mégis elgondolkoztató a kettő párhuzama, ahogy az akarat működését és a fény fölfelé kígyózó spirálvonaláról beszél, mint a tudás és tapasztalat menetéről az egymást követő csakra szinteken:

28.14   Ré: Ré vagyok. Van-e valami oka annak, hogy némely emberek gyorsabban tanulnak, mint mások? Tekints, ha úgy óhajtod, az akarat működésére… a fény fölfelé kígyózó spirálvonalának vonzására, hogy úgy mondjuk.

49.6   Ré: Ré vagyok. A két felfelé csalogatott és egymásba tekeredett kígyó hasonlata széles körben alkalmas a népetek általi szemléletre. Ez az, amivel próbálkoztok akkor, amikor kerestek. Ezt a metaforát, és célja elérésének jellegét, miként elmondtuk, óriási tévedések övezik… Van kétféle energiánk…. Az első az, amikor valaki önmaga énjében elülteti azon tapasztalásokat, melyek a déli póluson keresztül vonzódnak az entitáshoz. Az egyes tapasztalatokat megfigyelni, megtapasztalni, kiegyensúlyozni, elfogadni és elültetni kell majd az egyénen belül. Amint az entitás növekszik az önelfogadásban és a katalizátort illető tudatosságában, úgy e tapasztalatok kényelmes megülő helye az új valódi színű entitáshoz fog emelkedni. Az átélés, bármi legyen is az, beültetődik a vörös sugárba, mérlegelődik a túlélési tartalma alapján, és így tovább. Az egyes tapasztalatokat sorrendben dolgozza fel a növekvő és kereső tudat/test/lélek komplexum először a túlélés szempontjából, aztán a személyes azonosság szempontjából, majd a társas kapcsolatok szempontjából, aztán az univerzális szeretet szempontjából, majd abból a szempontból, hogy a tapasztalásból miként származhat szabad kommunikáció, aztán abból a szempontból, hogy a tapasztalás hogyan kapcsolható univerzális energiákhoz, míg végül a tapasztalat szentségi jellegének szempontjából. Mindeközben a Teremtő ott szunnyad belül. Az északi pólusnál a korona már rajta ül a fejen, s az entitás már potenciálisan egy isten. Ezt az energiát az energia szerény és bizakodó elfogadása hozza létre, az énről és a Teremtőről való meditáláson és kontempláláson keresztül. Ahol ezek az energiák találkoznak, ott lesz az, ahol a kígyó eléri a magasságát. Amikor e kitekercselődött energia megközelíti az univerzális szeretetet és a sugárzó lényt, akkor az entitás olyan állapotú, amelyben az entitás szüretelhetősége már nincs messze.

 

De térjünk vissza a Bibliához. Míg az ördög kifejezés az Újszövetségben közel száz alkalommal olvasható, addig az Ószövetségben meglepő módon csak háromszor jelenik meg, azonban mind a három alkalommal az ördög neve véráldozáshoz kapcsolódik![5]

És mi a helyzet a Sátán kifejezéssel? Csak a Krónikák, Jób és Zakariás könyvében található ilyen megszólításként az ószövetségben. Miért csak e három részben, talán mert a szerzőik szoros kapcsolatban voltak? És milyen szerepe lehet ezeknek?  Végül nem árt feltenni azt a kérdést is, hogy mennyire lehet azonos a Lucifer személye a Sátánnal, vagy pedig az ördögével?

Ré, az Egység Törvényében az alábbiakat mondja Luciferrel kapcsolatban a 77. ülés alkalmával. Mivel nem áll rendelkezésre magyar nyelvű fordítás, ezért most csak a lényeget foglalnám össze nagyvonalakban:

Nincs jó és rossz, jó vagy rossz fogalom. Ez egy monokróm kultúra. Ebben az összefüggésben láthatjuk azt, akit Lucifernek, a valódi fényt hozónak neveztek, aki valóban a jó és a gonosz tudás birtokosa…  A lendületet is ő adja a mozgásnak és a tanulásnak és így táplálja a Logoszt, az isteni rendet.

Lucifer személye évekkel később újra előjött Carla médium tevékenysége révén, de immár Ré helyett egy másik Egység Tudatú lény, a Q’uo névre hallgató szellem fejtette ki bővebben Ré korábbi mondatait. [6]

"Lucifer az egyik legelismertebb név, amelyet a kultúrátokban az ördög megnevezésére használtok. Ennek a szónak a gyökerei azt jelentik, hogy "fényt hozó"… A tudás és a bölcsesség szellemi értelemben, rendkívül negatívnak tekinthető, amikor megvilágítatlan, a szeretet által nincs megvilágítva. Ezért kell tanulni a szeretetet a bölcsesség előtt. Ezért kell a szeretetet a bölcsesség előtt tanulni. Amikor a bölcsesség elsajátítására kerül sor először a szeretet nélkül… akkor a bölcsesség teljesen tartalom nélküli. Nem számít, hány kifinomult gondolat fogan meg egy intellektuális rendszerben, ha nem érkezik a szívbe akkor lelkileg nem válik hasznossá és nem lehet az evolúció és a lélek érettsége számára hasznos sem. "  

Vélhetően ezek a mondatok adják meg a választ arra is, hogy mit értett félre, mind a nagyegyház, mint a gnosztikus tanításokat követő katar, bogumil, huszita, azaz a manicheista irányzatok a fényhozó Luciferrel kapcsolatban.

 „Most azok vagytok, akik egyfajta fényt hordoznak a Földre. Bizonyos értelemben Lucifer vagy, de te nem vagy gonosz, és Lucifer sem akarta a gonoszt. Valójában ebben a történetben sok mindent hibásan értelmeztek… Úgy látjuk, hogy a helyzeted sokkal áldottabb és sokkal reményesebb, az elmúlt tíz, húsz, harminc év változása miatt. Látjuk a bolygó fényének felgyorsulását, valamint a sötétség felgyorsulását is. De számunkra nagyon világos, hogy a fényerők egyre erősebbek.”[7]

 

“You are as a rainbow of color” – Olyan vagy mint a szivárvány színei.

Q’ou több helyen és alkalommal egészíti ki Ré korábbi mondatait, gondolatait. Arról a szivárványról is mond újabb érdekes gondolatot, mely az emberi csakrarendszer szín állapotának, aktivitásának szimbóluma, és ami a lelkek sikeres szüretének/aratásának kizárólagos „vizsgafeladata”.

Q’uo: „Mindegyikőtök akár a vibráció magja, egy nagyszerű eredeti gondolat. Mindegyikőtök, maga a mag, a Teremtő. Valójában az evolúció alapvető célja, hogy ismét teljes vibráló összhangba jusson az eredeti Gondolattal, azaz Logóval. Ezt a Logót szeretettel lehet leírni, de ezt a szót annyira mocskolták annak eredményeként, hogy különböző szenvedélyre, érzelmekre és odaadásra használták, ami alkalmatlan kifejezni a a szívben lévő minőséget, a kreatív és az isteni szeretet teljességét.

Az eredeti logikai energiához, ami általad torzult vagy változott, esetleg még teljesebb lett, ahhoz hozzájön az alapvető rezgés, és ez tesz téged különlegessé, azzá ami vagy. Ahogy látjuk a vibrációs mintázatod, úgy látjuk metafizikusan a nevedet. Olyan vagy, mint egy szivárvány szín és egy meghatározott mintázatú forma, amely a maga módján gyönyörű. És mindannyian ismerünk mindegyikőtöket, de nem arról, amit gondoltok, nem pedig arról, amit egy adott pillanatban éreztek, hanem inkább az énetek feldúsulásából, mely a sok tapasztalatból és sok sűrűségből. Mindannyian jöttök a jelen pillanat vibrációjába nagyon egyértelműen azonosítható módon, és ez a nagy ajándéka minden egyes felébresztett lénynek, hogy önmaga legyen, a Föld bolygónak valamint a Föld népei számára. Mert egyszer mindenki felébredt, minden a szeretet követévé válik, valamint az egyetlen végtelen Teremtő fényévé.” [8]

 

A Jobb és Bal(gább) oldal

A Szent Korona Pantokrátor ikonjának Turul madár /Mózes kettősével kapcsolatban[9] több hozzászólás is elhangzott, miszerint a bal oldal nem azt jelenti, hogy rosszabb, sem azt, hogy sötétség. Valóban nem ezt jelenti, de ezek is benne vannak! Bár ezt a TURUL/MÓZES párosnak a kérdését már több tanulmányban is megvizsgáltam[10] eltérő megközelítés alapján, mégis ideje ezt az Egység Törvénye alapján is megtenni.

Pap Gábor a Szent Koronánkat joggal manicheista a szemléletűnek minősíti. Manicheistának melynek lényege a fény, a fény felszabadítás és a fénybe visszatérés. De e gnosztikus irányzatnak szintén része az az elv, hogy a fény és a sötétség küzdelmében végül a FÉNY győz! Bár a manicheizmusról kevés anyag maradt fenn, a nagyegyházak szorgos pusztító munkája eredményeként, de mégis elég, hogy fogalmunk lehessen róla. Az Egység Törvényének soraiban e gnosztikus szemlélet alapelveire bukkanhatunk nagyon gyönyörű gondolatok formájában. Mivel e száműzött gnosztikus szemlélet köszön vissza nemcsak a Szent Koronánk képrendjéből, hanem a középkori templomaink festményeiről is, tehát joggal kijelenthetjük, hogy a népünk vallási és mindennapi életének alapeleme volt e világ és életszemlélet, ezért érdemes az Egység Törvényével is összevetni a Szent Koronán lévő Pantokrátor ikon TURUL/MÓZES párosát.

Ehhez nem árt újra összefoglalni, hogy mit is mond ki az Egység Törvénye: Az Egység Törvénye szerint a lélek célja a fejlődés és egyre magasabb létezés/dimenzió síkba jutás. E folyamatnak az alsó harmadában helyezkedik el az emberi létezés síkja, ahol a szeretet megtanulása a fő cél.  Azé a szereteté, mely kétféle lehet: jézusi, a JOBB, a pozitív, a hatékonyabb, mely mások irányába érvényesül. De lehet a másik oldali is, azaz BAL oldali, a negatív, a sötét oldalé, azaz kizárólag csak az önmagunkra irányuló szereteté! A választás a mi kezünkben van. Bármelyiket is választjuk, ha eljutunk egy megadott szintre ennek gyakorlásában, akkor a lélek továbbléphet a következő lét/dimenzió síkba pozitív vagy negatív orientációs útvonalon. Tehát e felosztásban ugyanúgy megjelenik a jobb-bal oldal, mint a fény-sötétség páros, ahogy például a jing-jang rendszerben akár a férfi-női elkülönítés is. És e fajta felosztásokban a SÖTÉTSÉGHEZ a BAL OLDALT rendelték mindig is mindenhol hozzá! A JÓ-JOBB és a „Jobb oldal” nagyon is összefonódó fogalmak több nyelvben is, ahogy ez a fogalom még összefügg sok helyen a „jog” kifejezéssel is. Hasonlóan a BAL a Balgával, vagy az angolban az elhagyottal „left”-tel. Azaz a nem túl pozitív dolgokkal. És akkor ide kapcsolhatók a pozitív és negatív kifejezések is e jobb vagy bal oldali társításokhoz. De ne csak a filozófiákat vegyük alapul, hanem az isteni látásmóddal sokkal közvetlenebb gyermekeink rajzainak a logikáját is.  A gyermek rajzokon melyik oldalon is van az egészséges család szemléletű gyereknél a fényes NAP helye, és hol a sötétségé?

De mi alapján merjük mégis sötétségnek nevezni a negatív oldalt? Ehhez az Egység Törvényéből idéznék:

62.19   Az ötödik denzitás szemében a nehézségeket a fény támasztja… a fény eltávolításában gondolkodik.

Ré ezen gondolatait Q’ou alábbi mondatával is érdemes egybenézni:

Q'uo vagyok… Valóban ebben az időben, a lelkek és a bolygó betakarításának ideje, egy nagyszerű lehetőség arra, hogy tovább törekedni a fény és mások szolgálatára, amelyet a Teremtőnek tekintenek és ugyanaz, mint   szolgálni azt, amit az önmagunknak nevezhetünk, a sötétséget, a bal oldali útat, ahogy hívták. Mert e két útvonalon adott az Egy Teremtő keresésének útján a haladás, folytatva az utat a harmadik sűrűségtől (létsiktól) a megértés sűrűsége (létsikja) felé…  [11]

Önmagunk kizárólagos szolgálatát, a bal oldali utat nyugodtan nevezhetjük a Pantokrátor ikon logikája alapján akár a mózesi útnak is, vagy akár a sötétségnek is: “szolgálni azt, amit az önmagunknak nevezhetünk, a sötétség, a bal oldali út”

Két járható út, és ezt nekünk kell eldönteni melyiket is választjuk. Véleményem szerint ez a sokat említett „szabad akarat” legfőbb jelentése, melynek nemcsak eldöntése, hanem végigjárása sem könnyű feladat!

17.31   Kérdező: …ha egy entitás 51% fö lé megy mások szolgálatával és 50%-nál kisebb mértékig szolgálja csak önmagát, akkor az entitás szüretelhető. Ez így van?   -  Ré: Ez így van, amennyiben a kérdéses szüret a pozitív negyedik denzitásé. 

17.32  Kérdező: Ahhoz milyennek kell lenni az entitás százalékainak, hogy a negatív negyedik denzitásba arassák?  -  Ré: Az önmaga szolgálatának ösvényét követni kívánó entitásnak egy ötös mértéket kell megütnie, azaz öt százalék másokért való szolgálatot, kilencvenöt százalék önös szolgálatot. A totalitásra kell törekedjen. A negatív ösvényen elég nehéz, és nagy elszántságot követel a szüretelhetőséget elérni. 

17.33  Kérdező: Miért ennyivel nehezebb a szüretelhetőség elérése a negatív ösvényen, mint a pozitív ösvényen?  -  Ré: Ez az Egység Törvényének egy torzulása miatt van, amely azt jelzi, hogy az intelligens végtelenbe nyíló kapunak egy egyenes és keskeny út végén kell lennie, ahogy mondhatnátok talán. Egy 51%-os elkötelezettség más-ének általános jóléte felé éppolyan nehéz, mint egy 5%-os mértékű odaadás másik ének felé. Mondjuk úgy, a közömbösségi görbe tölcsére, e kettő közt húzódik. 

 

 

Jahve/Adonáj/Jehova/ Isten megnevezések az Ószövetségben

Az Ószövetség és az Egység Törvényének korábbi tanulmányában már szóba került Jahve és Jehova személyének neve, az Egység Törvénye szerinti karakterük és annak tudatos eltorzítása. Érdemes e gondolatot az Ószövetség további vizsgálatával folytatni.

Az első meglepetés akkor ér minket, amikor rákeresünk Jahve nevére az Ószövetség soraiban, hisz nyoma sincs e névnek a Károli és más egyéb biblia fordításában sem! Ennek egyik indoka, e név kimondási tilalmában rejlik. Akkor mégis miért ismert e név széles körben? Amíg Jahve neve egyszer sem, addig Jehova név mát hétszer fordul elő, bár csak hétszer az egész vastag Ószövetségben, amely szintén elenyésző alkalom.

Közismert, hogy a vallásos zsidók többször szólítják meg az istenüket Adonáj névvel. Ezért érdemes erre a névre is rákeresni az Ószövetség sorai között, de mielőtt ezt megtennénk egy érdekességre mindenképpen célszerű felfigyelni. Ré az Egység Könyvében minden egyes alkalommal az elköszönéseként ezt a nevet használja: „Örömben távozunk tőletek. Adonai.” Ez az elköszönés szokatlannak és érthetetlennek tűnik olyantól, aki pozitívan orientált univerzális tudattal rendelkezik. Akkor talán e név, Adonai nem is a negatív orientációhoz kapcsolódik? Talán ez a név nemhogy nem negatív, hanem talán az egyik legpozitívabb név lehet Ré számára, melynek súlya vetekszik az Egység Törvényével? Ha jogos ez az észrevétel, akkor ebből az is következik, hogy valami átprogramozási kísérletnek vagyunk megint a felismerői? De ki próbál kit áthangolni e névvel? Az Orion csoport kívánja kisajátítani ezt a nevet is, ahogy a Jahve nevével tette? Vagy most a pozitív rezgéseket erősíti e megszólítás, még ha negatív célokra is használnák fel? Vagy hát mind a kettő, hisz, ahogy az Egység Törvénye mondja – minden Egy. De folytassuk az elmélkedést. Ha Ré Adonai névvel köszön el, az egyértelműen azt jelenti, hogy Adonai nem lehet azonos Jahvé-val, ahogy Jehovával sem! Talán egy másik önálló, pozitív orientáltságú Isten lehetett hajdanán az emberiség történelmében, talán maga a Logosz?

Jahve, Jehova, Elohim és Adonai. Ezek a megszólítások illenének az Ószövetség istenéhez, de mégsem ezeket olvashatjuk az Ószövetség fordításokban. Helyettük az „Úr/Uram” megszólítást találhatjuk pár száz alkalommal, mely a héber Adonai megfelelője – állítólag [12]. Ezzel kapcsolatban azonban fenntartásaim vannak az előbb kifejtett gondolatok alapján. De ez a pár száz „Úr/Uram” alkalom még mindig elenyésző ahhoz a több ezer megszólításhoz képest, mellyel tele van az Ószövetség is, ez pedig maga az Isten. Az STN, azaz az iSTeN vagy pedig inkább a SáTáN, esetleg mind a kettő felváltva?

De térjünk vissza egy kicsit még a Jehova megszólításhoz. Fedezhető-e fel külön logika a Jehova 7-szer említett nevénél? Míg az amerikai standart biblia változatoknál több ezerszer fordul elő Jehova neve, addig Károli ószövetségi változatában miért csak hétszer[13]? Hétszer, mely egyébként is érdekes számjegy. De ebben a hét Jehova megnevezésben egy súlyos logikai hibát is felfedezhetünk. Talán ennek jelzése is cél lehetett Károlinál, vagy az egyéb –ma már szűk körben ismert- korábbi biblia változatoknál? De mi is ez a logikai „hiba” vagy inkább üzenetet számunkra?

1. 1.     És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.  Mózes I. könyve:22:14

Milyen helyről van szó? Az előző sorok választ adnak erre is:

“Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.

És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.

Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.

És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.”

Ez az a hely, ahol Ábrahámnak Izsák fiát kellett volna feláldoznia, de megjelent egy angyal, valamint egy feláldozandó KOS is a fia helyett! Az a KOS mely egyébként is a feltámadás állata. De ki küldte a kost Ábráhámnak? Biztosak lehetünk abban, hogy ugyanaz az „Isten”-nek mondott Orion csoport, aki Ábrahámot a fia feláldozására utasította? Minél többször olvasom az Ószövetség sorait, annál kevésbé tudom ezt elfogadni.

De nézzük tovább a következő két Jehova megszólítást egybe:

1. 2.     És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: Mózes I. könyve:32:9

 

1. 3.     Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. Mózes II. könyve:6:3

Tényleg csak most nevezi az Ószövetségi Isten magát először Jehovának? Itt valami turpisság van, hisz az előző két idézetben is szerepel Jehova neve! Ábrahám azt a helyet, ahol Izsák fiát majdnem lemészárolta az oltárkövön, Jehova-jire-nek nevezte el. Honnan jutott Ábrahámnak az eszébe épp ez a Jehova név? Biztos nem hallotta sehol ezt a nevet korábban? És Jákób honnan ismerte szintén Jehova nevét, ha az Isten sosem mutatkozott be korábban így, sem Ábrahámnak, sem Izsáknak, sem Jákóbnak? Talán mert akkor tényleg az igazi, a jó szándékú Jehova jelentkezett be náluk korábban, ahogy Ábrahámnál is, hogy megmentse annak Izsák fiát?

Ezek alapján nagyon is elképzelhető számomra, hogy Mózesnél viszont már nem az igazi Jehova/Jahve tevékenykedik, hanem az Orion csoport, aki viszont valóban először nevezi magát Jehovának?

 

Valóban TURUL és MÓZES?

Annál a Mózesnél, aki a Szent Korona Pantokrátor ikonjában is megjelenik a Bal(gább) választási lehetőségként. Mielőtt megkérdőjeleznénk a Pantokrátor ikon tengelytükrözése által kapott TURUL és MÓZES személyiségét fontos pár dolgot tisztázni:

-       A TURUL ábrázolás tudatos szerkesztés eredménye. Semmi esetre sem készítési hiba, sem anyag megolvadás, megnyomódás véletlen eredménye, hisz a tűzzománc anyagának tulajdonságai kizárják ezt a lehetőséget.

 -       MÓZES személye kétszeresen is egyértelműsíthető. A kezében tartott két, 5-5 díszítést tartalmazó táblák, valamint a fején szereplő kocka alapján. Az ortodox templom festészetben -mely mereven próbálja a mai napig is követni az évezredes hagyományaikat- az ilyen „fejfedő” ábrázolással csak Mózest ábrázolják. Egyetlen egy ószövetségi személy fején sem látható tudtommal ez a forma/tárgy.

 

Ember és Isten Szövetségek a Bibliában

Már a kanonizált szövegekben is két külön részt neveznek Ó- és Új Szövetségnek. De hány szövetségről is beszélhetünk, tényleg csak kettőről? Ahogy láthattuk három szövetségről, hisz az Ószövetség szövetsége is két részből áll, a SZIVÁRVÁNY szövetségből és a KÖRÜLMETÉLÉS szövetségéből.  És ezekhez kapcsolódik aztán a számunkra oly fontos jézusi Új-szövetség, mely a mások felé irányuló SZERETETre alapul. Különféle szövetségek, melyek vélhetően eltérő istenek és az emberek (adott) csoportja között kötetett. Három féle szövetség, háromféle módon: a Szivárvány, a körülmetélés és a másokért irányuló jézusi szeretet.

De miért volt fontos Jézusnak és az Atyaistennek egy újabb szövetséget, az „Új-szövetséget” felállítani az emberek és az Atyaisten között? Miért nem volt megfelelő számára az előző két szövetségi forma? Mert míg a szivárvány minden embernek szólt, orientációtól függetlenül, addig már a  körülmetélés viszont kizárólag csak a negatív orientációt erősítette. Ezért kellett válaszul egy ellenlépés az Egység Törvénye értelmében, a jézusi pozitív orientáció, a másokat szolgáló szeretettel!   

Mennyire köthetőek egy népcsoporthoz e szövetségek? Mennyire lehet szemita sajátosságnak tekinteni a negatív orientációt? Véleményem szerint kizárólagosan semmiképpen sem!

Az Ószövetség szerint az özönvíz után, Noéval köttetett az első szövetség, melynek jelképe a szivárvány volt. Az a szivárvány mely az emberi csakra rendszer sajátossága is, és melyet a lelkek szüreténél egyedül vesznek figyelembe, akár pozitív, akár negatív irányultságról is van szó. Ha ezt elfogadjuk, akkor mi volt a vizsga feltétel a Noé előtti embereknél? Szerintem ugyanez a csakra rendszer szín állapota. Talán az Özönvíz katasztrófa és az első lélek szüret sikertelenségét követően hangzott el ez az emberek felé a „vizsga feladat” tudatosítása, hogy megértsék az elődeink, hogy miről is van szó. Hogy az eszükkel is tudják végre, nem az számit, mit mondanak, mit gondolnak magukról, hanem mit mutat a csakra rendszerük.

Rákeresve Károli biblia fordításában a szivárvány kifejezésre, három mondatra lelhetünk[14], melyek igazodnak az eddigi eszmefuttatáshoz is:

Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát. - Ezékiel könyve:1:28

És aki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló. - Jelenések könyve:4:3

És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, aki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orcája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok; - Jelenések könyve:10:1

És mi a helyzet a fityma megkurtításával együtt járó újabb szövetséggel? Ahogy ezt már megfogalmaztam, szerintem ez már egyértelműen a negatív orientációt erősítette. Hogy e operáció/szokás mennyire is Ábrahámtól ered, az számomra azért elgondolkoztató, hisz Mózesnél sem hajtották ezt végre ezt időben, az előírásnak megfelelően. Ez megint egy olyan logikai hiba, melyre már Sigmund Freud is felfigyelt.

Az Exodus könyvének azt a rejtélyes, érthetetlenné stilizáltfejezetét, mely szerint a körülmetéléselmulasztásáért Jahve megharagudottvolt Mózesre, és azt, hogy midianitafelesége a gyors operációval megmentette az életét,csakis úgy foghatjuk fel, mint az árulkodóvalósággal szembeni szándékos ellentmondást!...

Ha a körülmetélés nem Ábrahámtól ered, akkor mégis honnan? Ennek végiggondolásához nézzük meg újra Noé történtének azt a fejezetét, amikor a kánaáni fiát, (K)Hámot elátkozza és egyben Sém fia szolgájává teszi. Nagyon zavaros történet, mely mögött utólagos betoldást, módosítást lehet érezni. Pap Gábor Nő-NOÉ értelmezése egy megoldást adhat ezen sorok helyes értelmezésére, de talán mégsem kizárólagosat. Ha minden úgy történt volna, ahogy Mózes könyvében olvashatjuk, akkor semmi keresni valója nem lett volna a szolgává tett kánaáni KHÁM leszármazottainak az ószövetség lapjain, ugyanis szolgáknak nincs helye az urak asztalánál, ahogy az urak leszármazásának felsorolásánál sem a szolgákénak! De Khám, az „állítólagos” szolga, a rabszolga lemenőinek listája mégis együtt olvasható a szemita leszármazással, ráadásul semmi nyoma sincs semmiféle Sém utódai uralmának Khám leszármazottai felett hosszú generációkon át! Egy ilyen uralmi, megalázási lehetőséget egy negatív orientáltságú sosem hagyna ki, ami érthető is, hisz neki ez a lelki előrelépésének a kulcsa – a másik feletti uralom és az önmaga felé irányuló szeretet maximális megvalósítása. 

Akkor mennyire is lehetett valóban szemita-kánaáni ellentét már Ábrahám idejében, melynek magját állítólag már Noé átka vetette el? Szerintem semminyire. Ráadásul nemcsak hogy ellentét nincs is hosszú ideig, hanem épp fordítva. HámÁbrája ezért is jelenhetett meg a szemita vérvonalú Ábrahám képében és nevében, mert még egység jellemezte őket! De meddig? És ezzel a kérdéssel megint az előző kérdéshez jutottunk: Ha nem Ábrahámtól, akkor mégis honnan ered a körülmetélés szokása? Esetleg csak a fanatikus, bár kezdetben jó szándékú Mózes erőltette az új népére ezt a szokást az őt ért negatív befolyás eredményeként? Számomra nagyon így tűnik. Szerintem a körülmetélés szokása Mózes, vagy az őt megelőző pár generáció idejében vált megszokottá, de mindenesetre jóval Ábrahám korát követően a felerősödő negatív orientáció eredményeként! Mely megkülönböztető jegy Egyiptomot elhagyva, már a mai Palesztina területén már vélhetően fontos szakrális összetartó jelképpé is.

És a körülmetélés szokásának egyiptomieredete ellen döntő támadásra itt nyílik alkalom.Jahve már Ábrahámnál megkövetelte ennek a rítusnak végrehajtását, és a közte és Ábrahámivadékai közt fennállószövetség jeleként vezette be azt. Ez azonban nagyon ügyetlen hamisítás volt. Mert az embert atöbbiektől elkülönítő és kitüntetőmegkülönböztető jelnek olyasmit kell választani,ami másoknál nem szokás; nem pedigolyasmit, amit millió és millió más ember is felmutathat.Hiszen eszerintaz Egyiptomba kerültzsidóknak minden egyiptomit szövetséges társul,Jahvéban való testvérükül kellett volna elismerniük.Hisz az a tény, hogy a körülmetélés Egyiptombanszokás volt, a Bibliaszövegét megteremtőzsidók előtt nem lehetett ismeretlen. (Sigmond Freud: Mózes)

 

A bábeli zavar

A bábeli zavar[15] kérdését eddig átugrottuk. Ideje erre is kitérni röviden:

És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

Miért gond egy „Isten”-nek, hogy egy nyelvet beszélnek az emberek és nem akarnak szétszéledni? Mert akkor talán kisebb az esély egy népcsoport leválasztására? Miért jobb az elkülönülésből származó viszály, mint a békés, harmonikus együttélés? Miért fontos az „Isten” számára a tudat és a gondolkodás összezavarása, azaz a tudatmanipuláció akár ezen az áron is? Miért volt fontos az akkori „Isten”-nek az ősi nyelv lecseréltetése, mint az elmúlt évezredekben oly sok erőszakos nagy birodalomnak is? Mit tudhatott az az ősi nyelv? Miért volt első számú támadási célpont… és ma megszűntetésre, kihalásra ítélt nyelvekkel mi a helyzet? Aztán, az „Isten”-nek miért kellett alászállni, hogy megszemlélje az építkezést, alászállni úgy, mint egy magasabb technikai szinttel rendelkező űrhajósnak? Ezek megválaszolásától most eltekintek, hisz az eddigi három tanulmány végiggondolása úgyis választ ad ezen kérdésekre is.

 

Lucifer II.

E hosszú, három részes elmélkedést érdemes egy igazán „fauszti” gondolattal lezárni és elgondolkodni azon, hogy lehet az, hogy a FÉNY-HOZÓ valójában sötétséget hoz. Ennek megértéséhez elengedhetetlen újra felidézni, hogy a szeretet nélküli tudás valóban veszélyes luciferi fegyver, mely minden jó szándék ellenére veszélyt és szenvedést hoz az emberekre. Sajnos a Lucifer tisztelet és imádat – a média intenzív agymosásának eredményeként – egyre népszerűbb, és egyre tudatosabban mossák át ezzel a gyermekeink tudatát ugyanúgy mint a mienkét. E Lucifer tisztelet olyan helyeken is megtalálható, ahol nem is várnánk, például Rudolf Steiner, a Waldorf iskola megteremtőjének előadásaiban is:

Felmerül a kérdés, hogy ez a pogány bölcsesség, bár nem tartalmazott keresztény értelemben vett morális impulzusokat, hogyan hozhatott létre olyan nagyszerű dolgokat. Mint a görög művészet, vagy a görög filozófia? Ha vissza tudnánk tekinteni a Krisztus előtti harmadik évezredbe, azt találnánk, hogy ezt a régi pogány bölcsességet egy igen nagyjelentőségű lény inspirálta, aki ebben a korban élt Kínában. Ez a lény nem volt más, mint Lucifer földi inkarnációja. Ahogy Krisztus inkarnálódott a Názáreti Jézus testébe időszámításunk kezdetén, ugyanúgy született meg valóságos húsból-vérből való emberi testbe Lucifer is Kr. e. 3000 évvel Ázsia távolkeleti részén. Ő hozta el az embereknek a bölcsességet.

Nem szabad azt hinnünk, hogy azért, mert Lucifer hozta, ez valami alacsonyabb rendű bölcsesség volt. Tudnunk kell, hogy nincs többféle bölcsesség: bölcsesség csak egy van, minden azon múlik, hogy kinek a kezében van és mire használja. A luciferi bölcsességet a régi korok nagy beavatottai - köztük a hét szent rishi - az emberiség fejlődésének szolgálatába állították. [16]

"Az újra feltámadt Lucifer Krisztus számára hordozza előre a fáklyát, a most jóvá változott Lucifer. Magát Krisztust hordozza. Ő a fényhordozó, Krisztus a fény: Lucifer, ahogy az Ige mondja, a fényhordozó.” [17]

Legnagyobb gondom Rudolf Steiner spirituális előadásaival hogy nem tudhatunk semmit a hírforrásairól, sem arról ki(k) is volt(ak) számára a médium(ok), milyen csatornát használt és e hírforrások orientációjáról sem. Vélhetően nem egy csatornát használt, melyek nagyon eltérőek lehettek. Ezért tapasztalható az, hogy több előadása olyan gondolatokat tartalmaz, melyek véleményem szerint ellentmondanak az Egység Törvényében olvasottaknak, viszont máshol meg olyan kijelentéseket tesz, melyek nagyon is egybecsengenek az Egység Törvénye soraival. Erre kétszeresen is jó példa az Atlantisz katasztrófájának általuk megadott időpontja:

Míg Rudolf Steiner i. e. 9564-re teszi ezt a dátumot, addig Ré i.e. 8840-ra, melyet Ré ráadásul több helyen is pontosan meghatároz. E két dátum túlzottan is pontos, és így a közöttük lévő 724 év nagyon is feltűnő. Mégis mi lehet az oka, e több, mint félezer évnyi eltérésnek?

24.4  Ré: Ré vagyok. Az atlantisziak esetében az átadott információk kiterjesztése okozta ezen tevékenységek eltorzulását a harciasság irányába, ami viszont a második és egyben végső atlantiszi katasztrófához vezetett, ahogy ti az időt méritek, 10 821 évetekkel ezelőtt. Társadalmi lépések következtében nagyon-nagyon sokan kiszorultak mind Atlantiszról, mind azokról a területekről, melyeket most az észak-afrikai sivatagoknak neveznétek, ahová bizonyos atlantisziak az első összecsapásokat követően áttelepültek. A földi változások tovább folytatódtak ezeknek az – amit úgy mondanál: – atombombáknak és más kristályfegyvereknek a következtében, hozzávetőleg 9600 évvel ezelőtt elsüllyesztve az utolsó nagy földrészeket.

Akkor most 9600 évvel ezelőtt, vagy i.e 9564-ben? A kettő nem ugyanaz, de mégis 9600 év mind a kettő. Esetleg a médium tévedéséről van csak szó, vagy valami rejtett logikáról? Rudolf Steiner az Atlantisz végső katasztrófájának időpontját határozta meg, amikor is végleg elsüllyedt az Atlantisz kontinense, ellenben Ré az önmaguk ellen irányuló pusztítás időpontját határozta meg e évszámmal – de valóban ugyan azzal?

E röpke atlantiszi kitérő után térjünk vissza a Lucifer dicsőítésekhez. A leghíresebb, nyíltan Lucifer rajongók között nyugodtan meg lehetne említeni Aleister Crowley-t is a maga Lucifer himnuszával.[18] Valami nagyon elcsúszott nála is, ahogy több spirituális géniusznál. A hatalmas tudás nem találkozott megfelelő szeretettel. Bár sajnos Ré nem említ semmit Rudolf Steiner sorsáról, viszont a másik híres/hírhedt spiritisztáról, Crowley sorsáról már igen:

18.24  Kérdező: Az Aleister Crowley nevű entitás azt írta, „Tegyétek azt, amit akartok, ennyi a törvény.” Nyilvánvalóan volt némi felfogása az Egység Törvényéről. Hol van most ez az entitás? -  Ré: Ré vagyok. Az entitás belső létsíkjaitokban van. Gyógyítási folyamatban vesz részt.

Gyógyítási folyamatban vesz részt, mint azok, akik spirituálisan akarnak fejlődni a szeretet tudás alapja nélkül. És ilyen eset volt Adolf Hitler is:

35.4  Kérdező: Most ugyanezen információkra lennék kíváncsi Adolf Hitler kapcsán is. Erről már esett szó korábban is. A már elmondottakat nem szükséges újra lefedni, ám hasznosnak vélném ki egészíteni azokat az információkat.  -  Ré: Ré vagyok. Az Adolfnak nevezett entitásról szót ejtve némi nehézségünk adódik az entitás életmintáit övező jelentős mennyiségű zűrzavar, s azon ugyancsak nagyfokú kavarodás okán, melybe az entitás tárgyalásakor óhatatlanul belefutunk. Itt egy olyasvalaki példáját látjuk, aki az energiasugarak legmagasabb fokozatait próbálván aktiválni miközben híján volt a zöld színű kulcsnak, lenullázta magát, már ami a polarizációt illeti akár pozitív, akár negatív irányba. Az entitás alapvetően negatív volt. Zűrzavara azonban olyan volt, hogy a személyiség diszintegrálódott, míg a tudat/test/lélek komplexum szüretelhetetlen maradt és nagy szüksége lett gyógyításra. Ez az entitás a negatív sarkosulás mintáját követte, amely az elit és a kiszolgáltatottak sémáját kínálja, melyet az entitás hasznos jellegűnek tekint a társadalmi szerkezetre nézve. Ám elsodródván a tudatos polarizációtól afelé, amit homályvilágnak hívhattok, ahol az álom átvette a helyét a tér/idő kontinuumotok eseményeinek: az entitás megbukott az igyekezetében, hogy egy szüretelhető mértékben szolgálja a Teremtőt az önmaga szolgálatának ösvénye mentén. Vagyis az úgynevezett őrületet látjuk, amely gyakorta kibontakozhat, mikor egy entitás gyorsabban próbál polarizálódni attól, mint ahogy a tapasztalatok beépülni képesek. Óvatosságra és türelemre intettünk korábbi kommunikációkban, s most újra ezt tesszük, ezt az entitást használva fel példának a polarizáció elsietett megnyitására, anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanának a tudat/test/lélek komplexum egységbe szervezésére. Önmagad megismerése azt jelenti, hogy az alapzat álljon szilárd talajon.

Tehát a szeretet alapot nélkülöző tudás szó szerint veszélyes fegyver. Einstein relativitás elmélete, így öltött testet az atombombákban, ahogy Tesla ingyen energia elméletei is – melyek a földi élet egyszerűbbé tétele, az emberek életének javítása helyett – gyilkos fegyverek kialakításának csiráját hordozták magukba, mert a tudás nem párosult megfelelő szeretettel! Szeretettel, főleg azok részéről kik egyébként is uralják a Földet gazdaságilag, politikailag, katonailag és sajnos média szinten is.

Ré: Ré vagyok. A Konföderációs források által az Albert nevű entitásotoknak felajánlott ismeretek káros fordulatot vettek, és pusztító eszközöket kezdtek velük létrehozni, példa erre a Manhattan Project és annak terméke. A Nikola hang vibrációjú Vándoron keresztül nyújtott információkkal úgyszintén kísérleteztek lehetséges pusztítás céljából, például az úgynevezett Philadelphia Kísérletben. Így hát erős szükségét éreztük gondolatformáink közrebocsátásának, amilyen módon csak hasznosak lehettünk mi konföderációbéliek, hogy a bolygó szférátok megsegítésére irányult tájékoztatásoknak eme eltorzulásait kiegyensúlyozzuk. (26.20)

A szeretet nélküli tudás épp ezért minden hasznos gondolatból atombombát, időjárás befolyásoló, földrengést előidéző, emberi tudatot megbolygató fegyvert kovácsol, mellyel a hatalmat egyre drasztikusabban birtokló szűk elit a saját maga negatív orientációs polarizációját erősíti. Olyan fegyverek származnak e szeretet nélküli tudás felhasználásából, melyhez erőszak, szenvedés, emberek milliárdjainak kiirtása, vagy teljes rabszolga sorba züllesztése kapcsolódik.

Kemény a kérdés, de érdemes ezzel is szembe nézni: A gonosz, a negatíve orientáció vagy maga Lucifer valóban rossz?

Pap Gábor Madách Ember Tragédiájának elemzésénél nem győzi hangsúlyozni, hogy az Isten elpusztíthatná az ellen szegülő Lucifert, de nem teszi.

Nem pusztítja el Lucifert hanem helyette neki adja az Éden egy fáját és ezzel megkezdődik Ádám álma. Lucifer a szeretet nélküli tudással viszi előre színről színre az időben Ádámot és Évát. Szeretet nélküli tudással, hisz Ádám látszólagos halálakor is milyen ördögi káröröm hatja át Lucifert az Űr színben. Azonban a szeretet, a manicheista szemlélet és az Egység Törvénye szerint végül legyőzi a sötétséget: “Anyának érzem, oh Ádám, magam”

De ha már szóba került az Éden, érdemes az Egység Törvényének idevágó gondolatát is elolvasni róla, hasznos kiegészítést ad ez a rész is az Ószövetség egyes történeteinek megértéséhez:

Azok, akik fényt hoznak, azt mondhatjuk, egy olyan módja vagy szimbóluma ugyanannak a dolognak, mint azt mondani, azok akik a polaritást hozzák. Nincsen pontos tudás az Éden zavaros történetű fájáról és annak gyümölcséről. Ez nem pontos tudás! Nem simán a testiség felismerése, ami tiltott volt. Sokkal inkább a harmadik denzitás lényege ez, amelyről ebben a történetben beszélünk. Az Éden lények alapvetően másodrendű entitások voltak. Nem volt szabad akaratuk. Nem voltak önismeretük. Ők a szellem növekedésének teremtett lehetőségei a benne lévő szellem nélkül. A Sátán néven ismert történet, amiben Évának kínálja a jóság és a gonoszság gyümölcsét. Ez az elragadó módja annak, hogy átpasszolják az emberi természet bukásának felelősségét a nőkre.[19]

És itt érdemes újra elolvasni a fára felkúszó kígyó szimbólum már korábban megbeszélt magyarázatát:

 49.6   Ré: Ré vagyok. A két felfelé csalogatott és egymásba tekeredett kígyó hasonlata széles körben alkalmas a népetek általi szemléletre. Ez az, amivel próbálkoztok akkor, amikor kerestek. Ezt a metaforát, és célja elérésének jellegét, miként elmondtuk, óriási tévedések övezik… Van kétféle energiánk…. Az első az, amikor valaki önmaga énjében elülteti azon tapasztalásokat, melyek a déli póluson keresztül vonzódnak az entitáshoz. Az egyes tapasztalatokat megfigyelni, megtapasztalni, kiegyensúlyozni, elfogadni és elültetni kell majd az egyénen belül. Amint az entitás növekszik az önelfogadásban és a katalizátort illető tudatosságában, úgy e tapasztalatok kényelmes megülő helye az új valódi színű entitáshoz fog emelkedni. Az átélés, bármi legyen is az, beültetődik a vörös sugárba, mérlegelődik a túlélési tartalma alapján, és így tovább. Az egyes tapasztalatokat sorrendben dolgozza fel a növekvő és kereső tudat/test/lélek komplexum először a túlélés szempontjából, aztán a személyes azonosság szempontjából, majd a társas kapcsolatok szempontjából, aztán az univerzális szeretet szempontjából, majd abból a szempontból, hogy a tapasztalásból miként származhat szabad kommunikáció, aztán abból a szempontból, hogy a tapasztalás hogyan kapcsolható univerzális energiákhoz, míg végül a tapasztalat szentségi jellegének szempontjából. Mindeközben a Teremtő ott szunnyad belül. Az északi pólusnál a korona már rajta ül a fejen, s az entitás már potenciálisan egy isten. Ezt az energiát az energia szerény és bizakodó elfogadása hozza létre, az énről és a Teremtőről való meditáláson és kontempláláson keresztül. Ahol ezek az energiák találkoznak, ott lesz az, ahol a kígyó eléri a magasságát. Amikor e kitekercselődött energia megközelíti az univerzális szeretetet és a sugárzó lényt, akkor az entitás olyan állapotú, amelyben az entitás szüretelhetősége már nincs messze.

A luciferi tudás tobzódik és erőben van – s mindent áthat. Lassan mindent maga alá gyúr, ahogy minket is megpróbál élő robottá változtatni. S tudják, hogy ezt az egyre gonoszabb folyamatot már racionális módon nincs lehetőségünk megfordítani, hisz az általuk felépített és uralt rendszerük áthatja az egész gazdasági, politikai, technikai és katonai struktúrát. De azt is tudják, hogy csak racionális úton nincs lehetőség, de spirituálisan annál inkább, hisz a FÉNY egyre erősebb, az a fény, melytől félnek, mellyel nem tudnak mit kezdeni, és ami ellen bármennyire is küzdenek, az mégis erősödik. Bármennyire is le akarják ezt a spirituális FÉNYT tagadni, az általuk ellenőrzött, uralt médiában, oktatási tematikákban, mégis A egyre többen kezdenek ébredezni! Ezért szükséges számukra az egyre durvább, erőszakosabb technikai válaszlépések, az emberek bechippezése, mentális és testi mivoltában is a robotolizálása. És ez kemény versenyfutást eredményez az idővel, azzal az idővel mely véges, hisz a dimenzió váltás már elkezdődött, aminek még mindig csak az enyhe előszeleit érezzük. Az idő véges nemcsak nekünk embereknek, akár pozitívan, akár negatívan is orientált, és véges a Föld bolygónak is ebben a formában/dimenzióban, ahogy ma ismerjük. Véges az Orioni csoportnak is ugyanúgy, ahogy a jézusi szeretetben élőknek, ezért zajlik az ádáz küzdelem, hogy mindkét fél minél több lelket tudjon a maga orientációja részére leszüretelni a szüret napján. És ezért kell minden félnek egyre hatalmasabb, drasztikusabb eszközt bevetni a céljai elérése érdekében – melynek fontos része az elme megnyitása, a belső fény felélesztése, van annak a tökéletes elnyomása. Izgalmas verseny, aminek a végeredményét azért lehet sejteni: 

„Látjuk a bolygó fényének felgyorsulását, valamint a sötétség felgyorsulását is. De számunkra nagyon világos, hogy a fényerők egyre erősebbek.” Ez annyira gyönyörű és biztató kijelentés, hogy ennél jobb befejező mondatot nem is lehetne találni az Ószövetség értelmezéséhez – és ez reményt ad!

 

Folytatás:

Újszövetség és az Egység Törvénye - hamarosan

 

Oldal: Ószövetség és az Egység Törvénye III. rész - A sötétséget hozó "Fényhozó"
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat