2014. június 17.
Dobos Csanád
RÓMA, az örök város
Az utazás varázsa a kiszámíthatatlanságában, kalandjában rejlik. Ez egy felfokozott szellemi, érzelmi, „éberléti” állapot. Ahogy az utazás lehetőséget teremt a mindennapok gondolataink mellőzésére, úgy éppenséggel a visszatekintésére is. Húsz év után újra Rómában megtapasztalhattam mindezt. Húsz év hosszú idő, ez idő alatt nemcsak a homlokom ráncai gyarapodtak, hanem a gondolataim is. 20 éve még mindenre rácsodálkoztam, addig most, inkább felpörögtem a látottaktól.
Bár a következő gondolatok közvetlenül nem tartoznak a honlapom főbb témájához, mégis úgy gondolom ezeket sem árt megosztanom másokkal, hátha a megfigyeléseim újabb, és nagyobb horderejű gondolatok csírái lehetnek másoknak.
I. Nagy Konstantin bronzszobra a III. századból / IX. Gergely kiséretében lévő személy Raffaellő freskóján a Vatikánban / valamint Sylvester Stallone.
Három kidülledt "vizes" szemű alak, a rájuk jellemző ködös tekintettel, azonos orrformával, ajakkal, állal. Mintha mindhárom arc ugyanahhoz a személyhez tartozna.
Nagy Konstantin bronzszobra: (Roma, Musei Capitolini, Palazzo dei Conservatori, Cat.513)
A múzeum bejáratánál már a Konstantin kőből kifaragott arcképe fogad. De ez mégsem azonos a múzeum belsejében található bronzszoborral, amiről a faragvány készült - hiszen más az orr és az ajkak formája, sőt a jellegzetes kidülledt szemek is visszafogottabbak a kőből faragotton. Ennek ellenére az a kőmásolat, amin vélhetően tudatosan torzítottak az arc jellegzetes jegyein, sokkal ismertebb, mint az eredeti bronzszobor.
Az eredeti bronz szobor a hivatalos vélemény szerint Jézus születése után 330-337 között keletkezett, azaz a feltételezett Nagy Konstantin életében. De tényleg akkor? És ki is a tényleges Konstantin? (Konstantin személye körüli érdekesség, Tóth Gyula: A kitalált középkoron túl, Nagy Konstantin fejezetben olvasható http://mutat.net/?http://maghreb.blog.hu/)
A másik "Stallone" arc Raffaello freskóján jelenik meg.
(The Justice Wall1511 Fresco Stanza della Segnatura, Palazzi Pontifici, Vatican)
Több helyen olvasható az a téves infromáció, mely szerint IX. Gergelyt ábrázolta Raffaello ezzel az arccal. Valójában a Stallone arcú alak a pápa mögött helyezkedik el, a freskó legszélénél.
2014. február 23-án, Gál Judit asztrológus a facebookon (Karma Asztrológia) a freskón látható egyházi személy és Stallone meglepő hasonlóságára az alábbi választ adta:
„Vannak alaptípusok és olyan külső jegyek, amelyek egy-egy asztrológiai elemhez köthetők. Ilyen például Sylvester Stallone szeme, amely tipikusan úgynevezett "vizes szem", vagyis fényes, kissé kidülledő jellegzetes szem és jellegzetes ködös tekintet. Most direkt megnéztem Nektek, hát lám csak, Rák a Nap-jegye. Ezzel még a szemszín is egybecseng, mivel a tan-szöveg szerint a Ráknak sötét a szeme. Amúgy a "lóarc" is stimmel nála, mivel Nyilas az Ascendense. Mármost nyilván nem minden, de nagyon sok Rák Napú és egyidejűleg Nyilas Ascendensű embernél láthatunk hasonló vonásokat. Azonnal hozzáteszem, hogy a külső (is) egy rejtélyes dolog és korántsem húzható rá minden mindenkire. Az I. házban (és a 12. ház végén, az Ascendens közelében) álló bolygók nagy mértékben módosítják a kinézetet is. A születési uralkodó (az Ascendens jegyének az uralkodója) jegyhelyzete és bolygókapcsolatai ugyancsak megdöbbentő befolyást gyakorolnak néhanap a küllemre is.”
De talán nemcsak ez adja a választ erre az érdekes azonosságra.
Ténylegesen a Nagy Konstantint ábrázolja e a bronz fejszobor? Biztosan a saját korának alkotása (IV. század, vagy inkább a II. század vége?) vagy inkább reneszánsz hamisítványról van szó? Ha tényleg Nagy Kostantint ábrázolja, ráadásul a saját korában öntötték, akkor előfordulhat, hogy esetleg Attila fiának Aladárnak arcképe köszön-e ránk, ahogy Tóth Gyula bizonyítja az írásában? Talányos mondatok, viszont megéri utána olvasni a megadott oldalon!
II. Marcus Aurélius lovasszobra
Ugyanezen múzeum bejáratánál található Marcus Aurélius csodálatos lovasszobra. Kinn a kapu előtt a másolat, benn pedig az eredeti, az előbb említett Nagy Konstantin bronzszoborral egy közös csarnokban. A lovasszobor igazi meglepetése – a császár kancsalsága. A mesterien kimunkált szobron a kancsalság, főleg az ilyen mértékű szentengely ferdülés csak tudatos ábrázolás eredménye lehet. De miért nem próbálták elrejteni az uralkodó e hiányosságát? Esetleg ezzel a spirituális, intelektuális elmélyülését próbálták hangsúlyozni? Ha igen, akkor miért amikor a lovon ül?
A legenda szerint Marcus Aurelius lovaszobrát évszázadokon át Nagy Konstantin lovasszobrának tekintették, ezért menekült meg a pogány emlékeket súlytó nagy pusztítási áradattól.Ebben azért nem lennék oly biztos, inkább hajlok arra a véleményre, hogy a "barbár emlékek pusztítása" is csak egy kitalált indok, amivel Marcus Auréliust követő császárok hiányos régészeti emlékeit próbálja igazolni a hivatalos történettudomány!
III. Romulusz és Rémusz szobra
Róma szimbólumaként emlegetett Romulus és Rémusz szoborral is gond van.
Az etruszk szobornak tekintett farkas szobrot 1471-ben IV. Sixtus adományozta a római népnek. A későbbi testvérgyilkos ikerpárt, Romuluszt és Rémuszt csak ekkor helyezték a farkas tejtől duzzadó csecsbimbói alá. Tehát a hivatalos művészettörténet a farkast közel 2000 évvel idősebbnek tekinti, mint az alatta nyújtozkodó ikreket.
Az anyafarkas biztos, hogy embercsemetéket szoptatott a kölykei helyett az eredeti állapotában is? Sőt elnézve a farkas meglepő jó állapotát, biztos, hogy az ókorban készült a farkas, ráadásul Róma városának alapítása körüli időkben, ahogy a művészettörténet vélelmezi?
Lehet, hogy a Római Birodalom szimbóluma egyszerűen csak egy másodosztályú reneszánsz hamisítvány?
2014. június 17-én, pár nappal a publikálást követően - a Facebookon érkezett az alábbi kiegészítés Gál Judit asztrológustól: