2014. június 23.

Dobos Csanád

Vénusz bolygó és a János Vitéz – tanulmány 

I. rész

Mi is a János Vitéz? Alkimista, spirituális, esetleg sátáni alkotás vagy
éppen gyerekeknek szóló tündérmese? Kemény indító kérdés, de nagyon is van valóságalapja. Ahogy Mozart személye és a Varázsfuvolájának csodálatos zenéje sem választható el a szabadkömművesektől, valamint azok beavatási szertartásától, úgy Petőfi személye, versei és a János Vitéz sem az alkimiától, tarottól, sőt ...

„Ha Toldi a magyar Heraklész, akkor János vitéz a leleményes, a horgaseszű, a magyar Odüsszeusz.” Kosztolányi Dezső

„Ez a legtöményebb, leghódítóbb magyar mű.” Illyés Gyula

„A magyar irodalomnak vannak sokkal nagyobb szabású alkotásai, mint a János vitéz. De a János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg jellegzetességét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma. Ilyesmi, mint a János, a legnagyobbaknak is csak egyszer sikerül.” Szerb Antal

Ezeket a véleményeket általában ismerhetjük, hiszen ezeken alapul az iskolai oktatási tematika is. Azonban jóval több rejlik ebben a remekműben.

„És amint a lombikban lezajló folyamat egyszerre jelképe a természetben, az ásványok szintjén és a planéták szférájában, valamint az alkimista lelkében végbemenő történéseknek, úgy válik az Opus Magnum receptjét magában foglaló irodalmi alkotás (jelen esetben a János Vitéz) az önmegvalósítás, a romantikus Költői énteremtés, egyszersmind a személyiséget átformáló szerelem és költészet halhatatlan szimbólumává.”  Hamvas Levente Péter - Tündérasszony vitriolban - Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János vitézben

De Pap Gábor, a neves kutató is hasonló gondolatokat fogalmaz meg a youtube-on is elérhető Pap Gábor János vitéz és a Nagy Titok, a Nagy Arkánum előadásában. Pap az alkímista Rosarium philosophorum kártya helyett a másik spiritiszta kártya, a Tarot kártya Nagy Arkárnum lapjaival felelteti meg a János vitéz egyes fejezeteit.

De mégis mit keres ez az elbeszélő költemény a honlapomon?

A János vitézben fellelhető szimbólumok egy része a már korábban vizsgált alkotásokban is fellelhető, így ezek újbóli vizsgálata –immár a János vitéz- oldaláról újabb érdekességekkel is szolgálhat a korábbi művek (pl: Odüsszeia) minél alaposabb megértésében. Előzetesen érdemes ezeket a hasonlóságokat csak megemlítés szintjén felidézni:

A francia királylány megszabadítása, az óriás király legyőzése, huszárok Francia-országba menetelésének ábrája, sőt még az Odüsszeusz bolyongása is némi hasonlóságot mutat János vitéz sorsával.

 

Vénusz-Pentagram mozgás 

 

„Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt, Tatárországnak már elérte közepét; De itten reája nagy veszedelem várt: Látott érkezni sok kutyafejű tatárt...

Tatárország hegyes-völgyes tartománya Messziről nézett a seregnek utána, Mert jól bent vala már nagy Taljánországban, Rozmarínfa-erdők sötét árnyékában. Itt semmi különös nem történt népünkkel, Csakhogy küszködnie kellett a hideggel... Leszálltak s hátokra vették a lovokat...

Ekképen jutottak át Lengyelországba, Lengyelek földéről pedig Indiába; Franciaország és India határos,De köztök az út nem nagyon mulatságos... Mentül beljebb érték a francia földet.”         (János Vitéz 8-10.)

Kukorica János a huszárokkal előszőr Keletre, Tatárországba érkezik (1), onnan fordul vissza nyugati irányba, Taljánországba (2), a mai Itáliába. Ezt követően Északra haladnak Lengyelországba (3), majd Dél-Keletre, Indiába (4), hogy onnan nyugatra, észak-nyugatra fordulva, most már ténylegesen Franciaországba (5) érjenek.

„Aligha lehet véletlen, hogy – az alkímiai transzmutációt beteljesítendő – ennek a mágikus jelnek a körvonalán kell végigmennie Kukoricza Jancsinak is, míg János vitézzé lehet. Vessünk csak egy pillantást az alább bemutatott térképre! Jól látszik, hogy Kukoricza Jancsi világkörüli utazásának még iránya is azt követi, ahogyan az ember egy ötágú csillagot rajzol: Budától Tatárország, azaz Mongólia közepére, onnan Itáliába,  fel Lengyelországba, onnan ismét vissza Ázsiába, India közepére, majd vissza Párizsba, hogyvégül oda jussunk, ahonnan  elindultunk: az emberforma alakzat szívéhez, a két szerelmes falujához, az Iluska sírján nőtt rózsához…”  Hamvas Levente Péter - Tündérasszony vitriolban - Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János vitézben tanulmánya (http://hu.scribd.com/doc/97960727/Hamvas-Levente-Peter-Tunderasszony-vitriolban-Alkimiai-es-rozsakeresztes-vonatkozasok-a-Janos-vitezben )

De ne szaladjunk túl gyorsan előre. Kukorica Jancsi evilági útvonalát érdemes tűzetesebben megvizsgálni Pap Gábor értelmezésében is.

Pap Gábor a huszárok útvonalát tisztán K-Ny, É-D tájolásúnak tekinti, valamit a tényleges öt eltérő irány számára csak néggyel ér fel? Az előadásában Kukorica János és a huszárok menetelését így összegzi:

„Ha elindulok Párizs felé, először keletre majd nyugatra, aztán északra, majd délre. Tehát az egész világot be kell járni, hogy megtalálják a valódi célt.” (1.32)

Az öt irány néggyé egyszerűsítése szemetszúró, mintha Indiából Franciaországba menetelés már nem is számítana önálló iránynak. Továbbá a Lengyelországból Indiába irányúló Dél-keleti mozgást, lehet-e egyszerűen csak déli irányúvá minősíteni? Ezek a szemetszúró „hibák”, pont Pap Gábortól, aki aztán minden apró szimbólumra, elejtett szóra nagyon is odafigyel! Vajon mi lehet ennek az oka? Pusztán csak figyelmetlenség?

Ahogy már említettem, míg Hamvas Levente Péter az alkímia és a Rosarium philosophorum („kártya”) képsorozatával összevetve vizsgálja Petőfi művét, addig Pap Gábor a Tarot kártya Nagy Arkánum lapjaival teszi mindezt. És vélhetően mindketten helyesen!

Míg Hamvas számára a huszárok útja egy csillag formát ír le (vitathatatlan módon), addig Pap mégis a Nap égi útjához a K-Ny D-É féle mozgásához kívánja erőltetni a huszárok menetelését: „Napút leképződése a huszár útra”. Mindezt annak ellenére teszi, hogy a költemény ezen részét Ő is -a tarot kártya logikája alapján- a Vénusz hármasságához sorolja:

„Harmónia teremtésnél vagyunk, ez a Vénusz hármassága. Tarot, mint kártya nagyon mostohán bánik a Vénusszal. Ne felejtsük el, hogy itt van a Halál és az Ördög is.”  Pap 1.26

Hogy megértük, miért is helyes Hamvas azon feltételezése, hogy Kukorica Jancsi és a huszárok útvonala a Vénusz „csillag” égi mozgásához igazodik érdemes elolvasni az idevágó rövid magyarázatát is:

 „Akozmikus harmónia szép megnyilvánulásaként, ember és teremtett világ egységét sugallva az arra fogékonyaknak, a ragyogó Vénusz csillag is egy majdnem szabályos pentagrammát (ötágú csillagot) ír le nyolc évente az égen. Aligha lehet véletlen, hogy – az alkímiai transzmutációt beteljesítendő – ennek a mágikus jelnek a körvonalán kell végigmennie Kukoricza Jancsinak is, míg János vitézzé lehet.”

De a vénuszi mozgás János Vitéz további vándorlásánál is kimutatható, melyet sajnos Hamvas sem vette észre. Nemcsak a vénuszi ötösség, hanem a vénuszi nyolcasság is jelen van János vitéz vándorlásában – ráadásul többször is. Nem véletlenül a Vénusz csillagot 5 vagy éppenséggel 8 ággal ábrázolták évezredeken keresztül.

Újra vizsgálva Kukorica Jancsi sorsát, rögtön szemetszúr mindez: Falujában és annak közvetlen közegében (1.) indul az elbeszélő költemény, majd a juhok elvesztése után ered útnak és érkezik el a Zsiványok tanyájára (2.), onnan tovább haladva csillan meg már a napfény a huszárok kardján, akik be is fogadják maguk közé (3.). Majd az ezt követő menetelés 5 helyszínéről már szó volt (Tatár-, Talján-, Lengyelország, India, francia föld  4-8.). Tehát Kukorica Jancsiként egy vénuszi 8-es sorozatot tölt ki a sorsa, ahogy majd János vitézként is ez történik újra:

Iluska halálhírét követően újra útnak indul János Vitéz a falujából, de immár, mint János vitéz és nem Kukorica Jancsi. Az elbeszélő költemény újabb részei, a Faluból elindulása (1), a fazekas sárbaragadt szekere (2), az kőevő óriások (3), a boszorkányok (4), a temető (5), az Óperenciás Tenger- révésze (6), a Tündérek szigete (7), és az Életvízű tó (8) nyolc újabb állomást jelentenek az elbeszélő költemény és János vitéz sorsában is.

Minthha Iluska halálhírét követően, a sírról szakasztott rózsával a mellén már nem a tér-, hanem az időbeli nyolcas pályáját folytatja olyan helyeken, ahol „még a madár sem jár”. Mintha ekkor tényleg kilépne a tér-idő szerkezetből az esemény és megkezdené a másfajta létdimenziók közötti utazását. (Az 5x8-as rendszer fedezhető fel az elbeszélő költemény napokban mért cselekményében is, de erről majd a későbbiekben külön fejezetben.)

 

Ez a 5x8-as kapcsolat viszont visszavezet minket pár, korábbi érdekes megállapításunkhoz is:

A 3500 éves phaisztoszi naptár-korong a 40 éves ciklusához (http://www.naput.hupont.hu/57), továbbá az Odüsszeia szerkesztésében fellelhető tudatosan szerkesztett, többletjelentéssel bíró 40 napos időtartamra. (http://www.naput.hupont.hu/30). Hogy mennyire nem megalapozatlan ezen azonosság feltételezése, arra a „napokban mért” cselekmény fejezet szolgál újabb érdekességgel.

Trencsényi-Waldapfel Imre,  a Antigoné fordítója is érezte, hogy a János vitéz több szálon kapcsolódhat az antik drámákhoz: „bizonyította antik párhuzamokon keresztül, hogy János vitéz a második részben valójában az Alvilágba, onnan a Boldogok szigetére jut. Amikor a Tündérországba vezető úton kísértetjárta temetőben elalszik – ennek előképe szintén megvan: vándorlása legelején vakondtúrásra hajtja fejét, és Iluskáját látja, de mikor ölelné, a kép elillan – 

halálos álomba merül, tulajdonképpen meghal. „Nem háríthatjuk el magunktól a következtetést: János vitéz, amikor Tündérországba jut, valójában az üdvözült halottak közé, a boldogok szigetére kerül. És itt találja fel Iluskáját is: a túlvilági tó az élet vize, amelybe beveti a mesehős kedvese sírjáról szakasztott rózsát, és a rózsa, amely Iluska porából nőtt, megelevenedik,”

Ahogy János vitéz az „Alvilágba, onnan a Boldogok szigetére jut”, ahol a vágyai végre beteljesülnek, úgy Odüsszeusznak is a régen óhajtott vágya és boldogságának beteljesülése szinten egy szigethez, Ithakához, az otthonához kötődik. Ráadásul, ahogy János vitéz, úgy Odüsszeusz is megjárta az alvilágot.

Elfogadva Trencsényi-Waldapfel Imre gondolatmenetét, miszerint János vitéz az „üdvözült halottak közé”  érkezik, méghozzá Iluska halála révén, hasonlóan Odüsszeusz is a társai halála árán érkezik azon kérők közé, akik az üdvözülésüket éppen az ő keze által fogják elnyerni. Így végeredményben mind János vitéz, mint Odüsszeusz a boldogságra éppen az üdvözült halottak között lel.

Kosztolányi többször is idézet gondolata, hogy „János vitéz a leleményes, a horgaseszű, a magyar Odüsszeusz” - hihetetlen telitalálat.

 

 

Kőevő Óriás-Küklopsz-Góliát 

   

De érdemes tovább vizsgálni az Odüsszeia és a János vitéz közti hasonlóságokat.

János vitéz az Óriásokkal való találkozása és királlyá választása szintén rárímmel a Odüsszeia Küklopsz fejezetére, és az ószövetségi Dávid és Góliát történetére is.

Pap Gábor előadása az óriások országáról 2.18. perctől http://www.youtube.com/watch?v=8exXrKGReFU :

„Ahol a Dávid és Góliát történetet megfestik eléggé fölismerhető részletekkel, ott általában az hagsúlyozódik, hogy a seb szem alakú. Jól láthatóan szem alakú. Mi történik itt? A harmadik szem megnyítása. Ez csak egy nemzet történetében válik gyilkossá, Dávid történetében. Dávid dominanciája csak a reneszánszban indul be, ahol már nincs szem."  (Pap 2.22.22 perctől)

És hasonló történik a János vitézben is. A kővel homlokon hajított óriások királya azonnal szörnyethal. Pap Gábor felvetése e résznél telitalálat:

„Ha fizikai értelemben vett sebosztásnak, halálosztásnak vesszük (Dávid mintájára), akkor nem értjük a folytatást. Megbolondult Petőfi? A incifinci János vitéz megöli a hatalmas királyt, majd a többi óriás behódol neki. Hát normális ez? Ízekre kéne szaggatniuk!

Igenám, ha tényleg megnyitotta a harmadik szemet, akkor az eddigi léte számára tényleg meghalt. A harmadik szem megnyítása tényleg halál az eddigi lét számára. Ha ez egy hieralchikus társadalom, akkor ha a király harmadik szemének  megnyílása, hatással van az egész népre is. Innentől kezdve ezek az óriások a legnagyobb segítkészséggel segítik, sőt...”    (Pap 2.25.25)

 

"Harapod bizony te, a kínos napodat! De fogadom, bele is törik a fogad!" Kiáltott fel János haragos beszéddel, S meglódította a követ jobb kezével.

A kő úgy a király homlokához koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. "Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre," Szólt s kacagott János "ráforrt a gégédre!"

És az óriások elszomorodának Keserves halálán a szegény királynak,
S szomorúságokban elfakadtak sírva... Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett volna.

A legöregebbik szólt János vitézhez: "Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz! Mert mi téged ime királynak fogadunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!"

"Amit bátyánk mondott, közös akaratunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!" A többi óriás ekképen esengett, "Fogadj el örökös jobbágyidúl minket."                    (János Vitéz 20)

 

Ezek ismeretében, hogy lehet értelmezni Odüsszeusz Küklopsz megvakítását? Küklopsznak egy szeme van, de mégis milyen szem ez?  Talán ez lenne a „a mindent látó szem, az előrelátás szeme” melyet a szabadkömművesek főjelképüknek tekintenek, vagy éppen a Góliátnál is tapasztalható belső, „harmadik” szem? Ez nem mindegy, hisz így teljesen más a szerepe és a megítélése Odüszeusznak.

Ha Küklopszot a „harmadik” szemétől, a tisztánlátástól fossza meg a leleményére bűszke Odüsszeusz, az nem éppen bíztató jelképnek fogható fel. Hisz szimbólikusan a nyugati emberfaj, mely magát minden kor és civilizáció fölé helyezi – hasonlóan járt és jár el a mai napig is minden más népcsoporttal. Mindezt a gátlástalanul a profit, pénz, haszon érdekében. Leígázza az embertársait és elpusztítja maga körül az életet is. Talán ezt látta meg Küklopsz a barlangjába betévedt hajósokban, ezért akarta még időben elpusztítani őket?

De mi van ha, Küklopsz szeme a szabadkömműves „midenlátó szem” szimbólumának feleltethető meg, vagy annak, amit Tolkien a Gyűrűk Úrában használt a leggonoszabb jelképként? Ekkor viszont a leleményes Odüsszeuszban az emberi faj megmentőjét kell tisztelnük. Ekkor Ő a „choosen one”, a kiválasztott, a remény, hogy általa van lehetőség az idő legyőzésére is...

Az óriás legyőzése az ószövetségi Dávid történetében is megtalálható méghozzá a tündérország kapuörzőinek legyőzésével együtt. Nemcsak a Góliát és a kőevő óriás király homlokon hajítása azonos a két műben, hanem a medve és az oroszlán legyőzése is:

 „Tündérország első kapuját őrzötte
Félrőfös körmökkel három szilaj medve.
De fáradságosan János keze által
Mind a három medve egy lett a halállal.

"Ez elég lesz mára," János ezt gondolta,
Nagy munkája után egy padon nyugodva.
"Ma ezen a helyen kissé megpihenek,
Holnap egy kapuval ismét beljebb megyek."

És amint gondolta, akkép cselekedett,
Második kapuhoz másnap közeledett.
De már itt keményebb munka várt ám rája,
Itt őrzőnek három vad oroszlán álla.

Hát nekigyűrközik; a fenevadakra
Ráront hatalmasan, kardját villogtatva;
Védelmezték azok csunyául magokat,
De csak mind a három élete megszakadt."

                                          János Vitéz

Óriás és a Tündéroszág kapuját őrző oroszlán és medve legyőzése látható ezen a német ilusztráción is. Nem a János vitézt ábrázolja, hanem az ószövetségi zsidó Dávidot, aki szintén leterít egy óriást (Góliátot), valamint agyoncsap egy oroszlánt és egy medvét.

I.Sám.17/34-37

És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt.  A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét.

 

Ezek után jogos a kérdés: Mit keres az ószövetségi Dávid (nagy eséllyel kitalált) története a János Vitéz soraiban? Esetleg létezik valami jóval ősibb legenda, szakrális tudás, melyet az ószövetségi Dávid alakjához utólag társítottak és ami a János Vitéz soraiban is újra feléled? Napút logika alapján mind a medve (Szűz jegy), mind az oroszlán egyes állatövi jegyhez kötehetőek, melyek legyőzésével a kisévi idő az egyensúlyi Mérleg jegybe juthat, ahol a Vénusz bolygó otthon, és -a zsidók számára oly fontos- Szaturnusz pedig erőben található (lásd http://www.naput.hupont.hu/6). Ahogy a Szaturnusz a zsidó kultúrában és gondolkodásmódban kiemelten fontos, úgy a János Vitéz sorsában a Vénusz bolygónak van kulcsszerepe, hisz a minden legyőző szerelem segíti János vitézt a boldogságának beteljesüléséhez.

 

Az ószövetségi és ókori párhuzamokon túl egyéb hasonlóságok is felismerhetők Petőfi elbeszélő költeményében. Bognár Péter A János vitéz közköltészeti forrásai: a hazugságversek címmel (http://reciti.hu/wp-content/uploads/14_Bognar_Doromb2.pdf ) tanulmánya kimutatja, hogy a Petőfi által felhasznált hazugságmotívumok a XVII–XVIII. századi közköltészetben gyökereznek, ahogy a közvetlen elődök munkai is hatással lehettek János vitéz soraira.

A János vitéz  műköltői mintái között a Petőfi-filológia hagyományosan a következő munkákat említi:

Gvadányi József,  Rontó Pál (1793), Garay János, Az obsitos (1843), Vörösmarty Mihály, Tündérvölgy (1826),  A katona  VI. (1844),  Gottfried August Bürger, Báró de Manx, Lengyel ország conf. Generalisának a tengeren és szárazon tett tsudálkozásra méltó történetei (18 05).

A János vitéz  és feltételezett műköltői mintáinak párhuzamba állítható hazugságmotívumait a következő táblázatban foglalhatjuk össze.

(részlet a táblázatból)

János vitéz	Műköltői párhuzamok
S mikor a két ország határát elérik, Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig. tudni való, hogy itt a sereg izzadott, [...] Hogy ne az istenért? a nap fejök felett Valami egy óra járásra lehetett.  X/455–460.	Miként járt iszonyú magas hegyek felett, Hogy hátával szinte dörzsölte az eget... Vörösmarty,  A katona VI, 7–8.
	és midőn bejárta szép Tirolországot, A stájer hegyekben oly magasra hágott: Hogy haját a napnak lángja meg ne kapja, A hegyet végiglen csak hason mászhatta. Garay,  Az obsitos   II, 11–14.
Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott. X/468.	Tarisznyára szedett holdat csillagokat, Melyek mind megszöktek, mikorra felviradt; Hogy sétált a gönczöl szekerén fel s alá... Vörösmarty, Uo.,  9–11.
Acszunyogok itten akkorára nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének. XX/1097–1098.	Látván ő nagy partján óriási rákot, Ollójával felvett egy lovas kozákot. Garay, Uo., 7–8.

Az összevetést Bognár további egy tucat idézettel megtoldja még a tanulmányában.

„A hazugságversek jellemzően valamilyen közösségi alkalomhoz (pl. esküvő) vagy egyházi ünnephez (pl. karácsony) kapcsolódnak, funkciójuk az, hogy a vers elmondója adományt kérjen az egybegyűltektől.”   

A tanulmány utal a „fonákoldali ” bemutatásra, arra mely már az ókori színjátszás szatír művei kapcsán is szóba került. (lásd http://www.naput.hupont.hu/39/az-okori-gorog-szinhaz-es-szinjatszas). 

Pulszky Ferenc elemzése egyértelműen úgy látja, hogy attól  kezdve, amikor Kukorica Jancsi katonának áll, a narrátor a hazugságversek egyik tipikus alakjának kalandjain vezeti végig az olvasót.

De miért épp a katonasághoz kapcsolódik mindez? Az ókori görög színjátszás elvére gondolva (http://www.naput.hupont.hu/39), talán mert ez az élet sötét oldala, a férfiember személyes sorsának legmélyebb, legreménytelenebb időszakja, ahogy az évszakok időszakában a rideg, hideg, sötét tél? Azért ne feledjük el, több év megpróbáltatás volt akkoriban a katonaélet – ráadásul idegen földön!

Bár látszólag nagy a hasonlóság a katonaélet füllentései között, azonban egy fontos részletben mégis különböznek. Abban, amivel indult az elemzés. János vitézben a füllentéseknek többlet jelentése van, ahogy a huszárok pentagram menetelésének is.

 

Királyleány szabadítás

A hasonlóságok sora folytatható. Aki már egyszer is találkozott az árpádkori templomaink jellegzetes Szent László festményével, a leányrabló kun történetével, annak rögtön ismerős a francia királylány megmentésének sorai is.  (http://www.naput.hupont.hu/23).

Szántai Lajos megfogalmazásában „a leányrabló kun nem más, mint a szentéletű Szent László király rossz tulajdonságainak kivetülése.” Ha  a vörös ruhás, vérbő természetű kun a szent király testi kísértésének kivetülése, akkor ez hogy nyilvánul meg szimbólikusan a János vitézben?

"Törökök vezére hétlófarkú basa, Ötakós hordónak elég volna hasa;
A sok boritaltól piroslik az orra, Azt hinné az ember, hogy érett uborka.

A török csapatnak nagy hasú vezére Rendbe szedte népét a harcnak jelére;
A rendbe szedett nép ugyancsak megállott, Amint megrohanták a magyar huszárok.

De nem volt gyerekség ez a megrohanás, Lett is nemsokára szörnyű rendzavarás; Izzadott a török véres verítéket, Tőle a zöld mező vörös tengerré lett.

Hej csinálom-adta! meleg egy nap volt ez, Heggyé emelkedett már a török holttest. De a basa még él mennykő nagy hasával, S Kukoricza Jancsit célozza vasával.

Kukoricza Jancsi nem veszi tréfának; S ily szóval megy neki a török basának:
"Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek; Megállj, én majd kettőt csinálok belőled."

S akként cselekedett, amint megfogadta, Szegény török basát kettéhasította, Jobbra-balra hullott izzadó lováról, Igy múlt ki őkelme ebből a világból.

Mikor ezt látta a gyáva török sereg, Uccu! hátat fordít és futásnak ered,
Futott, futott s talán mostanság is futna, Hogyha a huszárok el nem érték volna 

De bezzeg elérték, le is kaszabolták; Hullottak a fejek előttök, mint a mák.
Egyetlenegy nyargal még lóhalálába', Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába.

Hát a török basa fia vágtatott ott, Ölében valami fehérféle látszott.
A fehérség volt a francia királylyány; Nem tudott magáról semmit, elájulván.

Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte, "Megállj, a hitedet!" kiáltott feléje,
"Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput, Melyen által hitvány lelked pokolba fut."

De a basa fia meg nem állott volna, Ha a ló alatta össze nem omolna.
Összeomlott, ki is fújta ott páráját, Basa fia ilyen szóra nyitá száját:

"Kegyelem, kegyelem, nemes lelkű vitéz! Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz; Ifjú vagyok még, az életet szeretem... Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem!"

"Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen! Kezem által halni vagy te érdemetlen.
Hordd el magad innen, vidd hírűl hazádnak, Haramja fiai hogy és mikép jártak."

Leszállott lováról, királylyányhoz lépe, És beletekintett gyönyörű szemébe, Melyet a királylyány épen most nyita ki, Mialatt ily szókat mondanak ajaki:

"Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy? Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy.
Háladatosságból én mindent megteszek, Hogyha kedved tartja, feleséged leszek."

Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett, Szívében hatalmas tusa keletkezett;
De lecsillapítá szíve nagy tusáját, Emlékezetébe hozván Iluskáját.

Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz: "Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz. Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot." S ló előtt a lyánnyal lassacskán ballagott.

                                                                                             (János vitéz 12)

Pap Gábor az élvezetek rabja, nagyhasú, bortól piros orrú török basát a Bika jegyhez (a földi élvezetek időszakához) társítja, míg a basa kettéhasítását az Ikrek jegybe érkezésnek tekinti.

A leányrabló kun/török lovas küzdelme hasonlít a táltos küzdelmek jól ismert szimbólikájához, ahol az üldöző felek nem képesek egymást utolérni. E táltos küzdelmekben mindig a menekülő lóva oldja fel az egyensúlyi helyzetet. Vagy önként megáll, vagy kidől, ahogy Petőfinél is. „Összeomlott, ki is fújta ott páráját”

A templomi festménysorozaton a megszöktetett leány mindig a ló nemi szerve fölött ül Bármikor leugorhatna, de mégsem teszi, hiszen ennek képírás jelentése van: a nemi élvezeteknek túlzott kihangsúlyozása. A templomi festményeken nemcsak a leányrabló kun motívált sexuálisan, hanem az elrablott lány is! (Pl a székelyderzsi templom falán a megszabadított leány nem is titkolt módon épp a a ló ágaskodó nemiszervére koncentrál) 

Hasonló kogika fedezhető fel az Arthur király történetének egyik képes jelenetében is, ahol a dárda pont a leányrabló nemi szervére irányul, sőt a leányrabló lovag kardot markoló keze- inkább férfi nemiszervet szorít, sem mind kardmarkolatot (http://www.naput.hupont.hu/41).

Így már jobban érthető a János vitéznél miért a megszabadított királyleány első szava, önmagának felajánlása – az idegen megmentőjének. Ez nem is akármilyen felajánlás – ez testi felajánlás is!

"Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy? Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy. Háladatosságból én mindent megteszek, Hogyha kedved tartja, feleséged leszek."

 

Következő oldal:

http://www.naput.hupont.hu/60

 

Oldal: Vénusz bolygó és a János Vitéz I.
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat