2018. szeptember 28.

 

Dobos Csanád

A „trójai” ILION érmék és a Priamos kincs rejtélye

 

Schliemann is ugyanarra a hallhatatlanságra vágyott, mint Akhilleusz az Iliászban, de neki ehhez nem kellett fiatalon meghalnia Trója falai alatt, számára elég volt csak füllentenie, hogy Ő is járt Trója alatt, melyet sokan addig csak mesebeli helynek tekintettek.

Hosszú évek óta meggőződésem, hogy Schliemann egyetlen egy közvetlen, sem közvetett utalást sem talált az Iliászban arra vonatkozóan, hogy a hajdani Tróját a Dardanellák mellett kell keresnie. Schliemann csak talált egy megfelelő várromot, egy stratégiailag is megfelelő helyen - ahogy a vak tyúk is talál szemet. Aztán, hogy a lúd kövér legyen, és a felfedezésének legyen még visszhangja is – ezt elnevezte ILION-nak, azaz Trójának.

Schliemann semmit sem bízott a véletlenre, s hogy a halhatatlanság valóban biztosított legyen számára, ehhez (a véleményem szerint) még a csalástól sem riadt vissza. A mára már Priamosz-kincsekként, a régészet mesés kincsei közé besorolt leletek nem több ezer évessek, hanem vélhetően Schliemann megrendelésére készültek valamely helyi műhelyben a „felfedezés” előtti években!

Ezek súlyos mondatok, de jobban megvizsgáljuk a tényeket,  akkor már joggal kérdőjelezhetjük meg Schliemann Trójájának hitelességét ugyanúgy, ahogy e Priamosz-kincsek eredetiségét is.

Bármennyire is komoly fenntartásaim is vannak Schliemann Trója elnevezésével, és az általa feltárt Priamosz-kincsek eredetiségével kapcsolatban – egy téma nem hagy nyugodni, ez pedig e várrom rétegei között talált ILION felíratú érmék tucatjai.

 

 A limnoszi Priamos kincsek

 

A mellékelt kép felső részén a Limnosz sziget, Poliochni régészeti helyének 643 sorszámú helyiségében, Schliemann által, mesés körülmények között, egy elrejtett korsóban “talált” ékszerei.

A kép alsó része, szintén Schliemann által, a Trója II-es szintnek nevezett ásatási területén feltárt Priamosz ékszerek. A közel azonos ékszerek sárgával, illetve fehér színnel vannak bekeretezve.

A török partok közelében található görögországi Limnosz szigeten a mai napig is a nők irányítják a családot, és a férfiak tradiciónálisan, kérdés nélkül elfogadják a feleségek akaratát. Görögország egyéb területeitől eltérően, a családi származást e szigeten az anyák vonulatán ismerik, miközben az apa személye szinten nem is fontos. De nem ezért fontos Limnosz számunkra, hanem, mert a Trójának falai között feltárt Piamosz-kincsek ikerpéldányai kerültek elő e szigeten is – csak éppen eltérő korok földrétegéből! S innentől kezd a téma izgalmassá válni. De ennek megértéséhez utazzunk vissza az időben e kincsek feltárásának időszakába:

Az Iliász története elválaszthatatlan Priamos király személyétől, ahogy Trója városától is, melyet ma – Schliemann zseniális ferdítése eredményeként – (tévesen) a Márvány-tenger bejáratánál álló kisméretű (kb. 500x600 méteres alapterületű) romegyüttesnek tekintünk.

A történet szerint Heinrich Schliemann, az örök hírnévre vágyó kalandor az 1870-es években e romokban talált rá a Priamos kincsekre, melyekről azóta kiderült, hogy nem lehettek az övéi, hisz sokkal a trójai események előtti földrétegből kerültek elő. Ugyanakkor, e kincsek egy részét - mását - Scliemann szintén megtalálta a pár száz km-re lévő Limnosz szigeti ásatáskor is. És itt kezdődnek a problémák, melyek feloldása érdekében ideje lenne a hivatalos történetírásnak komolyan eltűnődni Schliemann régészeti eredményeinek hitelességét vagy a régészet által elfogadottá vált időbeazonosítás helyességét illetően – de nem teszi, inkább hallgat róla!

 

A tömeg nem az igazságra, hanem a hírekre, főleg a szenzácós hírekre vágyik. Ezt kihasználva Schliemann az általa feltárt romokat a legendás Trója városának kiáltotta ki, melyeket állítólag az “Iliász” útmutatása alapján talált meg. És ez megint egy olyan füllentés, mely könnyen igazolható, hisz az Iliászban egyetlen egy ilyen útmutatás sem olvasható! Bár mindenki által, az Iliász figyelmes átolvasásával ezt önmaga is le tudja igazolni, mégis a hamis iskolai oktatási tematika és megtévesztő “szak”-irodalmak eredményeként ez ma már elfogadott tény számunkra, hogy Homérosz pontosan meghatározza Trója földrajzi helyét az Iliászban, melyet követve Schliemann megtalálta Tróját. De ez hazugság! Homérosz ilyen közvetlen információt nem közöl az olvasóival, közvetlenül nem, de közvetettet annál inkább.

(Ha elfogadjuk, hogy a homéroszi eposzok minden éneke és sora hozzákapcsolható valamely asztrológiai vagy éppen csillagászati eseményhez, akkor Meneláosz töténetében található egyiptomi kitérő valóban utalhat Trója hajdani földrajzi helyére. – Erre vonatkozóan bővebben a Canopus csillag, Menelaosz égi kormányosa tanulmányomban[1])

Az Iliászban csak annyi olvasható, hogy a magas falú Trója városa a tenger mellett, egy folyó közelében található Trója, mely folyónak két irányban kiáramló forrásából egy meleg és egy jéghideg patak árad. E három ismertetőből azonban csak kettőnek felelt meg e Schliemann által fellelt romegyüttesnek (ahogy az égei tenger mentén szinte minden várromra is érvényes ez a feltétel!), de ez mégsem okozott problémát Schliemannak. Ő Tróját akarta megtalálni, hogy örök hírnévre tehessen szert, s ehhez bármilyen ősi rom megfelelőnek bizonyult számára. S talált egy várromot, melyet azonnal el is nevezett ILIONnak, Trójának. Az általa feltárt romvár apró mérete sem zavarta Schliemannt, mely az Iliászban megénekelt hatalmas, több tízezer fős akháj hadsereg nyomását nemhogy 10 évre, de talán hónapokra sem tudta volna feltartani. Ráadásul egy olyan várról van szó, melyet pillanatok alatt körbe lehet zárni!

 
De a tömeg sosem néz utána a híreknek, ő csak gépiesen fogyasztja ezeket, – így aztán a hír lassan már bebetonozott hamis ténnyé válik, amit nem illik a továbbiakban megkérdőjelezni. De valóban el kell fogadnunk, hogy egy 500x600 méteres, egy mai, átlagos stadion méretét meg sem haladó romegyüttes képes lett volna 10 éven át sikeresen felvenni a harcot a hódító, egységes akháj hordával szemben?

Hol fért el ekkora várban annyi trójai harcos családtagja lovaival együtt? Hol voltak képesek 10 éven át elégséges élelmet és ivóvizet tárolni egy ekkora várban, mely pillanatok alatt körbezárható és kiéheztethető? A válasz elég egyértelmű – Sehogy és sehol! Elfogadva Homérosz mondatait, miszerint 1186 akháj bárka érkezett Trója fala alá, ekkor a támadó haderő ereje már elég elgondolkoztató. Hajónként átlag csak 10-20 emberrel számolva is, akkora haderővel kellett szembenézniük a trójai védőknek, amit egy 500-600 méteres váracska sehogy sem lett volna képes még egy hétnél tovább sem tartani! De ez nem érdekel senkit, a lényeg, hogy egy kalandor füllentése megdönthetetlen kijelentéssé vált, s Trója elfogadott földrajzi helyét a továbbiakban már nem illik megkérdőjelezni, még a józan ész logikája alapján sem. (Trójának nevezett terület alaprajza: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f7/Plan_Troy-Hisarlik-hu.svg  ).

Érdekes módon a szakképzésben már nem mernek ekkorát füllenteni, hisz az egyetemi régészképzések jelentős részén közismert, hogy a Schliemann által Trójának nevezett romegyüttes még véletlenül sem lehet Trója!

Schliemann, az örök hírnév érdekében semmitől sem riadt vissza. Achilleusz kettős végzetének kísértése Schliemannt is magával ragadta. Becsületes, amatőr régészként a névtelenség, vagy a legendás Trója “megtalálójaként”, az öröknek hitt hírnév között kellett választania – s a kalandor választott.

Schliemannak sokáig nem hittek a kortársai. Sokak szerint Schliemann egyenesen hazudott, félrevezette a közönséget, sőt, az általa feltárt (Priamosz) kincsek nem is ókoriak. Athénban, a szakemberek között sokáig élő urbánus legenda szerint tudni lehetett még azt is, hogy mely műhelyben készültek Schliemann megrendelésére az általa, az ásatási engedélyek lejárta előtti napokban “megtalált”, tömegtermelésben legyártott “kincsek”. A Schliemann által feltárt kincsek közül az egyik leghíresebb Priamosz kincse, melyek egy részét nemcsak az általa Trójának nevezett romok között “találta” a kalandor mesébe illő körülmények között, hanem Limnosz szigetén is.

A limnoszi Poliochninak nevezett, bronzkori ásatási terület 643-as kódszámmal ellátott “szobájának” földrétegében, hosszas, eredménytelen kutakodást követően, Schliemann egy elrejtett vázában, “véletlenül” akadt rá a “trójai” priamos kincsek további részeire. E szobának nevezett helységet a régészet ma az i.e. 2200-2000-es évek rétegének tekinti – s ezzel kezdődnek a gondok!

A történet iróniája, hogy Schlieman szinte ugyanazokat a kincseket két helyen is feltárta, de két teljesen eltérő földtörténeti rétegben, melyeket akkor még a “megtaláló” azonos korúnak tekintett. Látszólag lényegtelen részlet ez, aminek azonban hatalmas súllya van.  Míg a limnoszi réteget az i.e. 2200-2000 évekre teszik, addig a Trója II-nek nevezett réteget i.e. 2600-2250 közötti időszakra datálja a régészet - e két réteg között több száz évnyi az eltérés, mégha érezhetően az évszámozást megpróbálták egymáshoz közelíteni is! Ha helyes a régészeti kormeghatározás e két régészeti területen, akkor vagy a trójai II-es szintet lezáró hamu- és földréteg alá utólagosan kerültek ezek a kincsek (vélhetően Schliemann ásatása alkalmával), vagy Limnosz szigetén, a még fel nem falazott épület, a még ki nem alakított szobájának padlózatába már akkor elrejtették a korsóba zárt ékszereket, mielőtt a falakat (és a 643-as szobának nevezett helységeket) fel nem falazták. Azaz, az építéssel együtt járó földmunkák során sem fedezték fel az évszázadokkal korábban már odarejtett kincseket.

Ezt nehéz elhinni, így csak arra gyanakodhatunk, hogy e “kincsek” csak Schliemann ásatása során kerültek a földbe, hogy aztán mesés körülmények között a korábbi elrejtő találja meg őket. Mivel azonos műhelyben készült ékszerekről van szó, melyekhez hasonlóakat sehol máshol sem tártak fel, csak Schliemann e két ásatási területén – így szinte adja magát a következő kérdés is: a szinte azonos limnoszi Priamosz kincseket ki és mikor tette a korsóba, rejtette el a 643-as szoba földrétegében? Valóban el kell fogadni, hogy Schliemann ezeket a “kincseket” a terepen tárta fel, vagy inkább érdemes elgondolkodni a korabeli városi, szakemberek között terjedő legendákon, miszerint e “kincseket” pár évvel korábban, megrendelésre készítette Schliemann, és csak a feltárás közben helyezte el a feltárandó területek romjai közé. De ezt mindenki maga döntse el. Láthatóan ez is egy olyan téma, melyről nagyon nem ildomos beszélni, mert alapjaiban kérdőjelezi meg Schliemann szavahihetőségét, amit nem mer senki sem vállalni.

Bár kemény szavakkal illettem Schliemannt kincsvadász és (a vélhetően hamis) régészeti leleteinek hitelességét, azért fontos megemlíteni azt is, hogy Schliemman életművének vannak eredményei is – de ez nem e tanulmánynak a része.

 

A trójai ILION érmék

 Hosszú évek óta vártam már arra, hogy valaki már mutasson legalább egy bizonyítékot a Dardanellák melleti Trója igazolására. Hasonlóan arra is, hogy a Schliemann által hivatkozott sorokat is igazolják az Iliászból - de hiába!  A legnagyobb hangú „szakértők” minden egyes alkalommal elmaradtak ezekkel, az általuk sokat és rendszeresen hangoztatott bizonyítékokkal.

Pár héttel ezelőtt végre, a Dardanellák közeli Trója igazolásaként egy ifjú történész, Sólyom Márk, az ott feltárt ILION felíratú érméket hozta fel példaként.

 http://www.wildwinds.com/coins/greece/troas/ilion/t.html .

Több tucat ILION felíratú érme, melyet az állítólagos Trója falai alatt tártak fel. Valóban, kell ennél több bizonyíték? Hiában ütős az ILION felíratú érmék sora, ezek azonban több olyan kérdést vetettek fel -melyeket érdemes e tanulmányban is végiggondolni. Bár a saját meggyőződésem helyessége ellen lehet tekinteni e érmék jelenlétét, mégis fontosnak tartom, hogy tudjunk e régészeti leletekről. Ennek ismerete hasznos lehet mind a régész, történészeknek ugyanúgy, ahogy a lelkes érdeklődöknek is – s végül, mindenki majd maga döntse el, mit is gondol-e érmékről.

Az érmék listájának átnézése után az első kérdés azonnal adja magát: A legrégebbi ILION felíratú érme miért csak jóval ezer évvel, Trója elesete utáni dátumra van datálva, Nagy Sándor halála utáni évtizedekre? Bár az elfogadott nézet szerint a pénzérmék, már az i.e.VII-VIII század környékén jelentek meg először a szomszédos, anatóliai Lüdiában, melyek aztán a perzsa háborúk idejére a görög félszigeten is elfogadottá váltak, mégis e Trójának nevezett romegyüttesben feltárt érmék közül is az első is csak pár száz évvel későbbről származik! (Csak érdekességként, a mai görög 1 Eu érme, a Maratoni csata idején használt athéni pénzt idézi meg – azaz a Lüdiától sokkal távolabb lévő Athénban 200 évvel már korábban elfogadott volt a pénzérme használata, mely a Trójának nevezett régészeti leletekből még teljes mértékben hiányzik!)  Hol vannak az i.e. VII-IV. század érméi? Mi történt e hiányzó pár száz évben itt, hogy egyetlen egy korábbi érme sem került elő, hisz a Trójának nevezett romok között talált érmék legkorábbikját is csak az i.e 301- 281-es esztendőre becsülik. Ez lényegében a fanatikus Achilleus és Iliász rajongó Nagy Sándor halálát követő időszak. Sem a peleponnészoszi és a perzsa háborúk idejéből nincs érme, de még a sűrűn fellelhető Nagy Sándor érmékből sem található egy sem a Dardanella közeli „Trója” leletei között! Ezen mindenképpen érdemes eltünődni!

Nagy Sándorról tudni lehet, hogy több tucat (egyes források szerint közel 40) várost nevezett, neveztetett el önmagáról. Alexandria, Alexandripoli és társai közül több ismerős lehet a történelem, illetve földrajz kedvelők számára. Vélhetően e városok némi ellenszolgáltatást is kaphattak a hadvezér/dictator nevének reklámozásáért. És ha valaki valóban a makedon vezér kedvében akart járni, akkor jó eséllyel, az Iliászból ismert Trója/Ilias/Ilion is jó névválasztással is elérhette ezt – s nem csak Nagy Sándor életében.

A másik elgondolkoztató tény, hogy az érméken is szereplő ILION olyan a görögöknek, mint Fehérvár nekünk.  Trója/Ilion sok település által évezredeken át megirigyelt ikon volt, ahogy ma is. (Pl. Ahtén egyik legnépesebb külvárosának ILION a neve).

 

A következő fontos kérdés: Az ILION felírat mellett miért Pallasz Athéné látható e érméken?  Ez annál is meglepőbb, hisz az Iliász szinte minden énekében arról olvashatunk, miként akarta Pallasz Athéné Trója vesztét! Ha egy város évszázadokon át, legnagyobb tisztelettel adózik egy istennőnek (amit még a pénzérmein is jelez!), akkor valóban e istennő lenne a legnagyobb ellenségük? Vagy esetleg Homérosz tévedett és valójában nem (a vélhetően szkíta gyökerekkel is rendelkező) Apollón tisztelete volt meghatározó Trójában, hanem a valóban görög eredetű Athéné kultusz jellemezte a falakon belüli vallásos életet a hajdani Trójában? Ezt azonban nem hiszem.

Az ILION érmékre a figyelmemet felhívó Sólyom Márk ezt az ellentmondást egy másik, mitológiai szövegben szereplő történettel magyarázza, miszerint a Palladiumtól függött Trója sorsa. Attól a Pallasz Aténé szobortól, amit aztán Odüsszeusz rabolt el Trója egyik legvédettebb részéről, a citadelláról, és ezzel készítette elő a város pusztulását. [2]   E mitosz szerint tehát Pallasz Athéné városvédő szobra Trójában is megtalálható volt, ahogy annyi más görög városban is, ráadásul az ILION érméken sok esetben a Palladium látható.… Azonban ezzel a mitosszal gond van, mégpedig a mitosz folytatásában. A folytatás arról szól, hogy az akhájok által elrabolt szobrot mégis a trójai Aeneas  menekíti később Rómába. Ezt nevezik igazi logikai csapdának! Tehát Odüsszeusz ellopja a Palladiumot a jól védett Trója legbiztonságosabb részéről, a fellegvárból, majd biztonságban ki tudja csempészni a többrétegű Trójai falakon kívülre. Ezt követően, Trója lerombolása után, mégis a trójai menekült Aeneas viszi magával e szent szobrot Rómába… Ekkor vetődik fel bennem a kérdés, valóban ki és mikor gyártotta ezt a történetet? Politikai megrendelés áll mögötte, vagy valóban van-e valóságalapja, mint a Homéroszi eposzokban megénekelt történeteknek? Ki tudja, de ami tény, Homérosz nem tesz említést, sem utalást erre a Palládiumra, ahogy annak sorsára sem! Tehát, joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mennyire újkori ez a mitosz, és mennyi lehet ennek a valóságtartalma? Ne feledjük el, hogy például Néro császár idejében is nagyban felértékelődött a római császárság trójai eredetének igazolása.

De nézzük tovább a lehetőségeket:

Mi van ha a Palladium ábrázolások inkjább csak politikai célzatúak voltak, a hajdani Déloszi szövetség (Athéni kereskedelmi és politikai unió) szimbólumai?  Mi van, ha mégsem a városok védelmét, bevehetetlenségét jelképezte e Palladium ábrázolás a pénzérméken, hanem egyfajta behódolást jelentett Athén és ezen keresztül annak főistene Athéné felé?

Ránézve a hajdani Sparta (Laconia) érmeire http://www.wildwinds.com/coins/greece/laconia/lacedaemon/i.html , mely nem volt tagja-e szövetségnek – az ottani érméken Pallasz Athénének, vagy a Palladium ábrázolásoknak nyoma sincs! Azonban a Déloszi szövetség államaiban sem vált általánossá a Palladium ábrázolás!  Pl. a mai Athosz területén, Halkidiki félsziget legkeletibb „lábában” lévő Akanthos város érméin a BIKÁT letámadó Oroszlán és a négyrészre osztott négyzet található csak. Hasonlóan, Délosz szigetén talált érméken sincs nyoma Pallasz Athénének, helyette Apollón ábrázolása valamint egy hathúrú lant szerepel az itteni érméken. http://www.wildwinds.com/coins/greece/cyclades/delos/i.html És sorban lehet vizsgálni az egyes városállamok feltárt és katalogizált érméit.Tehát a hajdani déloszi szövetség tagvárosaiban sem volt általánosan elterjedt a Palladium ábrázolás.

Ha már szóba került Nagy Sándor, akkor az ő érmeiről is érdemes szót ejteni. Az érmék jelentős részének hátoldalán a kinyújtott karú, sast tartó ZEUSZ látható. Az érmék kisebb csoportjánál viszont valóban Atthéné látható, de nem a megszokott Palladium ábrázolásaként, hanem szárnyas Athénéként – ami mégsem ugyanaz. http://www.wildwinds.com/coins/greece/macedonia/kings/alexander_III/i.html Ahogy Nagy Sándor érméin, úgy a „Lóbarát”- Filiposz és elődjei érméin sem található Palladium ábrázolás. Makedónia középső részén, a szárazföld belsejében, Filiposz a sírja közelében, lüdiai oroszlános érmékhez hasonló érméket tártak fel. Bár az érmék előlapján oroszlán helyett a szkíta szarvasábrázolásokra hasonlító térdelő kecskék ábrája látható, mégis  e érmék hátlapja nagyban hasonlít a lüdiai érmék négyzetes bemélyesztésére. Ráadásul, a pre-makedon érmék egy részét a szakirodalom i.e. 500 körüli évtizedekre datálja, azaz kétszáz évvel korábbra, mint a Dardanellák közelében talált első érmét! Ez azért is elgondolkoztató, mert e térség jóval messzebb található, mint az állítólagos Dardanella közeli „Trója” Lüdiától – ahol viszont a lüdiai érmék hatása kimutatható.

Elképzelhető, hogy Sólyom Márk történésznek van igaza, aki a hajdani lüd majd perzsa uralommal magyarázza többszáz év érmékéinek hiányát. Ahogy a Dardanella közeli Trója, úgy a  „ióniai görög városok i.e. 547-ig lydiai, i.e. 547-től i.e. 334-ig pedig perzsa fennhatóság alatt álltak. Perzsa fennhatóság alatt nem nagyon volt önálló pénzverés, inkább csak a perzsa satrapa, vagy a perzsák által támogatott türannosz vert pénzt, a lyd uralom alatt pedig a városok általában felirat nélküli szimbólumokat vertek az érmékre (pl. állatfejek, istenfejek). A megfejtés tehát a Nagy Sándor előtti trójai pénzek hiányára az, hogy ezelőtt a város idegen uralom (lyd, majd perzsa) alatt állt, illetve az i.e. VI. században inkább csak felirat nélküli érmék készültek. Itt egy részletesebb leírás Kis-Ázsia nyugati felének (Iónia) korai pénzveréséről: http://snible.org/coins/hn/ionia.html ”[3]

Elképzelhető. Azonban a ióniainak nevezett 12 város szövetségének minden egyes városállama rendelkezett Nagy Sándor korát megelőző érmékkel, csak az a várrom nem, ahol az ILION érméket is feltárták. Ennek okát szintén érdemes lenne végiggondolni, talán más oka van a korábbi ILION felíratú érmék hiányának? Sajnos nincs adatom arra vonatkozóan, hogy mely kor rétegeiből kerültek elő ezek az ILION felíratú érmék, de vélhetően csak a legfelső rétegből. Akkor hol vannak a korábbi rétegek és korok érméi? Talán a várost évszázadokra elhagyták a lakói? Talán padlássöpréssel begyűjtöttek minden érmét hajdanán a lakosoktól, és betiltották évszázadokra a pénz használatot? Talán korábbi korok kincsvadászai már  aktívan átkutatták a település minden szegletét még Nagy Sándor halála előtt és minden érmét begyűjtottek Schliemann előtt? De ennek ellentmond, hogy több réteget a régészek érintetlennek találtak…

 

Mivel az egyes mitológiai történetek ellentmondanak egymásnak, és az ILION érmék sem igazán jelentenek bizonyosságot, így nem marad más hátra számomra mint, továbbra is csak Homérosz eposzait tekinteni alapnak ezek után is Trója földrajzi helyének beazonosításánál. Ennek megfelelően számomra Trója az Égei-tenger déli térségében keresendő, ott ahol a Canopus csillag esténként még látható, s semmiféle képpen sem északon, a Dardanellák közelében – de ezt már mindenki maga döntse el!

 

A limnoszi görög Szfix és az asztrológiai haláltengely

 

A Priamosz kincsek kapcsán már említett Limnosz sziget régészeti múzeumát érdemes lesz lassan újra meglátogatni. A pár évvel ezelőtti földrengés alkalmával több kiállíott tárgy is megsérült, így évekre be is csukta a kapuit a múzeum. Idén nyáron azonban, bár csak egy emeleten, de megnyitotta a kapuit újra a múzeum. Sajnos, ez a két fajta szfinx kerámia csoport (mely a korábbi kiállítás legizgalmasabb leletanyaga volt) még nem látható a részlegesen megnyilt kiállításban, de talán a következő években már ezeket is megszemlélhetjük a saját szemünkkel is – mert megéri!

Két fajta szárnyas női lény “sorozat gyártásban”, két fajta, eltérő alsó tettel.

Az alsó sorban látható kerámiák BAK kecske teste pillanatok alatt beazonosítható, míg a fenti két szárnyas lény testábrázolásánal a látványos “sarkantyú” jelenthet támpontot számunkra. A sarkantyú, mely a KAKAS láb jellegzetessége. Arról a KAKAS jegyről van szó, melynek a keleti jegynek a nyugati megfelelője a HALAK jegy, s amely a népmeséink asztrálmitoszi logikájában is állandó jelleggel megfigyelhető. Szfinxek női fejjel/szellemiséggel, szárnyas karral/lelkiséggel, melyekhez BAK kecske, illetve HALAK/kakas alsótest (azaz testiség) társul.

Elfogadva az asztrológiának azon sajátosságát (mely az elmúlt évezredek művészeti és vallási ábrázolása is sajátjának tekint), miszerint az asztrológia tengely kapcsolat egyben szellemiség és testi kapcsolatot is magában foglalhat - már azonnal értelmezhető e kerámiák üzenete. A hivatalos tudomány által, “istennőknek” titulált ábrázolások asztrológiai értelmezése révén olyan üzenetet érthetünk meg, melynek megértése sokkal fontosabb a mai kor emberei számára, mint a hajdani készítők generációjának. 

SZŰZ női fejű szellemiség és vele szemben az asztrológia “haláltengelyen” a HALAK kakas sarkantyús testiség – ez elég egyértelmű. De mit keresnek ott a BAK testiség megnyilvánulása is, mi köze a SZŰZ jegynek a BAK jegyhez? Erre a precessziós, világkorszak szemlélet adja meg a választ, a Vízöntő-paradoxon sajátosságával. (A 26.000 éves precessziós égi mozgásról bővebben az előadásom 20. percétől https://www.youtube.com/watch?v=GtjFXJyrB-w )

A Vízöntő-paradoxon sajátossága, hogy a precessziós, nagy éves menetrendben nincs önálló (2160 éves) Vízöntő világkorszak. E 2160 éves időszak helyén időcsapda tátong, melynek mértéke és hatása, az egyes 26 000 éves ciklus folyamán eltérő mértékű. Ennek ellenére a Vízöntő világkorszak mégis kifejti hatását, mégpedig, a szomszédos HALAK és BAK jegyre ráhullámozva. Arról a BAK(kecske) és HALAK(kakas) jegyről van szó, mely e Limnoszon kiásott ókori kerámiákon is testiség formájában jelen van. E női fejű szfinx kerámiák nem “istennő” ábrázolások, ahogy a hivatalos (asztrológiai tudástól megfosztott irányzata) ezt velünk el is hiteti, hanem egy tiszta üzenet a HALAK világkorszak sajátosságáról és kihívásáról, melynek megértése és helyes értelmezése az emberiség további sorsára is komoly hatással van.

 

 

 

Oldal: LIMNOSZ priamos kincs, ILION érmék
Homérosz,Toldi,Csontváry a NAPÚTon, Minósz/Mithrász, 3500 éves szupernaptár - © 2008 - 2024 - naput.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat