2015. november 29.

Előzmény: www.naput.hupont.hu/57

Dobos Csanád:

A magyar Minoa város és a három minószi királylány

 

„Az a szó MYNOS ha rovásírásként tekintek rá, azt a megfejtést kapom: VÅROS. De mint Mynos sokkal hangzatosabb.

Ezt azért sem lehet elvetni, mert mint ahogy tudjuk az ásatást vezető régész barangolt a Kárpátokban.” [1]

És ugyanez érvényes Mükéné nevére is, amiben a VÁRŐR-t lehet sejteni. Nem véletlenül Trója és Mükéné feltárója, Schliemann amint „már igen öreg korában a magyar különböző leleteket, avagy azok ábrázolatait meglátta, rendkívül meg volt lepve ezeknek a kréta-mykénei és trójai dolgokkal egyező volta miatt, és hogy azt mondotta, miszerint ha ő ezt előbb tudta volna, akkor Magyarországon is nagyszabású ásatásokat végzett volna.”[2] 

A minószi kultúrával foglalkozó tanulmányaimban az általam eddig vizsgált zsáner, fotó szemléletben restaurált minószi freskókról, meglepő részletek derültek ki. A híres „bikaugrás” falfestmény egyes részleteinek szimbolikai megfeleltethetősége a későbbi korok szellemi irányzatának tekintett manicheizmussal és a Mitrász kultusszal[3] hasznos támpont lehet a minószi vallás elképzeléséhez. A „bokszoló fiúk” freskó eredeti darabkáiból[4] kiderült, hogy teljesen másról szólnak, mint amit a restaurátorok elénk tártak.  A „bokszoló fiúk” valójában táncoló lányok, ráadásul az egyik lány az egyiptomi Baszt/Basztet (nagy)macska vonásait viseli magán. E freskó kapcsán merült fel az a nyilvánvaló kérdés is, hogy mi késztet restaurátorokat arra, hogy a macska füléből ördög fület, a macska arcból pedig ördög fejet formázzanak? 

A krétai falfestmények sorba vételéből nem maradhat ki a legismertebb, a három hölgyet (királynét) ábrázoló freskó sem, melyet talán a legtöbbet publikálnak annak ellenére, hogy egy kar és egy vállrész és némi apró töredékek kivételével szinte semmi sem látható az eredeti maradványokból. Annyira feltűnő és szakmaiatlannak tűnik-e merész kitoldás, hogy a döbbenetemben és pillanatnyi felháborodásomban még az eredeti freskó részletekről sem kívántam a múzeumban fotót készíteni. Ezt azóta már megbántam, hiszen az eredeti faldarabkákról tanulmányozható méretben és minőségben azóta sem akadtam egyetlen egy képre sem az interneten.

Mégis mit lehet megállapítani e „három királynőt” (Queens) ábrázoló freskóról, azon túl, hogy az ábrázolás legnagyobb része csak a restaurátorok képzeletének az alkotása? Mégis mi szolgálhatott alapul a restaurátoroknak és mennyire tekinthető helyesnek ez a restaurálás? A gondjaim már a Királynő – Queens jelzőkkel kezdődnek. A minószi és a magyar népművészet közötti kapcsolat alapján joggal feltételezhetem, hogy nem királynőkről, hanem legfeljebb királyleányokról lehet szó. Hiszen a fejükön lévő disz, a párta csak a lányok kiváltsága volt! Ezt már a méltatlanul elfeledett kutatónk, Magyar Adorján is szóvá tette:

„Ami azonban épen minket az itt a női fejen különösen meglephet, az hogy rajta a magyar leányok régi pártája tökéletes mását is ott látjuk, fölső szélén még a gyöngyökkel is.  Mi pedig már tudjuk ennek jelképes értelmét is, azt hogy a párta maga a szüzesség és a Hold jelképe volt, a gyöngyök pedig a harmatéi.”

„Görögül parthenosz = szűz, csakhogy a görögök már azt sem tudták, hogy e szó honnan származik, holott világos, hogy ez valamikor pártást, pártaviselőt, pártával birót kellett jelentsen.  Ámde a görögben e parthenosz szó elszigetelten, rokonszavak nélkül áll, ahogy a nyelvekben az idegenből átvett szavak állanak.  Holott apárta szónak a magyarban több rokon alakú és rokon értelmű mása is van.  Ilyenek: parat, pártázat, párkány és perem…”

Magyar Adorján (1887-1978) e megállapításokat csak néhány egyszerű, leginkább fekete-fehér fotó alapján tette, mégis pontosan ráérzett a lényegre. De nem csak ebben. A hatalmas életművében sokkal fontosabb összefüggésekre is felhívja a figyelmet, azt igazolja amivel az elmúlt minószi tanulmányaimmal magam is megpróbálkoztam.  Azaz, hogy a minószi kultúra létrehozói nem a görögök, hanem az a magyar-jász néptörzs, kik azonosak az ótestamentumban gonoszként feltüntetett filiszteusokkal[5], sőt a történelemből ismert ion „görög” törzzsel is[6]. És valóban, ahogy eddig is láthattuk, a minószi régészeti leletek valóban ezt igazolják. A minószi tárgyi emlékek ezért vannak szerves kapcsolatban az élő magyar népművészettel, hiszen a minószi kultúra létrehozói nem a görögök, hanem a magyar-jász néptörzs!

A Mükénében feltárt hasonló freskó lehet számunkra jó támpont a „három királynő” falfestmény vizsgálatához, a hasonló beállitása miatt.

De nem csak ez. A török határ közelében lévő szíriai Ugarit romjai között talált dombormű is.  Ami első pillanatra feltűnő, hogy mindhárom ábrázoláson hatalmas szembeforduló kebleket, a göndör hajtincseket, a hasonló homlok-orr vonulatot láthatunk, ráadásul a kézmozdulatok is némileg hasonlók.

A Mükénében feltárt freskó és a kisázsiai dombormű egy másik híres minószi szobrot is megidéz, a kígyótartó hölgyet, melyet Pap Gábor művelődéstörténész is elemzett már.

 

 

Éppen ezért a vizsgálódásunkat érdemes Pap Gábor idevágó gondolatával kezdeni:

(22. perctől) „(A hatalmas keblek) a legtipikusabb megjelenítője a BIKA tulajdonságnak. Ha ez elkezd együtt működni a skorpió tulajdonságú kígyóval, akkor ott tényleg csúnya dolgok lehetnek. Ezért a kígyót minél messzebb kel eltartani. A kígyó nem a bűnt jelenti, csak a skorpió tulajdonságot. Nem ellökni kell, hanem csak eltartani, mert a Skorpió ön és közveszélyes. Ezért kell mértéket tartani vele szemben, mert nincs legyőzője, ráadásul ön és közveszélyes, ha nem tudom féken tartani, akkor ellenem is fordulhat. A mértékletességre törekvést a MÉRLEG tartás fejezi ki. Az a kígyói inger, melyet a nő a kezében tart -ez a kor problémája. Az amit pontosan ismertek és képírás formájában meg is fogalmaztak”

Pap Gábor MÉRLEG testtartásról beszél, ami a szíriai Ugaritban talált domborművön is megfigyelhető. A hatalmas keblek, a göndör hajtincs és a haj többi részét befedő párta szinte ugyanazt a logikát követi, ahogy a homlok-orr íve is. De amíg a minószi szobron a kígyót tartotta a megfelelő irányban papnő, addig itt a két kecskét az érett búzakalászokkal.

Pap Gábor a kígyótartó nő szobrán a BIKA-SKORPIÓ tengelyt véli felfedezni. Ugyanilyen zodiákus logika alapján az ugariti domborművön viszont a Bika dekanátusai, a SZŰZ és a BAK kecske fedezhető fel.  A SZŰZ nemcsak a fején lévő pártájával utal a SZŰZ jellegére, hanem a kezében tartott búzakalászokkal is, hiszen ő egyben az arató szűz is.

De milyen zodiákus logika tapasztalható azon a mükénéi falfestményen, mely meglepő hasonlóságot mutat a „három királynő” freskóval? Itt az érett búzakalász helyett a SZŰZ mintha oSToRt tartana a kezében. A freskó ábrázolása elég beszédes, az ostort tartó kéz egy vonalban végződő ujjai, valamint a látványosan hosszú a vénuszi hüvelykujj egyértelműen szimbolikai jelentés hordoz. Ez azonban lehetőséget ad a nyelvi játékra is. Az oSToR esetleg az iSTáR, azaz a Vénusz, szerelem kapcsolatot is magában rejti?

A mükénéi freskón a másik kéz jóval alaposabban van kidolgozva, mintha más művész festette volna. De honnan ismerős ez a kéztartás, ha már ilyen aprólékosan ki is dolgozták? Mit fejezhet ki ez az elég szokatlan és természetesnek egyáltalán nem nevezhető kéztartás? Leutánozva a freskó mozdulatát két mozdulat illik ehhez a kéztartáshoz: az íj kifeszítése és a hárfa megszólaltatása. 

Ahogy a korábbi ábrázolásoknál Bika-Skorpió, valamint BIKA dekanátusokat véltünk felfedezni, úgy itt a mükénéi falfestményen a SZŰZ-IKREK misztikus kapcsolat vélelmezhető, hiszen a pártát viselő SZŰZ párhuzamos alkar tartása egyértelműen megidézi az IKREK csillagképet, ahogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája freskóján is az IKREK tulajdonságú apostol kéztartása[7]. A SZŰZ kezében lévő ostor és az esetleges hárfázó vagy éppen íjazó kéztartása szintén kapcsolatba hozható az IKREK jegy csillagtérkép ábrázolásaival. Későbbi korok egyes csillagtérképein az IKREK ábrázolásoknál rendszeresen jelenik meg az ostor, a hárfa, de még az íj is! Ezek a tárgyak soha sem véletlenül kerülnek az egyes ikrek ábrázolások kezeibe, hiszen ezeknek nagyon ősi szimbolikai okai vannak. 

  

De ugyanezen tárgyak Apollónnal, a zene és az íjászat istenével is kapcsolatosak, hiszen Apollón trónja az Olümposzi 12-ek rendjében[8] éppen az IKREK jegyhez kapcsolódik.

 

A „görög profil”

Az eddig említett mükénéi falfestményen és az ugariti domborműnél, sőt az Apollón szobroknál is az arcél azonos formájú, az orr és a homlok között alig van egy kevés bemélyedés. Ez olyan sajátosság, amit érdemes kicsit jobban megvizsgálni és ehhez újra Magyar Adorján Ősműveltség könyvéből idézni.

„Az úgynevezett "görög profil" már Fáy Eleknek is föltűnt volt a filiszteusoknak egyiptomi ábrázolatokon következetesen előforduló "görög" arcéle (lássad a már többször említett művében), amiszerint, aminthogy ez ismeretes, ez az általánosabb arcéltől abban különbözik hogy az orr és a homlok között nincsen avagy alig van egy kevés bemélyedés.  Ezt látjuk föntebb az egyiptomi filiszteus-ábrázolatokon sőt ugyanezt látjuk még Anuke arcán is, amely istennőt fejdísze miatt is krétai vagy filiszteus eredetűnek kell tartanunk. Ugyanezen arcélt látjuk azonban a krétai művészetben is, úgy a férfi mint a női arcokon…”

„Az úgynevezett "görög profil" jász őstörzsünk arcjellege is volt, de a mélyen ülő szemek nélkül.  "Jász" fejezetünkben látandjuk, hogy a görögországi jónok és a palesztinai filiszteusok jász törzsünk ősidőkben kivándorolt részei voltak, amelyek közül az elsők idővel elárjásodtak, amazok pedig elsémiesedtek.  A görög művészet archaikus, azaz régebbi szobrain is láthatjuk a jász arcélt (a rajzon a-val jelölve), de nem mélyen ülő szemmel (lássad: Propylaen Kunstgeschichte.  "Die Kunst des alten Orients" kötetében), holott a későbbi görög szoborokon a jász arcél még megvan, de már mélyen ülő szemekkel, valószínűleg azért, mert a görögök között azon időben már mindinkább a földközi és a dinári faj terjedett el, amelyek szeme, miként az északi fajnak is, mélyen ülő…”

Ez a fajta arcél szolgált alapul a klasszikus görög istenábrázolásoknak is, miközben a görög embertípus egyáltalán nem hasonlít ehhez az idealizált karakterhez. De ez a „klasszikus görög” arcél jóval túlmutat a görög kultúrán is, hiszen ez a BUDDHA ábrázolások sajátossága is!

Ráadásul a mükénéi freskó szemformája, homlok-orr és szemöldök és ajak íve, sőt még a megnyújtott fülcimpája is szinte megegyezik a Buddha ábrázolásokéval[9], ahogy a göndör hajtincsek és a „pontozott” hajfaragások között sem nehéz kapcsolatot feltételezni.

A “BIKAUGRÁS” freskó kapcsán már szó volt a minószi kultúra és a Mithrász kultusz kapcsolatáról, ahogy arról a közismert tényről is miszerint az ószövetség helyett valójában a Mithrász kultuszt kell a kereszténység előfutárának tekinteni. A krétai bikaugrás falfestmény érett búzakalász formájú bikaszarva, és bika szügye fölött látható manicheista fénymag, valamint a falfestménykeret színes „labdáinak” ötelemű rendszer megfeleltethetősége egyértelmű kapcsolatra utal a minószi és a későbbi manicheista világszemlélet között.

Ahogy a Mithrász kultusz[10] a kereszténységgel és a buddhizmussal is szoros kapcsolatban áll, úgy a  Buddhizmus a kereszténységgel is. Erre Magyar Adorján több helyen is felhívja az olvasói figyelmét:

“Buddha Magada városa közelében levő gyönyörű kertben találkozik a szépséges de erkölcstelen életű Amra nevű hetérával, akit erkölcsös életre térít.  Holott a Bibliában is olvassuk miszerint Jézus is találkozik a szép de erkölcstelen életű, Magdala városabeli, Máriával, akit bűnbánásra s erkölcsös életre térít.  A Magadai Amra és a Magdalai Mária vagyis Mária Magdaléna név, valamint a történés is egymással teljesen egyező;  csakhogy a buddhizmus a kereszténységnél 500 évvel régibb. “

„Buddha anyja, Mája királyné, habár van királyi férje, de Buddhát szűzen szüli.  Ugyanígy, a kereszténységben is, bár Mária férje Szent József, de fiát Mária szintén szűzen szüli… Ki kell azonban itt különösen emelnem a Mária és a Mája név hasonló voltát.”

Ez a hasonlóság nem is olyan meglepő, hisz Buddha és Jézus közös szkíta származása a hivatalos Júdea-keresztény egyház törekvése ellenére is egyre közismertebb. Elég legyen a talmud idevágó sorait csak fellapozni, ahol Szűz Mária pártus/szkíta királyi származását ecsetelik. De ennek idézésétől inkább most eltekintek. Helyette újra Magyar Adorjántól idéznék:

„Buddha még apja, Csudhodona, királyi házában ifjú hercegként élt, amikor neve még Sziddarta volt.  Mindenesetre azonban Buddha nem volt hindu hanem India északi részéből származó, vagyis hindo-szkíta, amely hindo-szkíták szintén India fajunkbeli őslakói voltak de akiket utóbb a bevándorló, harcias hinduk, miként délen a dravidákat, tamilokat is leigázták, de egész műveltségüket átvették.”

Minósz kultúra – Mitrász – Buddha – Jézus személye között a kapocs ugyanaz a népcsoport, melyet időnként jásznak, filiszteusnak, pártusnak, esetleg sákjának, szakának, esetleg szkítának is neveznek, attól függően, hogy éppen görög, perzsa esetleg hindu iratokban említik meg e szkíta népeket!

A mükénéi falfestmény és a Buddha ábrázolásoknak van még egy közös sajátossága, mely olyan erős kapcsolatot teremt közöttük, amit mindenképpen külön is érdemes körbejárni. Az átlagosnál jóval nagyobb fülcimpa. De mit is jelenthet ez? Utalás lenne a nagy fülű elefántra, mely a BIKA-DISZNÓ zodiákus jegynek megfeleltethető? Buddha „szentlélek” álombeli fogantatása egy fehér elefánthoz kapcsolódik hasonlóan, ahogy Álmos esetében édesanyjának, Emesének (EMSE-DISZNÓ) egy turulmadár jelent meg az álmában[11].

„Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tűnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén. Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott…

A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belőle.”[12]

Mindenesetre a kétfajta álomban fogantatás nagyon hasonló, ahol Emese története mögött nem nehéz felfedezni a Mitrász kultuszt[13]. De van még egy fontos kapcsolat Buddha és a Mitrász kultusz között, melyre már korábbi írásomban is utaltam –ez pedig a nevük.

„Maitréja (szanszkrit), Mettejja (páli), Maithree (szingaléz),Dzsampa (tibeti) vagy Di-Lặc (vietnami) a buddhista eszkatológia szerint egy jövőbeli Buddha…

A buddhista hagyományok szerint Maitréja jelenleg bodhiszattva, aki a jövőben fog megjelenni a Földön, majd el fogja érni önerőből a teljes megvilágosodást és tanítani fogja a tiszta dharmát. A szent iratok szerint Maitréja követi a jelenlegi Gautama Buddhát, vagy más néven Sákjamuni Buddhát. Maitréja eljövetelének próféciája egy olyan korra vonatkozik, amikor a jövőben már az emberek nem fogják ismerni a dharmát…

A Maitréja név a szanszkrit maitrí (páli: mettá) szóból ered, melynek jelentése "szerető kedvesség". Ez a kifejezés pedig a mitra (páli: mitta) főnévből ered, "barát" értelemben. …

Egyesek úgy vélik, hogy Maitréja alakját esetleg Mithra, ősi indo-iráni istenség inspirálta.”[14]

Ivar Lissner, német kutatót is érdemes megidézni Magyar Adorján tolmácsolásában:

Ivor Lissner német tudósnak a Hamburgban megjelenő "Film und Frau" című folyóirat 1960. XII/12-i számában megjelent "Rätselhafte Kulturen" című cikke… az ősrégi Ugarit nevű város romjai ásatások általi föltárásáról szól.  Ő is figyelmeztet e dombormű kréta-mykénéi jellegére, amiszerint ez tehát mindenesetre a sémiták előtti ős-kanaáni korból való.  Idézem itten magyar fordításban alábbi sorait :  „Egész mai vallásunk mögött áll titokzatosan, szinte láthatatlanul beleszövődve és a történelem nagy távolában egy a zsidóknál sokkal régebben ama bibliai tájakon élt nép.  Ez, amelynek műveltségét 30 évvel ezelőtt tárták föl: a kanaáni volt és körülbelül 3000 évvel Kr.e. telepedett meg Szyriában és Palesztínában."  Ezek közé tartoztak tehát a jászok és kétségtelenül még más őstörzseink kivándorló részei is.  Írja alább, hogy már 2-3 méternyi földréteg alatt is sémita kor előtti városmaradványok találtattak, de hogy a krétai-minoszi korból származóak még sokkal mélyebbről, 5-6 méternyi mélyből, kerültek elő, amelyek tehát körülbelül 4000 évesek, míg maguk a kanaániak Kr.e. még sokkal régebben kerülhettek oda, csak nehány századdal későbben tehát mint a jászok krétai megtelepedése.

Eszerint pedig a fönti dombormű tanúsága szerint vagy azt kell következtetnünk hogy filiszteusok, azaz Krétából avagy Achaiából a görögök elől elmenekült jászok, nem csak Palesztinában telepedtek meg, hanem ettől sokkal északabbra is, vagy pedig azt, hogy e dombormű a délebbre fekvő Filiszteából utóbb került valamiképpen Ugaritba, ami kereskedelem révén is megtörténhetett.”

Látszólag elég messze elkeveredtünk térben és időben a krétai Három királynő falfestménytől, de megérte, hiszen ez segített előkészíteni a következő, sokkal meglepőbb témát.

 

VÁROS-MINOA, azaz a minósziak a „városlakók”

Pár napja Jolika Weigel egy érdekes gondolatot dobott fel: „Az a szó MYNOS ha rovás íráskent tekintek rá, azt a megfejtést kapom: VÅROS... De mint Mynos sokkal hangzatosabb. Ezt azért sem lehet elvetni, mert mint ahogy tudjuk az ásatást vezető régész barangolt a Kárpátokban.”

Elsőre nagyon is hihetetlennek tűnt ez a felvetés, de kicsit utána olvasva Arthur Evans, a minószi civilizáció régész feltárójának (és ami számunkra most fontosabb) a MINOA, azaz a Minósz szó megalkotójának erdélyi utazásának, akkor már nagyon is elgondolkoztatóak ezek a mondatok. Amit tudni lehet Evansról, hogy egy kellemetlen Osztrák-magyar határincidens miatt nem szívlelte túlzottan a magyarokat és egész életében a szlávok támogatójának számított akár a magyarsággal szemben is [15].

De nézzük miről is van szó. A VÁRos kifejezés alapja a VÁR-akozás ige. Ahogy már korábban jeleztem az általa feltárt Knósszosz palota több száz apró méretű fülkéje egyértelműen megfigyelési pontként szolgált, amiben bent ülve a csillagos égbolt egyes eseményeinek megfigyelésére VÁRakoztak[16]. A város vélhetően ilyen tudományos, szakrális csomópontként alakulhatott ki, melynek igazolhatóan kezdetben egyáltalán nem volt védelmi, azaz VÁR funkciója!

A VÁROS kifejezés magyar rovásírással . E karakterek egy részének alakja meglepően hasonlít a latin M,N alakjaira, sőt némi apró kiegészítéssel még az O és az A betűket is ki lehet olvasni belőlük. Azoknak, aki nem ismerik a rovásírás karaktereinek hangtani megfeleltetését adja magát az ilyenfajta olvasási megközelítés.  De miért fordított irányban? Mert ez a rovásírás írási és olvasási iránya, amit könnyű megjegyezni azoknak akik először találkoznak e írással. Vélhetően Arthur Evans is tudott ennyit a magyar rovásírásról, hiszen személyesen is volt lehetősége ezt Erdélyben megtanulni. Vélhetően ezért számára a karaktersor inkább tűnhetett -nak, sem mint a rovásírást ismerők számára egyértelmű VÁROS feliratnak. Arról a MINOA-ról van szó, melynek a elterjedt magyar „fordítása” Minósz.

Jolika Weigel azonban nem áll meg itt, hanem továbbviszi a gondolatait:

„az angolok az 1600-as évektől ott voltak Indiába, megjelennek Amerikában… és ne feledjük, hogy szinte mindenütt az első régészek angolok voltak. Valószínű egész jól átlátták, hogy az ősiségben egy adott kultúra nyomai jelennek meg. Hát ezt valahogy el kell tüntetni. Az is érdekes, hogy az etruszk kultúra írása természetesen a mai napig megfejthetetlen és nem találják azt a szent helyet, ahol egy évben egyszer összegyűltek. Csak azt tudják Fanum a neve, ahol az F valószínűleg a föld rovás jel. Mükéné is elég gyanús. Mondjuk az ü vagy inkább y után hiányzik egy betű. De rovással akár Várőre, vagyis őrség is lehet. A K a rovás Ő betűnk. Vagyis nem létező nevű civilizációk, de a nevük jól hangzik.”

Valóban, a Fanum névben hasonló logikával az „ANM” -t is fel lehet fedezni (), ami a VRS (VáRoS) magánhangzóinak hasonló félrevezető olvasata.

De számunkra most sokkal érdekesebb lehet MÜKÉNÉ nevének eredete, melyet szintén érdemes hasonló logikával megvizsgálni. Mükéné-t bár dór településnek tekinti a tudomány, mégis erős minószi gyökerei vannak, amire csak ráépült a későbbi akháj királyság. Ezt igazolja a vizsgált falfestmény erős minószi jellege is. Mükéné a minószi időkben vélhetően határőr, őrség funkcióval is rendelkezett, ami esetleg a nevében is meg kell, hogy jelenjen. A VÁRŐR szavunk rovásírással lejegyzetelve . A rovásírást megfordítva az alábbi karakterek adódnak: . A minoa példáját követve ez most „Minkn”, amit elég nehéz latin karakterként „kiolvasni” angolul. Ez így eladhatatlan név a nagyvilág felé, ezzel szemben a görög „Μυκήνη” (ejtsd: mikini) viszont már elég mutatós. Mégis hogy lett a  „Minkn”-ből „Μυκήνη”? Talán mert a rovásírás  egyszerre hasonlít a latin H és N karaktere, sőt a görög „H, η- eta” karakterre [17] is, melynek viszont a mai hangértéke „i” hangnak felel meg?  Arról a görög etá betűről van szó, melynek nagy és kisbetűs változata egyszerre idézi meg a latin H és n betűket is, ráadásul a NI párossal, ami csak a magyar fordításban NÉ. Nini (vagy ezek után inkább már görögösen „νηνη”), ennyire átlátszó trükkökön alapulnak a híres görög múlt ősi nevei?

Ez mind szép, de van-e konkrét kő, kerámia, vagy bármiféle egyéb régészeti lelet a birtokunkban, ami alapján ezt igazolhatnánk? Sajnos nincs, így csak marad csak a következtetés és a logikai igazolás. Arthur Evans erdélyi utazásáról már szó volt, ahol vélhetően pontosan találkozott rovásírással és annak fordított olvasási logikájával ugyanúgy, ahogy az élő népművészetünk tárgyaival is. Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy Evans már ezen erdélyi útján rádöbbent a VÁROS-MINOA kapcsolatra, amit aztán később öncélúan használt fel. Hasonlóan, ahogy a rekonstrukciós munkálatokat is irányította Knósszoszban.

De mi a helyzet Heinrich Schliemann Mükéné („Μυκήνη”) elnevezésével? Elég volt számára csak kedvenc Homérosz eposzát fellapozni és ráfogni arra, hogy amit talált az a bizonyos híres Mükéné, melyet Homérosz is megénekelt. Arról a Homéroszról van szó[18], akinek az eposzai napút elemzése alapján joggal feltételezhetjük a szkíta származást[19]. Ekkor a Mükéné nevének a magyar rovásírás felőli megközelítése nagyon is megalapozott gondolat, sokkal inkább, mint e név a „gomba” görög kifejezésből származtatása[20].

Nem tudom megállni, hogy tovább ne vigyem e logikát egyéb rokon népek, így a kelták irányába is. Pusztán csak hangos gondolkodás céljából „mi lenne ha” bevezetővel ellátva kicsit játszanánk ennek a lehetőségével is:

A fehér hunokról, a balra szakadt hunokról bőven olvasható Tóth Gyula könyvében[21], ezért erre most nem térek ki. Viszont ugyanezt a nyelvészkedési logikát folytatva az oly ismerős Aszterix és Obelix nevek is hirtelen többlet jelentést kapnak. De mit is jelentenek ezek az –ixek a neveik végén? Hiszen nem véletlenül a képregényben „A gall szereplők nevei legtöbbször -ix végződésűek, hasonlóan az ókori gall nevekhez” [22]. A „BAL” (oldal) kifejezés rovásírással „”-ként írható le, amiben ott az „ix”! Talán éppen azért, mert a szkítaság leginkább balra, Bretagneba és Írországba sodródott ága az ilyenfajta névtoldással is jelezte a fehér hun, a leginkább balra sodródott jellegét? Talán.

Bár ezek csak feltételezések, mégis Jolika Weigelnek talán igaza van, egy szkíta-hun-magyar hagyományokkal megegyező régészeti lelet együttest sokkal hangzatosabb Minósz néven publikálni, mint a magyar „VÁROS” kifejezéssel megjelölni.

 

KIEGÉSZíTÉS:

(2015. december 6.)

A világot leigázó Nagy Sándor apjának, Filippos/Fülöp (Φίλιππος) nevének „A LÓ BARÁTJA” jelentése elég közismert. A φίλος – barát és az ίππος – LÓ kifejezések összevonásából keletkezett a név második fele, az „ΙΠΠΟ” első ránézésre is beszélő kép. A két P „ΠΠ” mintha a ló négy lábát idézné meg. Az „Ο”-ban a ló fejét, az „Ι”-ben a ló farkát vélhetnénk felfedezni. Ezt támassza alá a görög nyelvben nem igazán általános mássalhangzó duplázás, a „ΠΠ” is. Kicsit olyan érzésünk lehet, akár az OLLÓ szavunkkal kapcsolatban, amiben az ollo alakja szintén felfedezhető képileg is. A gond, hogy míg az olló magyar kifejezés, addig az „ΙΠΠΟ” nem az. De ebben ennyire biztosak lehetünk? Hiszen a mai görög nyelv a ló helyett már az Άλογο kifejezést használja és az „ΙΠΠΟ” már csak néhány szóösszetételekben fedezhető fel, pl. a rozmár, víziló és lovag kifejezésekben.

Mi van, ha a MINOA-VÁROS kapcsolat fedezhető fel itt is és esetleg a magyar LÓ kifejezés rovásírás alakja kapcsolatba hozható az „ΙΠΠΟ”-val?     

 

 

 

ΗOZZÁSZÓLÁSOK:

Mihaly Mellar 2015. december 5.

Kedves Csanád!

„Az a szó MYNOS ha rovásírásként tekintek rá, azt a megfejtést kapom: VÅROS. De mint Mynos sokkal hangzatosabb.
Ezt azért sem lehet elvetni, mert mint ahogy tudjuk az ásatást vezető régész barangolt a Kárpátokban.”

De vajon az ógörög mitológia megalkotói, pl. Homérosz, jártak-e a K.-M.-ben amikor Minószt Kréta első királyának, Zeusz és Europa fiának tették (és így legkevesebb 2 és 1/2 ezer évvel Evans előtt megalkották a Minósz szót) és vajon ők is latin betűknek vélték a rovás betűit melyekről dr. Aczél József (a görög nyelv tanára) azt állította, hogy szinte teljesen azonosak az ógörög alfabéta betűivel.
"After his death, Minos became a judge of the dead in the underword. The Minoan civilisation of Crete has been named after him by the archaeologist Arthur Evans." Wikipedia
Hogyan lehet a három vonalból álló A-t összetéveszteni az egy-vonalas I-vel és a két-vonalas L-lel (lambdával)? Homérosz lehetett szkíta, no de elnézhette e a rovás betűit latin betűknek pár száz  évvel a latin írás kialakulása előtt? A rovás Ö betűje pedig egy kései összerovás, O+O, a nikolsburgi ABC-ben inkább Z, Magyar Adorjánnál pedig az E és O összerovássa.
Üdv. Mihály 

 

D.Cs.  2015. december 12.

Kedves Mihály,

Köszönöm a felvetéseid.  Kérded, hogy “De vajon az ógörög mitológia megalkotói”? Még ha ők nem is, de az őseik, akiktől örökölték a mitológiájuk alapjait és ezen ősök akik vélhetően a szkítáktól vették át ezt – azok mindenképpen találkoztak az ősi rovásírással. Arról a rovásírásról van szó, mely nálunk, a magyaroknál maradt meg leginkább változtatás nélkül az ezredévek alatt. De ezt nem részletezem, elég legyen csak arra utalni, hogy a görög mitológia több alakja, pl. Hercules is a szkítáktól származik.

Hivatkozol arra, hogy „dr. Aczél József (a görög nyelv tanára) azt állította, hogy szinte teljesen azonosak az ógörög alfabéta betűivel.” 

Ha a betűk jelentős része azonos, akkor miért tartozik hozzá teljesen más hangérték? A MINOA-VÁROS kapcsolatban a kérdésés betűpárok M-V, N-R és az A-S. Az általad is hivatkozott Dr. Acél József táblázataiban az S – hang Λ alakja az óhellén időkben megduplázódva ΛΛ, azaz majdnem M alakot vett fel. Az M alak pedig V-vé alakult át, aminek a hangértéke U. Hasonlóan egyéb hangoknál is történtek ehhez hasonló váltások.

Az M-V váltás megfelel a rovásírás szabályainak. Azonban az N-R már külön indoklást is érdemel. Dr. Aczél József táblázatában az óhellén R és N írásjelek szinte azonos alakúak, könnyű őket összekeverni!

Joggal veted fel: „Hogyan lehet a három vonalból álló A-t összetéveszteni az egy-vonalas I-vel és a két-vonalas L-lel (lambdával)?”

Ezt érdemes bővebben is körüljárni. A rovásírás "A" hangjának alakjából, hogy lesz „i” hang? Azaz a MAN-ból MIN?

Egyiptomtól Indiáig, Afrikától Ázsiáig a mitológiai birodalom alapítók nevében rendszeresen megjelenik ez a MN páros: Manu, Mani, Mene, Meon, Min, Minos… és a sort még folytatni lehetne. Sőt ÁMoN és Nimród (Menrót) is neve is beillik ebbe a sorba. Tehát a MAN nagyon is megfelel a MIN-nek logikailag!

De ez a MN további érdekességeket is rejt. A MéN –ménes ló és a MiN egyiptomi isten, a hatalmas ágaskodó nemi szervével, mint jelképével szintén megérdemel egy említést.

És majdnem mindegyikük VéRvonalat és VáRost alapított!

Ráadásul az m-n szócsoportban ott van a MENNY is, melyre több kutató is felfigyelt már. Tehát adott az égi származás mindegyiknél.

Város alapítók, ahogy Minos is, akinek a nevéhez egy különleges “város” kapcsolódik, a labirintus. Az a rejtélyes labirintus-palota együttes, ami technikailag csillagvizsgálóként is működött. Ennek a minószi labirintusnak a jelentése megint kapcsolódik a szkítasághoz, hiszen a jelentése: BÁRD, BALTA. (https://en.wikipedia.org/wiki/Labrys), mely balta a görög területen csak a minósziak védjegye, ahogy a párthusoké is. További asztrológiai fejtegetésekbe is bele lehetne menni a balta formája és az égövi napéj egyelőségek, valamint a Bika világkorszak kapcsolatára vonatkozóan- de ettől most eltekintek. Legyen elég annyi, hogy a precessziós, nagyévi rendszerben a Bika korszakkal lép be a sötét évkörbe – az alvilágba, ahonnan nem is olyan könnyű kikeveredni, ahogy a labirintusból sem. Ezért olvasható szinte minden minószi tanulmányban az, amit idéztél „After his death, Minos became a judge of the dead in the underword.”

Vélhetően a föníciai írás (melyet a görög írás elődjének tekintenek) a minószi betűvetés egyfajta továbbélése. Ha Minószon kép és szótagírás volt (lásd linear B), akkor vélhetően a föníciai írás sem csak betűírásnak felelt meg! Biztos vagyok benne, ahogy a hieroglifáknál, úgy náluk is megmaradt a képírás jelleg. Lásd a görög IΠΠΟ-ló kifejezéssel kapcsolatos összeállítást a kiegészítések blokkban, a hozzászólás felett.

Bár Dr. Aczél József az óhellén írást teljesen megfelelteti a magyar rovásírásnak, mégis miért van az, hogy még ha hasonló formákat is használ a görög abc, mégis más hangokat társit a jelekhez, mint a magyar-etruszk… rovásírás? Ez némi ellentmondás számomra. Ennek nemcsak rossz másolás az oka!

További kérdés, amit érdemes feltenni:

Arthur Evans miért pont a MINOA nevet adta? Miért nem MINOAN-t, hiszen ez lett volna a jóval elfogadottabb, ahogy az akkadian, roman, parhian esetében is elfogadott?

Evans vélhetően a korábbi erdélyi útján már találkozott a magyar rovásírással. Még ha nem is mélyedt el benne, biztos, hogy megakadt rajta a szeme és nagy eséllyel elmagyarázták neki az alapjait. Ahogy én is automatikusan latin betűként néztem először a rovásírásra, úgy vélhetően Evans is. Egy ilyen élményt nem lehet elfelejteni. Ez megül az emlékek között és várja a pillanatot, hogy életre keljen. A honlapomon rendszeresen idézek ilyen megült emlékeket, melyek csak 20-30 év múltán élednek újra, hogy testet öltsenek a fehér képernyőn fekete karakterek formájában. A Város elég általános kifejezés, ami egy utazónak ráadásul alap infó.

Jolika Weigel mai facebook hozzászólását idézném:

„Ne hagyd figyelmen kívül SIN HOLD ISTEN. És ha ezen a vonalon haladsz könnyen el lehet jutni SICAMBRIABA. Vagy éppen SIC- EMBER. SIN rovas írásånál az S alakja a fordított V betű. Van még valami, ami már rég nem hagy nyugodni, hogy az Árpád házi királyok viselték a Rama királya címet is. Valahogy nem tudom elfogadni hogy egy Boszniai kis folyocska volt a nevadoja ennek a címnek. Így jutottam el annak idején kutakodasaim alapján Keralaba. Így ismertem meg azt, hogy a Védákban Európa neve ATALA volt. Miként is tanították nekünk? Honfoglalo őseink a VEReckei szorosan át megėrkeztek Atilla földjére és Sicambrianal vertek tanyát. Még egy apróság, ami talán úgy tűnik nem tartozik ide. De minap halottam, hogy a Pi-t először Keralaban találták fel, és használták. Izgalmas lesz az okfejtesed.”

 

 

 

Oldal: A magyar MINOA és a minószi három királylány
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat