2014. május hó

Módosítás: 2015. május 12.

Dobos Csanád

Phaisztoszi korong,

mint a 3500 éves tökéletes naptár? 

Pár nappal ezelőtt egy görög ismerősöm pólóján egy régi, ismerős ábra köszönt vissza rám: a phaisztoszi korong ábrája. Érdekes volt megtapasztalni, milyen büszkén viseli magán a több ezer éves korong ábráját, és mennyire nem tud róla semmit, ahogy a saját nemzeti eposzaik napút mozgásáról sem.

Ekkor határoztam el, hogy a koronggal kapcsolatos, évekkel ezelőtti megfigyeléseimet újra előveszem és a napút elemzésekkel együtt publikálom. A vizsgálódásaim nem terjednek ki nyelvészeti kérdésekre, nem kívánok foglalkozni a neten és a későbbiekben hivatkozott kutatók által publikált fordítási változatokkal. Vizsgálódásom pusztán egy kérdéskörre koncentrál:

Phaisztoszi korong, mint tökéletes naptár

Az első igazi találkozásom a Phaisztoszi koronggal, ezzel az idézettel indult, mely felkeltette az érdeklődésem:

„Az idő, melyet Alan a phaisztoszi korong tanulmányozására fordított, határozottan azt sugallta, hogy 366 napos évre tervezték. Nyelvészek és más érdeklődők évekig próbálták lefordítani a phaisztoszi korong mondanivalóját, és néhány bátor kísérlet ellenére az általános vélekedés szerint mind kudarcot vallottak. Az ok elég egyszerű. Fogalmunk sincs, hogy milyen nyelven beszéltek a minószi Krétán, és e nélkül, vagy valamiféle „rosette-i kő” nélkül a karakterek lefordítása lehetetlennek tűnik. Nem annyira az érdekelte Alant, hogy mit mondhatnak a karakterek, hanem hogy milyen számban vannak jelen a korong két oldalán, és hogy e számok hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz. Az első figyelemre méltó tény az, hogy a karakterek spirálokon belülre esnek.

A phaisztoszi korong egy sokoldalú számítási segédeszköz, bár van egy meghatározott feladat, melyet egészen zseniálisan végez. A korong A oldalán 123 hieroglifa van, a B oldalon pedig 119. Ha ezeket mondanivalójuktól függetlenül egyszerűen csak jelzéseknek tekintjük, akkor a korongot olyan „második naptárként” lehet bemutatni, melyet kimondottan azért készítettek, hogy együtt haladva a 366 napos naptárral meghatározza az időpontokat, mikor kompenzációt kell végrehajtani a 366 napos év és az igazi év összeegyeztetése végett. A korong fentebb leírt használatának eljárásmódja nagyon egyszerű. Az A oldal minden szimbólumát a legvalószínűbben középről kifelé és egyesével naponta számba kell venni, míg a spirál végére nem érünk. Mindezek a szimbólumok, összességében 123, hozzásorolódnak a korong B oldala közepében levő szimbólumhoz. Most újra számba kell venni az A oldal összes szimbólumát, és ezúttal a B oldal második szimbólumához sorolni. Az eljárást addig kell ismételgetni, míg a B oldal mind a 119 szimbólumára eltelik 123 nap. A korongon jelzett napok teljes száma 14 637. Ez nagyon közel áll a negyven 366 napból álló évhez, ami összességében 14 640 nap volna. A korong valószínűleg folytonos, és egyszerűen a ciklusok újabb sorozatába kezd, de mintha előre akarták volna jelezni, hogy milyen fontos ez a negyvenéves periódus, a korong alkotói hozzátettek három pontot a spirál végéhez, hogy jelezzék a három napot, ami a teljes 40 éves ciklus 14 640 napjához hiányzik. (A pontok azért voltak jelen, hogy „demonstrálják” a teljes 40 éves ciklust, de nem kerültek felhasználásra a naptári körben az előbb elmagyarázott módon.) A rendszer zsenialitása abban áll, hogy közli a korong használóival, hogy mikor van szükség a rituális és valódi év között felhalmozódott pontatlanságok kompenzálására. A kulcsfontosságú időszak a 4 x 123 (492) nap, mikor is egy napot szó szerint elvettek a rituális 366 napos naptárból. Mintha az a nap soha nem is létezett volna. A mi fogalmaink szerint ez olyan, mintha a naptár átugorna például március 1-jéről március 3-ra. Nem tudunk jobb módszert találni a 366 napos év kiegyenlítésére, mint 492 naponként levonni 1 napot. Egy ilyen eljárás a polgári naptárt és a valódi naptárt jóval több, mint 3000 évig összhangban fogja tartani anélkül, hogy bármi más módosításra szükség lenne. Ez fenomenális teljesítmény, és bármely szemlélődő kénytelen lenne elismerni, hogy ez szebb és pontosabb, mint a ma általunk használt rendszer. A phaisztoszi korong ennél a kis csodánál sokkal többre is képes, és szinte biztos, hogy vannak egyéb tulajdonságai is, melyeket még nem ismertünk fel.

Mindaz, ami erről ismertté vált, a Bronzkori számítógéplemez (The Bronze Age Computer Disc) című könyvben került részletezésre.”  CHRISTOPHER KNIGHT ES ALAN BUTLER Szupercivilizáció, A történelem előtti idők szupertudománya 5. függelék   

Amennyire lázba hozott ez az alig egy oldalnyi ismertető, hogy rögtön meg is rendeltem a könyvet Angliából. De az ezzel kapcsolatos könyvük csalódást okozott. A könyvben szinte mindenről szó esett, de legkevésbé a korong naptár funkciójáról. Úgy érzetem, hogy a könyvük csak ismételi a Szupercivilizációban leírtakat. Csalódottságomban úgy döntöttem, ha a szerzők nem képesek továbbvinni a saját gondolataikat, akkor én megteszem helyettük. Rajzolgattam, számolgattam és döbbentem tapasztaltam ez az egyszerű kerámia korong az általunk ismert egyik legjobb naptár. Tökéletes naptár a napok, évek, évszázadok mérésére ugyanúgy, mint a 26.000 éves precessziós idő mérésére is. Ez hihetetlen felismerés volt. És ez a kis korong még ennél is jóval többre képes. A földi létünk legfontosabb időegységeit, a fontosabb bolygók keringési idejét ugyanúgy képes követni, mint a Nap és Holdfogyatkozások előrejelzését, valamint a Nap és Hold alapú naptárak összehangolását.

A szerzők hivatkoznak a korong pontosságára. Ennek megértéséhez érdemes egy kis figyelmet szentelni az Európa keleti és többségi felén használt naptárak megbízhatóságára: Az ortodox világban (pl. Oroszország, Szerbia) ma is használt Julianus-naptár 128 évente csúszik egy napot. Látszólag nem nagy az eltérés, mégis ez ezer évente közel 8 nap, ami 26.000 év alatt viszont már 203 nap eltérést jelent. A nálunk is használt Gergely naptár már sokkal pontosabb, de ennél is nagyjából 3000 évenként egy nap csúszással kell számolni, mely 26 000 éves precessziós nagyév esetén 9-10 napnak felel meg.

A szerzők pár adatot említenek a korongon található jelekről. De nem mindent, ezért érdemes pontosítani:

A spirális vonalakról, a köztük elhelyezett 119 és 123 ábráról (45 egyedi jelről) már szó volt, ahogy a spirál végén lévő 4 illetve 5 pontról és ezek egyfajta szerepéről is. A 45 jel közül a legtöbb könnyen beazonosítható mindennapi dolgokat reprezentál, melyeket Louis Godart (1995) elég populáris elnevezéssel látott el: Gyalogos, Tollas fej, Bilincs, íj. A jeleket kisebb csoportokra bontják a spirálra merőleges vékony vonalak. A korong két oldalán így 31, illetve 30 elválasztó vonal található. Egyes blokkokban található jelek száma 2-7 darab.

Az idézetben szereplő 40 éves ciklus fontossága már ismerős lehet a homéroszi eposzok napút elemzés olvasói számára.  Az Odüsszeia legfontosabb számértékei között is kiemelt helyen szerepel a 40-es számjegy[1].

A szerzők joggal teszik fel a kérdést, hogy a 242 db ábra miért nem 120x122-es arányban van megbontva a korong két oldalán, hiszen ennek szorzata pont 14.640 lenne (120x122=14.640), azaz pontosan annyi, mint 40 év alatt eltelt napok száma egy 366-napos éves rendszerben. (366x40=14.640). Erre meg is adják a logikus választ: a „negatív szökőnap” követése miatt.

A kulcsfontosságú időszak a 4 x 123 (492) nap, mikor is egy napot szó szerint elvettek a rituális 366 napos naptárból. Mintha az a nap soha nem is létezett volna. A mi fogalmaink szerint ez olyan, mintha a naptár átugorna például március 1-jéről március 3-ra. Nem tudunk jobb módszert találni a 366 napos év kiegyenlítésére, mint 492 naponként levonni 1 napot.

De ennél vannak még nyomosabb okai is, mert csak ilyen megosztás esetén lehetségesek a legfontosabb csillagászati ciklusok nyomon követése a korongon.

Mielőtt végig gondoljuk, hogy milyen időtartalmakat mi módon lehetett a korong segítségével nyomon követni, fontos tisztázni, hogy véleményem szerint több, ugyanilyen korongot használtak egy időben más-más időtartam mérésére.

    

                    A oldal                                         B oldal

NAP

I. 40 éves időtartam mérése:

Ez melyet a szerzők is részleteznek a könyvükben. A korong A és B oldalán lévő ábrákat, mindegyiket mindegyikkel összetársították (119x123), majd a hiányzó 3 napot a pontok segítségével kiegészítették.

II. A 492. nap, a „negatív szökőnap” nyomon követése, a 366 napos évkör korrigálás céljából:

Ekkor csak a korong A oldalát használták. Négy alkalommal haladtak végig  a napi ritmusban a spirális pályán (4x123). Minden egyes kör után a pontok figyelembe vételével jelezték az már megtett körök számát, pl. festéssel, mely könnyen eltávolítható volt az új ciklus kezdetekor. (Indiában mai napig szokás a Buddha és egyéb istenszobrok időnkénti átfestése...)

De ahogy a könyv szerzői is jelezték, ennél vélhetően jóval többfajta időmérésre is alkalmas volt a korong.

III.  365 napos év követése a szökőévekkel:

Bár vélhetően 366 napos évet használtak a korong készítői, mégis alkalmas volt a korong a 365 napos év nyomon követésére is. 123+119+123=365. Azaz az A,B,A oldalak ábráin végighaladni.

De vajon ad e lehetőséget a korong a 366 és a 365 napos éves ciklusok összehangolására? A válaszom igen, de nem úgy ahogy az általunk is használt Gergely-naptár teszi.

 „az esztendők hossza 365 nap, de minden negyedik évben (szökőévben) egy napot még be kell iktatni, Az új (Juliánusz-naptár) számítás már elég jól megközelítette az év valós hosszát, de 128 évenként mégis okozott egy napnyi eltérést. A lassú csúszás egyre nagyobb gondot okozott az egyházi ünnepek kapcsán, ezért került sor a XVI. században a Gergely-naptár bevezetésére.”

A Gergely-naptár „csökkentette a szökőnapok számát úgy, hogy a százas évekből csak 400-zal maradék nélkül oszthatóakban hagyta meg a szökőnapot (ezért 1700, 1800, 1900 nem volt szökőév, de 2000 igen).” [2]

Azaz 128 évente egy nap eltérés adódik a Julianus és a Gergely naptár különbségéből (a szökőnapok sűrűségéből). 128 évente 32 alkalommal alkalmaz szökőnapot a Juliánusz naptár (128/4=32), míg a Gergely naptár egy alkalommal kevesebbszer, csak 31-szer. És ez a 31-es felbontás szintén megtalálható a phaisztoszi korongon:  A korong A oldalán az ábrák egyes csoportjait 31 elválasztó vonal különíti el. Másképp megfogalmazva 31 részre (blokkra) van osztva az A oldal 123 ábrája.

Így 128 év nyomon követéséhez nem kell mást tenni, mint a korong A, majd a B és újra az A oldalán, a spirálokon napi ütemezésben végighaladni (123+119+123=365 nap). Minden 365 nap követően az A oldal spiráljának végén lévő pontokon jelezni az eltelt 365 napos évek mennyiségét. Amennyiben egy négyéves ciklus befejeződött, úgy a szökőnap beiktatása gyanánt az A oldal első blokkját kell láthatóan kiemelni (pl. kiszínezni). Újabb négy év elteltével a következő, függőleges csíkokkal elválasztott csoportot. A 31. ciklust követően még egy 365 napos menet vár a naptár figyelőire, de ekkor már nincs szükség újabb szökőnap beiktatására, hiszen pont ez az elmaradó szökőnap adja meg a Gergely naptár pontosságát.

IV. A 365 és 366 napos naptárak összehangolása:

Adott tehát egy 40 éves ciklus (366 napos évvel) és egy 128 éves ciklus (365 napos évekkel). 640 évente a két rendszer szinkronizálható egymással (16x40=5x128=640). Ha egyszerre fejeződik be a két ciklus, akkor helyesen követték az eltelt 640 évet, a napok múlásának nyomon követésével.

Ez már egy olyan időtartam, mely birodalmak, nemzetek számára is sokszor csak álom. Olyan időtartam, mely átvezet minket a következő, immár jóval hosszabb időtartam mérésére is. 

V. 2160 évnyi világkorszak, valamint a 26.000 éves precessziós „nagyév” mérése:

 „A Nap évrõl évre a tavaszi napéjegyenlõség idején nem ugyanazon a ponton áll, mint az elõzõ évben. Ennek oka a földtengely elmozdulása. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekleptika körén (a Nap látszólagos pályáján a Földrõl nézve), mégpedig az állatövi jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé. Ez a precesszió jelensége. Az egész kört, a 25920 éves ciklust Nagy Napévnek nevezzük, az egy-egy jegyre terjedõ 2160 éves szakaszok a Nagy Napév hónapjai, a világhónapok; az egy fokra jutó 72 esztendõs út pedig egy-egy világnapnak felel meg.”  [3]

A 2160 éves időszak felbontható 2x1080 évre is, ami már lemodellezhető a phaisztoszi korongon. A menete szinte megegyezik a 40 éves időtartam mérésével. A legfőbb különbség, hogy most a napok helyett évente kell egyet-egyet haladni a spirális körpályán, és jelek helyett, most blokkokat kell figyelembe venni.

A matematikai háttere az évek számolásának: 31x31+119=1080. A korong A oldalának minden egyes blokkját kell hozzárendelni egy másik, de ugyanolyan korong szintén A oldalán lévő blokkjaihoz. Míg az első változatnál, a 40 éves ciklus figyelésénél a korong ellentétes oldalán lévő ábrákat rendeltük sorban egymáshoz, addig itt az azonos oldalon lévőket kell egymáshoz rendelni.  Az összes lehetséges társítást követően a korong B oldalán lévő 119 blokkot még évenkénti ütemezéssel (tehát 119 év alatt) egyesével szintén hozzá kell adni az eddig eltelt 961 évhez. E lassú folyamatot kétszeri megismétlésével egy világkorszak (2160 év) hossza mérhető pontosan.

A művelet 24-szeri megismétlésével viszont már a teljes, 25.920 éves precessziós nagyév időszaka mérhető biztonsággal, hiba nélkül! A mai tudásunkkal erre csak atomórákkal vagyunk képesek!

VI. Állatövi jegyek

A korrektség kedvéért szükséges megemlíteni, hogy a hivatkozott könyv szerzői a naptárkorongot kapcsolatba hozzák az egyes állatövi jegyekkel, valamint a Nap-Vénusz együttállások előrejelzésével is, de ezzel nem kívánok most foglalkozni. Mindez a könyvükben olvasható.

A figyelmes olvasó joggal kérdezheti, hogy most 3 vagy 4 pont található-e az A oldali spirál végén, hiszen a 40 év mérésénél 3-pontot említenek a könyv szerzői, majd a 492 nap követése alkalmával már négy pontról van szó. Meglepő módon az eltérően jelzett és hivatkozott pontok száma okozza a mai napig is a legnagyobb gondot számomra. Ahány fotó, tisztázó rajz található az interneten, mindegyiken eltérő mennyiségű pont található a spirálok végén. Úgy tűnik, hogy ebben tényleg nincs egyetértés sem a másolat készítők, sem a vizsgálói között. Ennek ellenőrzésében még az „eredetinek” minősített fotók sem segítenek, hiszen a fotókról nem lehet eldönteni, hogy tényleg az eredeti korongokról készültek, vagy pedig ennek valamelyik eredetinek tűnő másolatáról. Hajlok arra a véleményre, hogy a könyv szerzői tévedtek a 3 ponttal kapcsolatban, és vélhetően az A oldalon 4, míg a B oldalon talán 5 pont található.

A pontok pontos ismerete nélkül marad csak számunkra mindkét lehetőség végiggondolása.

Túlzottan nagy gondot nem okoz a pontok száma, hiszen csak megegyezés kérdése, hogy mikor mit kell és hogyan korrigálni a pontok segítségével.

 

HOLD 

Az előző részben a NAP égi mozgása alapján vizsgáltuk a phaisztoszi korong naptár funkcióját. Az időmérésnek másik általános módja a másik nagy (esti) világítóhoz kapcsolódik, a Hold havonkénti alakváltozásához, így ideje megvizsgálni, hogy vajon a korong alkalmas-e a Hold ciklusok, és főleg a NAP-HOLD szinkronizálások mérésére is.

VII. Kallipposz-ciklus (Nap-Hold ciklus) nyomonkötése

A Hold és a Nap mozgásán alapuló naptárak összehangolása már régóta foglalkoztatja a csillagászokat.

„A Metón-ciklus csillagászati fogalom, 19 évből áll, ami után a Hold fázisa az évnek ugyanarra a napjára esik. I. e. 433 körül tette közzé Metón görög csillagász. Tőle függetlenül a babiloni csillagászatban is ismert volt.

A ciklus magyarázata, hogy 235 holdhónap hossza majdnem pontosan megegyezik 19 tropikus évvel (napév). 235 holdhónap hossza 6939,689 nap, a 19 tropikus év pedig 6939,602 nap. A két hossz közti különbség mindössze 2 óra.” [4]   

Metón ciklusát Kallipposz fejlesztette pontosította:

„Gondos méréseket végzett az évszakok hosszát illetően, eredményei alapján egy 76 éves ciklust állapított meg (ez a kallipposzi ciklus), ezzel célja a nap- és holdévek szinkronizálása volt. Ez a 19 év hosszú Metón-ciklus pontosított változata volt. A holdfogyatkozások időpontját is ki lehetett számítani vele.

Az első kallipposzi ciklus i. e. 330-ban, a második i. e. 254-ben, a harmadik i. e. 178-ban kezdődött, ezt a datálási rendszert széles körben használhatta a korai hellenisztikus csillagászat, mint arra Klaudiosz Ptolemaiosz Almagesztjének hivatkozásai is utalnak.” [5]  

A kallipposzi ciklus 4 x 235= 940 szinodikus hónapot használ. De a 940 számunkra sokkal érdekesebb módon is felbontható: 30x31+10! Azaz a Korong A és B oldalán szereplő 31, illetve 30 db blokkok egymáshoz rendelését követően még 10 hónapot leszámolunk a spirálok végén lévő pontok segítségével.

Mivel a spirálok végén lévő pontok pontos számában nem lehetünk biztosak, ezért célszerű minden változatot végiggondolni. A rendelkezésre álló adatok szerint az A oldalon 3, vagy 4, a másik B oldalon 5, vagy 6 pont található. Ennek függvényében a 10 hónap mérése történhet a B oldal 5 pontjának kétszeri átszámolásával, vagy az A és B oldal pontjainak összevonásával.

VIII. Nap- és Holdfogyatkozások előrejelzése  - Exeligmos (háromszori Saros) ciklus  

Az exeligmos (görögül:  εξέλιγμος – „a kerék elforgatása”, azaz három „Saros” időszak)  54 éves és 33 napos időtartamot jelöl, melyet az egymást követő Nap- és Holdfogyatkozások megjósolására lehet használni. Előnye ennek a háromszoros Samos időtartamnak, hogy közel hasonló helyen és hasonló órában volt várható a következő fogyatkozás.

“The saros /ˈsɛərɒs/ is a period of 223 synodic months (approximately 6585.3211 days, or 18 years and 11⅓ days), that can be used to predict eclipses of the Sun and Moon. One saros period after an eclipse, the Sun,Earth, and Moon return to approximately the same relative geometry, a near straight line, and a nearly identical eclipse will occur, in what is referred to as an eclipse cycle…

The saros is not an integer number of days, but contains the fraction of ⅓ of a day. Thus each successive eclipse in a saros series occurs about 8 hours later in the day. In the case of an eclipse of the Sun, this means that the region of visibility will shift westward about 120°, or about one third of the way around the globe, and the two eclipses will thus not be visible from the same place on Earth. In the case of an eclipse of the Moon, the next eclipse might still be visible from the same location as long as the Moon is above the horizon. Given three saros eclipse intervals, the local time of day of an eclipse will be nearly the same. This three saros interval (19,755.96 days) is known as a triple saros or exeligmos (Greek: "turn of the wheel") cycle.”   [6]

Míg 1 “saros” időszak 223 holdhónapnyi időt vesz igénybe, így a háromszoros saros 669-et. Ez a 669 holdhónapnyi idő is nyomon követhető a phaisztoszi korongon: az A és B oldal 119 és 123 ábráinak és a 31 blokk kombinálásával:

669 holdhónap = 3x123 + 2x119 + 2x31

 

VÉNUSZ

IX. Belső bolygók pályájának nyomon követése 

A Nap és Föld között keringő belső bolygók, a Merkur és Vénusz mozgásának nyomon követésére is alkalmas a phaisztoszi korong.

Továbbiakban újra Alan Butler: The bronze age computer disc könyvében írtakat veszem alapul, melyeket időnként a saját gondolataimmal egészítem majd ki. Először is fontos tisztázni az egyes bolygók keringési idejét: Merkúré 87,97 nap, Vénuszé 224,7, a Földünké 365,2422 nap. Mi lehet a közös ezen időtartamokban? A már sokat emlegetett 40 év, melynek nyomon követését a szerzők a könyvükben is részletesen leírták.

És most újra előkerül a belső bolygók pályájának vizsgálatánál ez a 40 év. Ahogy már szó volt róla, 40 év alatt eltelt napok száma egy 366-napos éves rendszerben 14.640 napnak felel meg (366x40=14.640). Ezen időszak alatt a Merkúr 166,4-szer, a Vénusz 65,15–ször pörgi körbe a Napot. Kicsit csökkentve a napok számát pontosan megkapjuk a földi napok számát, mely alatt Merkúr 166-szor, a Vénusz 65-ször kerüli meg a Napot. Alan Butler kitűnően felismeri a 40 földi évben rejlő lehetőséget, de itt elakad. Érzi, hogy jó helyen vizsgálódik, de mégis elnagyolja a megoldást. Ahelyett, hogy pontosítaná a napokat, megelégszik azzal, hogy „14.600 és pár nap”. Mi viszont vigyük újra tovább az elgondolását. Pontosítsuk a napokat és vizsgáljuk meg, a korong elég limitált számszerűségeivel (123,119, 30,31,4,5), hogy le lehet-e modellezni a belső bolygók keringési idejét?

A Merkúr 14.603 földi nap alatt kerüli meg a Napot pontosan 166-szor (87,96934 nap x 166 = 14 602,91044). Vénusznak a 65-szeri körbejáráshoz 14.605 földi napra van szüksége (224,700 69 nap x 65 = 14 605,54485 nap). A két belső bolygó esetében csak két nap csak a különbség.

A korong két oldalán az ábrák szorzata 119 x 123=14.637, azaz túl sok a két belső bolygó keringési idejének modellezéséhez. De mi van, ha csak 118-szor haladunk körbe az A oldal spirálján? Ez csak 118 x 123 = 14.514 napot vesz igénybe, azaz 14.603 és 14.605 földi naphoz képest hiányzik még 89, valamint 91 nap (Merkúr esetében 14 603-14 514=89 nap, Vénusz pályájánál 14 605-14 514=91 nap). Szinte azonnal látszik, hogy a Vénusz esetében még szükséges 91 nap a korong blokkjaival könnyen nyomon követhető (30+31+30, azaz B oldal blokkjai, majd A oldal blokkjai és újra a B oldal blokkjai együttesen). Tehát a Vénusz pontos keringési ideje a phaisztoszi koronggal nemcsak, hogy nyomon követhető, de mintha a korong egyik készítésének fő oka lenne! Tehát „csak” 118 alkalommal kell végighaladni a 123-as A oldali spirálpályán, majd a hiányzó 91 napokat a két oldal blokkjainak naponkénti hozzáadásával kell pótolni.  

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért is szükséges a Vénusz figyelése, hiszen nincs időjelző szerepe. Ez igaz, de van egy szerepe, melyre nem is gondolnánk, ez pedig a Szupercivilizáció könyv fő témájához tartozik.

 „A phaisztoszi korong másik tulajdonsága az, hogy a Merkúr és a Vénusz bolygók viselkedésének és mozgásainak rendkívül pontos kalendáriumaként szolgál. Ha a hieroglifákat modern számjegyekre cseréljük, akkor amit kapunk, az egy igen pontos planetáris számolótábla. Ez annyira nyilvánvalónak bizonyult, hogy Alan hamarosan elkezdett felismerni egy gyakorlati elvet, különösen a Vénusz bolygó esetében, amit a korábbiakban nem vett észre. 366 napos évek használata esetén a szabály így szól: bármely ma lezajló Vénusz-jelenség 40 nap híján 40 év múlva újra meg fog történni. Azok számára, akik jártasak voltak a koronggal nyilvántartott eljárásokban, gyerekjáték lehetett katalogizálni és emlékezetben tartani azokat az időpontokat, amikor a Vénuszt a pontos megalitikus yard eléréséhez lehet használni.”

X. A marsi pálya követése

Ahogy a Vénusz pályája, úgy a Mars bolygó egy éve is nyomon követhető a korongon. A kicsit több, mint 2 földi éves marsi periódus (779,96 nap) szintén pillanatok alatt lemodellezhető a korongon:  6 x119 + 2x31 + 4=780.

Ahogy nézem ezt az újabb eredményt, csak tűnődök, hogy miért is lehetett fontos a Mars pályája a korong készítőinek? Talán erre is van magyarázat más eltitkolt, agyonhallgatott kutatásokban, mint ahogy talán a korongon kódolt csillagászati tudás forrása is kapcsolatba hozható a marsi emberfej, a marsi piramisok rejtélyével is? Talán.

   

Tíz különféle csillagászati összefüggést ismertettünk meg eddig, melyek nyomon követésére a phaisztoszi korong alkalmas, sőt a korong készítésének vélhetően ez volt a fő céljuk.  

A ciklikus mozgásokat az alábbi táblázat foglalja össze:

(A táblázatba csak azon csillagászati ciklusok kerültek bele, melyeket a korongon található 119 és 123 ábra, a 31, illetve 30 blokk, valamint a spirálok végén található kiegészítő pontok összeadásával és szorzásával ki lehet fejezni. Ha ezzel a pár számjeggyel  tudunk bármiféle csillagászati összefüggést igazolni, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a phaisztoszi korong beosztása, ábráinak számossága nagyon is igazodik az égi rendhez.)

40 éves időtartam mérése:                                      119x123+3

A 492. nap, a „negatív szökőnap”:                            4x123

365 napos év követése a szökőévekkel:                    123+119+123=365

365 és 366 napos naptárak összehangolása:

2160 évnyi világkorszak mérése:                               31x31+119=1080

A Hold és a Nap alapú naptárak összehangolása:        30x31+10

Nap- és Holdfogyatkozások előrejelzése­:                    3x123+2x119+2x31

Vénusz pályamozgás:                                               118x123+91

Marsi pályamozgás:                                                  6 x119 +2x31+4

 

 

 

 

Oldal: Phaisztoszi korong
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat