2017. október 15.

Dobos Csanád

Mi az igazság? Krisztus Pilátus előtt

«„Что есть истина?“ Христос и Пилат» -

 

A XIX. század végén, a cári Oroszország igazán izgalmas festményeket adott a világnak. Olyan szimbólumok, gondolatok vannak elrejtve több festményben is, melyekre érdemes felfigyelnünk még a XXI. században is.

Az elmúlt hetekben már közösen fellebbentettük a fátylat több festmény szimbolikájáról is, melyek közül kettőt érdemes egy pillanatra visszaidézni:

Delacroix Sardanapal halála művében Jézus arca Ikrek jegyként, a fal mintázatában van elrejtve [1]. Ahogy a romantikus francia festő alkotásánál, úgy valami hasonlót láthatunk itt is, a realista orosz festő festményének a falán.

A másik, Repin Hajóvontatóinak állatövi megfeleltetése, ahol a festőt és festményét hivatalosan szintén „realistának” könyvelnek el, ahogy a mostani alkotást és alkotóját is. De ahogy Repin leghíresebb festménye, a volgai hajó vontatók meglepőbbnél meglepő szimbolikával rendelkezik[2] úgy a most következő festmény is. Két orosz realista festmény, mely mégis tele van szimbólumokkal. Ez meglepő, azaz a realizmus mégsem az, aminek gondoljuk? Ezért is jogos az a játékos felvetés, ha az orosz realisták ilyen erős szimbolikai tudással rendelkeztek, akkor az orosz szimbolistáknál mit lehetne felfedezni?

Mi az igazság?

Nikolai Nikolaevich Ge, orosz realista festő „kérdése” sokkal többre vonatkozhat, mint amit elsőre gondolnánk. Ennek felfejtéséhez jöjjön is rögtön e festményhez kapcsolódó legfontosabb kérdés: Mit keres egy arc a Pilátus előtti falon?  És egy újabb kaland ennek megválaszolása, ahol még a festményt viselő vászon előéletének is fontos szerep jut.[3]

A festmény története [4]:

A képet először 1890-ben mutatták be egy kiállításon, de akkora felháborodást váltott ki a csúnya arcú Jézus, valamint a fényben tetszelgő Pilátus, hogy a Szent Szinódus parancsával azonnal eltávolították.

A kudarc és a botrány ellenére a festmény mégis kalandos módon a híres Tretyakov Galéria gyűjteményébe vándorolt, annak ellenére, hogy Pavel Mikhailovich Tretyakovnak a festmény egyáltalán nem tetszett, és nem is akarta megvásárolni. Lev Tolsztoj, a Háború és béke, valamint az Anna Karenina szerzője vette rá Tretyakovot, e festmény megvásárlására, mondván „érdemes egy csomó trágyát is összegyűjteni, hogy ne hagyja ki a gyöngyöt”. Tolsztoj véleményének tiszteletben tartása mellett Tretyakov végül megvásárolta Tolsztoj tisztelőjének és követőjének munkáját.[5] De a kép nem került rögtön a galériába.  Az 1890-1891-es években Európában és Amerikában mutatkozott be, de ott sem volt sikere. Végül a festmény a képtárba vándorolt, ahol több, mint egy évszázadot várt az egyéb titkainak felfedésére.

Bár a festmény látszólag kudarc volt, mégis a festője számára annyira fontos lehetett, hogy a saját önarcképét is e festmény előtt örökítette meg.

 

 A festmény

A napút logika alapján nem bonyolult a festményen szereplő két személy zodiákus beazonosítása. A fényben pompázó Pilátus kéztartása az Oroszlán állatövi jegyre utal, mely jegyben a Nap otthon van. Vele szemben -a festményen és az évkörben is- a vízöntői karakterű Krisztus, hisz éppen a Krisztussá válással együtt, a Jordán folyóban megkeresztelkedésével kezdi kifejteni ránk, a Halak világkorszak embereire a vízöntő-paradoxon is a hatását.

De milyen Krisztusról van szó? Jézusról vagy pedig egy Anti-krisztusról? Provokatív a kérdés, de provokatív a festmény is, mely miatt szedette le az ortodox egyház a kiállítás faláról. Ez nem egy kedves arc, ráadásul Krisztus lábánál is valami furcsaság mászik ki a köpönyege alól.

 

Ez valóban a ruha része, vagy inkább valami karom, gyökér vagy éppen kígyó farok? Hogy lehet a kígyónak villás farka? Meglepő, de nem szokatlan ábrázolás ez.  Egy 1824-es úrasztali terítő Utolsó vacsora ábrázolásának hátsó felén is ez látható[6]. Villás farok, vagy nyitott száj? Esetleg a kígyó itt a kétfelé folyó időre utal, ahogy ez a vízöntő-paradoxon sajátossága is?

Az Antikrisztus jelleget erősítheti, hogy a Világ Világosságánál nem lehet a Nap, a fény száműzetésben. És ott ez a rendezetlen, összekócolt hajú, szúrós tekintetű férfi, aki arra a férfira hasonlít kinek a személye elválaszthatatlan a cári Oroszország utolsó évtizedeitől. Mintha az örült, ördögi erővel rendelkező pap, Raszputyin lenne e festményen megidézve, aki életének utolsó éveiben nagy befolyást gyakorolt a „minden oroszok cárjára” és annak családjára. Egy ördögi alak, kinek a családneve is jelzés értékkel bírt. (Raszputnyik szó jelentése züllött, csavargó, szoknyavadász – ami meg is határozta a viselkedését.)

„Befolyását azzal alapozta meg, hogy tünetileg kezelni tudta a cárevics betegségét (hemofília, vérzékenység): megnyugtatta és lecsendesítette a beteget, így csillapította a vérzést.

Raszputyint gyakran hívták az „őrült pap”-nak, annak ellenére, hogy sosem állt az egyház szolgálatában. Az udvarban sokan (főleg a nők) varázslatos erőt tulajdonítottak neki, a pletykákra építve különös szexuális vonzóereje miatt, míg a ma történelemírása őt tekinti a Romanov-dinasztia és vele a cári Oroszország összeomlása egyik kiváltójának, mivel erőteljesen rontotta a család tekintélyét.

Karrierjének csúcspontján hatalmas rajongótáborra tett szert (maga Raszputyin csak bolondokként emlegette őket), kik mindenhová követték „mesterüket” – a bűnbe is. Szentpétervár fürdőiben az orosz nemesség megrontója mágikus szertartásoknak titulált orgiákat szervezett, az általa bűnösnek talált nőket például úgy szabadította meg a gonosztól, hogy miközben ütötte-verte testüket, magáévá is tette a gyengébb nem tagjait.” - wikipedia

Bár Raszputyin még csak 21 éves volt a festmény megfestésekor, és még egyáltalán ismert/hírhedt sem volt, mégis mintha ugyanaz az átható, szúrós tekintet jellemezné a festményen szereplő Krisztust, mint Raszputyint.

A festmény értelmezése azonban mégsem ennyire egyszerű. Vélhetően a szeretet JOBB és a BAL-gább megnyilvánulása is benne rejlik a festményben, ahogy a sínai félsziget Szent Katalin kolostorának Jézus ikonjánál[7] is. Ahogy a legrégebbi Jézus ábrázolásnak tartott ikon ábrázolás bal féltekének tengelytükrözésekor a Sátán jelenik meg Jézus, nem túl barátságos BAL gégéjén, úgy e festmény mindkét ábrázolásán (mind a falon megjelenő arcban, mind a Pilátus előtt álló Krisztus arcán) a bal arcfélteke válik sötétté. A Pilátus előtt álló Krisztus bal szeme homályos, árnyékba borul, jobb szemére viszont éles fény vetül. Ezt magyarázhatja, hogy az arcának a jobb fele kiemelkedik az árnyékból. De valóban csak ennyi lenne az oka? Biztos, hogy ennek nincs szimbolikai megfeleltethetősége sem? Ugyanakkor, Pilátusnak csak a jobb szemét látjuk, viszont azt az ellenfény ellenére is élesen és kontrasztosan. A fény ennyire nem világíthatja meg egyszerre Pilátus tarkóját és a homlokának szinte teljes felületét is, úgy hogy közben szinte körbevilágítja a nyak hátsó és az arc első felét is. Pilátus homlokán megjelenő fény szinte úgy jelenik meg, mint ahogy a felkelő nap is megvilágítja meg a horizontot hajnalban. A Világ Világossága, az Igazság Napja fénye elérte Pilátus szellemiségét is, és Pilátus nem tehet mást, ki kell mondania: Micsoda az igazság? Én nem találok benne semmi bűnt.[8]

A festmény legizgalmasabb része azonban nem ez, hanem a Pilátus feje előtt, a falon megjelenő hatalmas arc két lezárt szemmel, ahol ráadásul szintén a Bal, a Bal-gább oldal a sötét. A hivatalos változat szerint ez nem része az eredeti festménynek, hisz csak a vásznon korábban szereplő alakról ütött át ez a forma a jelenlegi festményre. Hihető magyarázat, ami azonban csak részben lehet igaz.

A festmény bár 1890-ben keletkezett, mégis a vászna már egy korábbi kiállításon is részt vett tíz évvel korábban, csak akkor Kegyelem név alatt, mely Krisztus találkozását ábrázolja a szamaritánus asszonnyal a kútnál. A közvélemény és a kritikusok reakciója e Kegyelem festménnyel szemben általában negatív volt, ezért Nikolai Nikolaevich Ge úgy döntött, hogy újra használja a vásznat. Ehhez felvitt egy új színes réteget az előző képre, mely aztán a hátterét is adta az új festményének, ahonnan mégis átütött Jézus korábbi feje az új festményre.

E Kegyelem festményről csak egy fénykép készült, az említett kiállításon, mellyel érdemes a későbbi festményt összevetni:

 

Az előző festmény jelenlétét e vásznon, a pár évvel ezelőtti röntgen vizsgálattal is visszaigazolták a Tretyakov Galéria munkatársai, ahogy azt is, hogy a vászon egy még korábbi Krisztus jelentet is hordoz, a keresztre feszítés korai változatából.

A Kegyelem és a Krisztus Pilátus előtt, két kép egy vásznon. A most látható Krisztus alakja a Kegyelem leány alakjából kelt életre, míg a Kegyelem Jézus feje el lett fedve a sötét falfelülettel. Le lett fedve, de nem tökéletesen és valóban át is üthetett a Pilátus előtti falfelületre, ahogy erről a hivatalos magyarázat is szól, de nem úgy, ahogy ma látható! Ennek további végiggondolásához egy Jean-Jacques Rousseau történetet érdemes megidézni:  

„A díjoni akadémia pályázatot írt ki e kérdésre: Hozzájárult-e a tudományok és művészetek megújulása az erkölcsök megtisztulásához? Diderot megkérdezte Rousseau-t:

-Ön melyik álláspontot fogadja el?

-Természetesen az igenlőt.

-Ez a szamarak hídja – válaszolta Diderot-, minden középszer ezt az utat választja. A másik út az, amelyik új területeket nyit meg a gondolkodás és az ékesszólás előtt.

Rousseau megfogadta a tanácsot, és pályadíjas válaszával el is érte a remélt feltűnést. Ha már egyszer elhatározta, hogy az ellentétes nézetet fogja képviselni, messze túlment a feltett kérdésen, s tajtékzó gyűlöletig szítva magát az egész emberi kultúra ellen, csillogó retorikával igyekezett bizonyítani, hogy az nemcsak nem javította az erkölcsöket, hanem egyenesen megrontotta őket, és egyáltalán, bűnrészes az emberiség minden szerencsétlenségében. …

Néhány évvel később a díjoni akadémia újabb pályázatot irt ki: Mi az oka az emberek egyenlőtlenségének, s vajon ez a természetben gyökerezik-e?…[10] ” – és ebből született a mindenki által jól ismert híres/ hírhedt szlogenje: „Vissza a természethez.”

Valami hasonló játszódhatott le e festménynél is. Nem tetszik a hagyományos Krisztus ábrázolásom, akkor „szamarak útja” / szamariaiak kútja helyett - kaptok mást. Nikolai Nikolaevich Ge átfestette a korábbi festményét és a szép kedves Jézusból egy, egy szúrós tekintetű embert festet. Ráadásul a szokásos fény-sötétség ábrázolást is megfordította, így sötétbe helyzete a sötét ruhás Krisztust, míg a reá halálos ítéletet kimondó Pilátust emelte a teljes fénybe.

De még nincs vége. „Középszerű” volt az előző képe, akkor mást kapnak, olyat, amiről aztán lehet beszélni! Átfestette a korábbi vásznát, de úgy, hogy Jézus korábbi arca átüssön rajta! Hogy mennyire tudatosan tette, azt talán sosem tudjuk meg. De ha már úgyis átütött a korábbi fej, akkor tovább folytatta a játékot. A korábbi Jézus fejet megnagyobbította és ki is egészítette sokkal nagyobb fejformára. Két vonalat húzott a falra, Pilátus elé, egyet a korábbi Jézus fej sötétlő nyomába, és egyet mellé. Két vonalat, mintha valami lezárt szemek lennének. Így a korábbi festmény Jézus feje, a falon lévő arcnak már csak a sötét részét adta. Ezt követően még kicsit belemaszatolt a fal felület további részébe is, hogy még inkább az legyen az érzésünk, hogy egy hatalmas arc néz le ránk Pilátus mellől a falról. Ennek részeként még a homlokból hátrafésült hajat is odavarázsolt a szemek fölé. De, hogy ez a hátrafésült haj valóban haj-e, vagy inkább kos szarv, ezt már mindenki inkább saját maga döntse el.

 

Krisztus, vagy Antikrisztus?

A festmény egy jól ismert evangélikus cselekményre utal. Poncius Pilátus ügyészi tárgyalásának epizódját ábrázolja Jézus Krisztus felett, kit azzal vádolnak meg, hogy megpróbálta megragadni a hatalmat Júdeában.Jézusban nem talált semmi bűnt Pilátus, de mégis elítélte, ahogy a Szent Szinódus[11] is a festményt. De jogosan tette? Valóban az Antikrisztus lett-e megidézve e vásznon?

Magam részéről hajlok arra, hogy tudatos szerkesztés eredménye a falon látványosan előbukkanó arc, hisz ez nemcsak az egyetlen ilyen részlet a festményen.  E archoz tarozhat Pilátus kezének árnyék vetülete is, mely a fény szabályai szerint nem jelenhetett volna így meg a falon. Pilátus kezére a feje felöl érkezik a fény, mégis a kéz árnyék vetülete a sötétség irányából kapja a megjelenéséhez szükséges fényt! Ebből az következik, hogy a falon megjelenő kéz nem az Pilátus kezének az árnyéka, hanem sokkal inkább a falon már önálló életet kezdett arcé.

 

Mi az Igazság? Számomra, hogy el tudjam dönteni, hogy Krisztus, vagy éppen az Antikrisztus látható-e a festményen! Pro és kontra érvekkel próbálom magamat meggyőzni, bármelyik irányban. Ördög ügyvédjeként próbálom támadni akár az ortodox egyház hajdani álláspontját, akár a saját érzéseim ellentétes megnyilvánulásait is. De mi is az igazság? Talán, hogy mindegyikünkben benne van a pozitív és a negatív szeretet lehetősége, ahogy ezt akár a Szent Korona Pantokrátor ikonjában is felfedezhetjük. És csak a mi szabad akaratunknak a döntése, hogy melyik ösvényt is választjuk, a másokat szolgáló, vagy a kizárólagosan önmagunk felé irányuló szeretetet.

Megszoktuk már a jóságos Krisztus ábrázolásokat, melybe azért kezdetben bele és bele rejtették a negatív szeretet ösvényének lehetőségét is. Erre magunktól már fel sem figyelünk, ahogy a Szentírás Jobb és Bal ösvényére vonatkozó mondataira sem[12]. És mit tehet ilyenkor egy olyan festő, akinek fontos, hogy a festményének üzenete célba érjen? Váltania kell, és más módon kell megpróbálnia felrázni a tömeget. Ahogy Rousseau is megfogadta Diderot tanácsát, úgy láthatóan Nikolai Nikolaevich Ge is.

 

A tanulmány kiinduló pontja két falra rejtett Krisztus ábrázolás volt, mely hasonló hatást váltott ki, még ha más megközelítést is alkalmazott.

Delacroix Sardanapal halála festménye[13] 1827-ben majdnem Delacroix karrierjébe került. Az Ikrek karakterbe bújtatott Jézus hatalmas bűnnek számított a bankárvilág számára, ahogy a festmény napút üzenete is. Kicsit több, mint fél évszázaddal később Oroszországban Krisztus Pilátus előtt festmény is kiállítási tilalmi listára került – ahol szintén a falba rejtett arc a meghatározó.

 

A Kegyelem/Könyörület

Itt be is fejezhetnénk a festmény elemzését, de nem tesszük. Pár kérdést még érdemes végiggondolni a vászon korábbi festményével kapcsolatban. Olyan kérdéseket, melyek nem várt összefüggésekre világítanak rá:

- Nikolai Nikolaevich Ge, az öregkori arcképén miért a Krisztus a Pilátus előtt festményét helyezte elég egyértelműen a háttérbe? Talán mert ezt a festményt tekintette élete fő művének? Ha jogos ez a feltételezés, akkor miérten is érdemes eltűnődni?

- Van-e kapcsolat a vásznon korábban ábrázolt Jézus tematikáknak egymással?

- Honnan lehet számunkra ismerős a Kegyelem festmény Jézus testtartása?

 

Kezdjük a harmadik kérdéssel, mely egyben segíthet a másik két kérdés megválaszolásában is.

Honnan lehet számunkra ismerős a Kegyelem festmény Jézus testtartása? Ez nem természetes testtartása egy embernek, főleg aki jár. Annak, aki jár biztosan nem, de aki lebeg a föld felett, annak már lehet ez! Ez a legismertebb Jézus testtartás – de nem az ikonokról, hanem a keresztről levett, a halotti lepelbe csomagolt istenfiú lenyomatáról, a torinói lepelről! Ez viszont egy újabb meglepő rejtély! Nikolai Nikolaevich Ge tudhatott e lepel létéről a messzi Orosz birodalomban, miközben a világ majd csak két évtizeddel később döbben rá e csoda lényegére? Hallhatott-e róla, láthatta-e a leplet, vagy pedig egy belső képként jelent e meg számára, hisz az első fotó csak közel két évtizeddel később készült a lepelről, mint hogy ő a vásznára festette a messzi Oroszországban! Azelőtt festette meg így, hogy a torinói lepel az érdeklődés középpontjába került!

„A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen.” - wikipedia

1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc.

 

Nikolai Nikolaevich Ge 1860-as években, a német, svájci és francia ösztöndíjai lejáratát követően Itáliába telepedett le. Az itt töltött hosszú évei alatt vélhetően láthatta a torinói leplet, vagy arról készült festményeket[14], esetleg a magyar és latin nyelvű, XII. századi Pray kódex ábrázolását is? Mivel Nikolai Nikolaevich Ge két alkalommal is sötét színnel festette meg Jézust, ez viszont inkább arra utal, hogy a torinói leplet eredetiben is láthatta, ahol tényleg sötét formát ölt Jézus emberi lenyomata. De ezt biztosan sosem tudhatjuk meg. Abban viszont nagy eséllyel biztosak lehetünk, hogy hitt abban, hogy a legnagyobb kegy maga a lélek halhatatlansága és a feltámadás! Ezt ő megértette, azonban a kiállítás közönsége nem. A nézők többsége nem is hallott akkor még a torinói lepelről, vagy ha hallott is róla, a festmény alapján mégsem asszociált rá. Ezek után érthető, hogy a kiállítás közönsége semmit sem értett meg a festmény üzenetéből. És mi, kik láttuk már ezerszer a torinói leplet, olvastunk is róla eleget – mi mennyire értenénk meg a Kegyelem festmény üzenetét? Ahogy a hajdani közönsége számára, úgy számomra is első pillantásra Jézus csupán csak egy rosszul megfestett alak volt, aki ilyen testtartással nem is sétálhatna. De hála a lepelről készült fotóknak, mi már könnyebben asszociálunk rá, így már könnyebb helyzetben vagyunk a hajdani festmény értelmezésében is.

A festmény hivatalos magyarázata, Jézus találkozása a szamaritánus asszonnyal a (vízöntői) kútnál – de valóban csak erről van szó?

 
Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"
A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.]
Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked."  
"Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet?  
Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.
De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."  
Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."  
 Az asszony azt felelte rá: "Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad."  
Jézus erre kijelentette: "Én vagyok az, aki veled beszélek." - János evangélium 4.7-26 (részletek)

Mit lát a teljesen fehérben tündöklő, tiszta viseletű/viselkedésű asszony? Valami csodát. Mondjuk ki bátran – a feltámadt Jézust! A halálból feltámadt Jézust, aki nem sétál, hanem, aki a lábujjain lebeg előtte! És ez döbbenetes. Nem azt a Jézust aki a kútnál megjelenik az evangélium szerint, hanem a halálból visszatértet, a feltámadt Jézust! Az asszony valóban látta Jézusban az „örök életre szökellő vízforrás”-t! Az asszony testtartása is figyelemre méltó. „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni.” Ha a bögrét tartó kezét egy picit hátrébb feszítené, akkor azonnal rá is vágnánk, hogy a két kéz együtt az Oroszlán csillagkép formáját idézi meg. Oroszlánét, mely jegyben a Nap otthon van. Az Oroszlán jegy a Vízöntő jegy kegyét keresi, tőle függ, ahogy a sorsa is a precessziós nagyévben. Jézus sötét teste így már érthető. Sötét, mert a torinói leplen is sötét, amiért a Vízöntő jegyben a Nap száműzetésben van. De ne feledkezzünk el róla, hogy Jézus bár a fényszegény Bak jegyben ölt testet, mégis a kisévi, éves rendben ő maga a fény újjászületése is! De születése mégis a Halak világkorszak kezdetét határozza meg. Halak, Vízöntő és Bak jegyek együtt, mely a vízöntő-paradoxont is meghatározzák. Ami a valóságban világos, az a fotó negatívján sötét, de ugyanez a sötétség a pozitívon, magán a képen újra világossá válik. A pozitív és a negatív együtt van jelen, együtt fejti ki a hatását, ahogy a szeretet pozitív és negatív formája is.  A mi döntésünk melyik formában kívánjuk megélni. Ahogy a Kegyelem festményt nem értette és nem tudta értelmezni a közönség, úgy a Pilátus előtti sötét Krisztus lényegét sem, hisz még mindig nem jelent meg Jézus fotó minőségben a fénykép negatívján.

A Pilátus előtt álló Krisztus két festmény, két fontos üzenet rezgését hordja magán, de csak az egyik látható, a másik viszont elrejtve fejti ki a hatását, ahogy az átütő arc is Pilátus előtt. De ott van mindkettő és Nikolai Nikolaevich Ge szemében e két festmény együtt lélegzik a vásznán. Nikolai Nikolaevich Ge nem véletlenül tekintette-e festményt az élete főművének és helyezte az öregkori önarcképe mögé… hisz ő pontosan tudott ezekről, sőt még sokkal többről is.  De ahogy „Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete”[15]. És ez érvényes Nikolai Nikolaevich Ge festményeire is.

 

Nikolai Nikolaevich Ge egyéb újszövetségi festményei és azok sorsa

Kései újszövetségi festményei ellen beindult mind a liberális, mind a konzervatív kritika hadjárat, melynek eredményeként istenkáromlással vádolták meg. Festményeit sorra leszedették a kiállítások, galériák falairól. Érdemes ezekre a festményekre is rápillantani a hivatkozásba megadott linkekkel és elgondolkodni azon, mit is tudhatott Nikolai Nikolaevich Ge a kereszténység igazi értelméről:

 

Mi az igazság? Krisztus Pilátus előtt (1890) történetével indult a tanulmány;

Sanhedrin [16] ítélete: Bűnös! (1892) [17] már nem is engedélyezték a Művészeti Akadémia évenkénti kiállítására; 

Kálvária (Golgota) [18] 1893-as festménye már befejezetlenül maradt; végül

A keresztre feszítés (1894) festményét maga a cár, Alexander III. tiltotta be.

 

 

KAPCSOLÓDÓ TANULMÁNYOK:

Caravaggio és Wiertz a napúton  http://www.naput.hupont.hu/105

Delacroix, amikor a Szabadság hamis eszménye vezeti a népet az emberi tetemeken keresztül. http://www.naput.hupont.hu/104  

A JOBB és BAL(gább) oldal jelzése a Szent Korona Pantokrátor ikonján  www.naput.hupont.hu/15

Homérosz Iliász Napút elemzés  www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0315.pdf

Benedek Elek: PÉTER ÉS PÁL – Napút elemzése  http://www.naput.hupont.hu/17

Akhilleusz ina vagy a kun lábszára? http://www.naput.hupont.hu/23

A fejre húzott tölcsér – Hieronymus Bosch festményei http://www.naput.hupont.hu/13

A minószi falfestmények http://www.naput.hupont.hu/42

Csontváry: Sétakocsikázás újholdnál Athénban http://www.naput.hupont.hu/45

Repin hajóvontató Apostolai  http://www.naput.hupont.hu/106

 

 

HOZZÁSZÓLÁSOK:

Sipos László Ha ez realista festmény, akkor milyen a szimbolista??? :D   Valóban, a balról beeső fény miatt a falon nem lehetne a kéz árnyéka, de az a rész amúgy is takarásban van, szóval egyáltalán nem is látszódhatna rajta semmi a valóságban... Az arc a falon engem egy hagyományos Krisztus a kereszten ábrázolásra emlékeztet. Mintha egy enyhén lefelé lógatott fej lenne.

Edit Kriston Szerintem az árnyék is egy alak a képen. Nem követi a lábakat, sem a ruha (rendezői bal oldali ) redőzését. De ki az az alak? Az sem természetes, hogy az elvileg csökkenő fény területén egyre színesebb, és részlet dúsabb.

Domján Zsuzsi  Nekem úgy tűnik, az nem csak egy arc és nem Pilátus kezének "árnyáka", hanem egy teljes szellemalak áll Jézus mellett. Jézus ruhájából, mintha egy fa gyökere jönne ki. Érdekes, hogy az árnyalak lábánál is kijön valami, mintha Jézus gyökereit akarná utánozni, de ez inkább egy éles tárgyra, késre, bökőre emlékeztet.

Pless Mária A Szellemalak mintha valamit tartana a kezében, amit akár Pilátus is tarthatna ... és a tárgy Jézus felé irányul talán Korona? "Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." Jelenések 2:10

Sipos László Ha jól emlékszem, az oltárterítőn is villás farka volt a kígyónak.

Csanád Dobos  És mi a kígyó? Biztosan a rossz? A manicheista hagyományban az édeni kígyó maga Jézus!

Domján Zsuzsi  A villás farok lehet a feltámad, kos jegye is.

Domján Zsuzsi  Itt mondjuk a villás farok a gyöngyvilág felé mutat. Ebben is sok a szimbólum. Mert ugye ismerjük a történetet. A tudás fájáról evett alma (bika) a földi világba vitte az embert. És ugye itt méreg is van ám rendesen. Ebben a világban a feltámadás (kos) nem biztos, hogy édes lesz.

Sipos László Azért érdekes ez, mert a hüllők esetében a villás farok születési rendellenesség, a nyelvük viszont tényleg kétágú. Vagy csak megint a "nehéz kezű" mester hibázott volna? :)

Gergely Jánosi  Pilátus kezének "árnyéka" valóban érdekes kérdés, és Jézusnak is van egy ilyen "szellemképe", ami pont ellentétes a fény beesésének irányával, tehát nem lehet árnyék. Lentebb mintha Pilátus könyöke alatt is ismétlődne a felemelt kezének az "árnyéka", elforgatva. Jézus ruhájából meg mintha gyökerek nőnének a földbe. Jézus bal szeme homályos, árnyékba borul, jobb szemére viszont éles fény vetül, nyilván ez sem véletlen. Pilátusnak csak a jobb szemét látjuk, viszont azt az ellenfényre való tekintettel indokolatlanul élesen, kontrasztosan. Pilátus köpenye alatt kivehető a csípője és a dereka, tehát szétválasztható a lelkiség és a testiség szintje, Jézusnál viszont elválaszthatatlanul egybefolynak.
Pilátus Jézusra néz, Jézus viszont nem tekint őrá, sem a feléje nyújtott kézre, lefelé néz, oldalra, a fény által megvilágított földet nézi. Jézus kezei nem látszanak, nem cselekszik, lábfeje viszont kilóg a köpenye alól, úton jár. Lábfejei párhuzamosak, az ő útja egyértelmű, egyenes. Pilátus lábfejei szétállnak, ő még nem tudja, merre menjen, melyik utat válassza.
Jézus szája úgy van megfestve, hogy nem lehet eldönteni, konokul zárva tartja, vagy épp szólásra nyílna. Az egész arckifejezése is mintha ezt a kettősséget tükrözné. Haja csapzott, szellemi kifejeződésében feldúlt, rendezetlen állapotban van, míg Pilátus haja szabályos, rendezett, hátul (az ösztönök területén) fény által megvilágított. Egyébként is különös, hogy az Igazság Napjának számító Jézus kevesebb fényt kap a képen, mint az őt halálra ítélő Pilátus. Ruhája is sötét színű, Pilátusé világos.
Egyébként az egész képen a víszintes és függőleges vonalak dominálnak, a fal is négyszögekre van felosztva, Jézus is mintha az egyikbe lenne befoglalva (Szűz?), két kivétel van csak, Pilátus ÁTLÓSan Jézus felé nyúló keze (egy magasabb/belsőbb dimenzót próbál elérni?), és a Jézusból kinövő gyökerek(?), szintén átlósak, gyakorlatilag teljesen párhuzamosak Pilátus kezével!
A padlón a hatszögek dominálnak elsősorban, másodsorban a négy- és háromszögek, de azok is hatszögekbe foglalva úgy, hogy egy középső nagy hatszöget tizenkét négy- és háromszög vesz körül!

Kaa (facebook) Ha nem tudnám a kép címét, akkor azt írtam volna, a parasztot megfedi az ura.

A stilizált Jézus képek előtt minden ember, valami magasztosságban részesül, áhítattal tekint fel rá. Itt Jézust ugyan olyan emberi valójában láthatjuk mint mi magunk. Egyszerű földi halandó s nem isten fia, ugyan olyan megtört ember mint mi magunk.

Oldal: Mi az igazság? Krisztus Pilátus előtt
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat